Mitől féltek a legjobban ami a halál után történhet veletek? Hová szeretnétek kerülni?

A semmitől nem kell félned, hiszen akkor nem leszel, megszűnsz, nem fogsz érzékelni semmit. :)

Természetesen én is az esetleges pokoltól félek, ha létezik ilyen. Akar a fene szenvedni halál után, amikor élni se könnyű.

Valójában a legjobb lenne, ha az ettől való félelem megszűnne mindenkiben. Többek közt ez a félelem okozza ugyanis a halál pillanata utáni nem kellő tudatosságot, s a köztes térben való ragadást.

Az, hogy nincs semmi, ettől nem kell félni. Ha valaki komolyabban utánanéz a szakirodalomnak, rájön, hogy ez nem így van. Sőt, éppen ellenkezőleg. Valóságos reggeli ébredésnek minősül, egy valóságosnak megélt álom után.

Hogy büntetés vagy örök szenvedés várna, ettől sem kell félni. Ez egész egyszerűen csak a vallások vezetőinek szájíze alapján kialakított eszmerendszer része - mellyel saját érdekeknek megfelelően (meg)vezetni, félelemben tartani lehet embereket.

Valójában senki sem fog ítélkezni feletted, s ha tudatos vagy azokban a pillanatokban, akkor csodálatos helyre vezet az utad.

Saját magad leszel az, aki átértékelvén az épp elmúlt életedet, megítéled magad, s tudván, hogy ezt vissza kell kapd, ezt ki kell egyenlítsd, megtervezed magadnak a következő leszületésed főbb részleteit.

Szellemi segítőiddel, akik segítenek, javasolnak, tanácsolnak, de a döntést mindig rád hagyják. Legalábbis annak idejét.

A tárgykörben javaslom a Nosso lar (Az otthonunk) c. film megtekintését.

Jót tesz félelem ellen.

Az hogy mi fog történni "oadát", azt senki sem veheti biztosra. A különböző vallások és kultúrák eltérő véleménnyel vannak az "odaáttal" kapcsolatosan. Egyes vallások szerint a "mennyei bíró" határozza meg, hogy az illető a pokolba vagy a mennybe kerüljön, esetleg feltámadjon stb. Más vallás szerint a lélek egy ún. "tanulási folyamatban" vesz részt minden egyes leszületéssel a földön. Minél többféle és fajta életet él és tapasztalatot szerez, annál közelebb jut a "megvilágosodásig" és ezáltal elérheti az "isteni tudatállapotot". A lényeg az, hogy a halállal csak a testedet veszíted el, a tudatod, az érzéseid, a gondolataid megmaradnak. Csupán teljesen máshogyan fogsz látni és érzékelni mindent, megszűnik a "jó" és "rossz" a tér és az idő fogalma.

Az embernek ebben a "tér-idő világban" nincs rálátása az ilyesmire, legfeljebb csak a saját megérzéseire hagyatkozhat.

Egy viszont biztos, hogy nem csak ez a világ létezik, amit magunk körül látunk. Az élet pedig valószínűleg tényleg csak egy "állomás" azon a hosszú úton, amit a lélek megtesz. Persze bizonyítékom nekem sincs erre, de ha lenne, akkor sem másokat akarnék meggyőzni vele. Én nem félek a haláltól, sőt, inkább kíváncsi vagyok rá. Persze nem akarok öngyilkos lenni és nem is azért akarok meghalni, mert annyira elegem van az életből. Egyszerűen bizonyságot akarok szerezni magamnak ezekre a dolgokra. Minek félni a haláltól ha egyszer úgyis meghal minden ember? A halál ugyanúgy az élet része, mint a születés.