Nem értem miért hisznek sokan a reinkarnációban. Valaki meg tudja magyarázni?

Engedjétek meg hogy leírjam miként vélekedek a reinkarnációról,persze ez is egy vélemény de tovább lehet gondolni.

A születésükkor belépünk egy kapun az az élet vagy valóság de kevesen gondolnak arra hogy magunkkal hoztuk az elmúlásunk tényét és időpontját is.

Ehhez nem kell buddhistának lenni sőt vallásosnak sem. Mikor végig érsz a "termen" ami az életed X évét jelenti,kilépsz a másik kapun és itt jön a csavar. Születéskor hoztad a halálod tényét/idejét/ akkor kilépéskor logikusan valahol ott kell lenni az újra leszületésed tényének s talán időpontjának is. Egyszerű filozófiai képlet hiszen minden létező a saját ellenpárjának egy kicsiny részét magában hordja.

Ne haragudj meg, de számtalan könyv ezzel foglalkozik. (Én azon lepődöm meg, hogy valaki nem tudja, hogy létező dolog az inkarnációs szerződés...)

De ezek közül csak hármat olvass el:

Dr. Michael Newton – Lelkünk Útja 1.

Dr. Michael Newton – Lelkünk Útja 2.

Dr. Michael Newton – Lelkünk Útja 3.

Másképp fogsz tekinteni az életedre, ezt garantálom.

Már nem emlékszem ki írta, talán 2-es?

"... míg végül az egyik életedben rájössz az igazságra eléred azt a bölcsességet és akkor már nem kell újjá születned."

Azért ez még szerintem kevés, vagyis attól még, hogy rájössz az igazságra, vagy csak veled együtt rezonál az a pár dolog, amit Te igazságnak vélsz, még nem elegendő ahhoz, hogy megszűnjön a reinakrnáció körforgása.

Kiegészíteném ezt azzal, hogy "vágyakozás" és az "elutasítás" is karmikus dolgokat gerjeszt minden ember életében. (Mindkettő szenvedést okoz ez által) Amíg ez a két dolog létezik, addig természetesen az inkarnáció sem szűnhet meg, pusztán azért, mert mi magunk hajtjuk ezt a kereket, a vágyainkkal és elutasításainkkal.

Az egyik torzulás, ami a teremtéssel született, a Szabad Akarat. S mivel Szabad akaratunk van nekünk is bármit teremteni, akár vágyakkal, és elutasítással, - éppúgy, mint az Al-Al - Logosznak, (itt a planetáris Logoszra gondolok) csak rajtunk múlik, mikor szününk meg vágyni valamire. Amitől aztán majd a karmikus körforgás is leáll, így az inkarnációnak sem lesz majd úgymond értelme, jelentősége. De ehhez az kell, hogy ne vágyakozzunk, és ne is utasítsunk el. Bár ezt én nem tudtam olyan jól elmagyarázni, mint szerettem volna.

Egy a lényeg: Ha közömbösséggel éljük az életünket és nem vágyunk semmire, az inkarnáció ennél fogva megszünhet és jelentőségét is veszítheti. (nem tudom, hogy ez mennyire kivitelezhető egy mai társadalomban...)