Az embereknek animék terén mindig a morbid tetszik a legjobban?

Nem az emberek, a 12-16 éves kamaszok. Ez a csoport két dologra harap legjobban. Az egyik az "edgy"[1] vérfürdő, mint amilyen a Shingeki no Kyojin, Tokyo Ghoul, Elfen Lied, Another és hasonlók, a másik a szomorúság pornó[2], mint a Shigatsu wa Kimi no Uso, Kanon, Clannad, Plastic Memories. Egyszerűen ebben korban ezek ütnek a legnagyobbat.

Ezek után jön szorosan az eszképizmust[3] kielégíteni hivatott üres "self-insert"[4] karaktereket (gyakran "power fantasy"-val[5] egybekötve) bemutató sorozatok, amikor átlagos vagy átlag alatti alatti karakter válik mindenkit legyúró háremkirállyá - vagy már eleve az, csak kiderül róla, milyen cool is valójában. Ilyenek a Sword Art Online, Mahouka Koukou no Rettousei, Gakusen Toshi Asterisk és úgy általában az ecchi-harem sorozatok 99.9%-a.

[1] Edgy: gyerekes, erőszakkal és brutalitással érettnek tűnni akaró

[2] Szomorúság pornó: sekélyes és hatásvadász érzelmi manipuláció

[3] Eszképizmus: a valóság elől egy hobbiba, sorozatokba, videojátékokba, internetbe, filmekbe menekülés, azokat mértéktelenül fogyasztva

[4] Self-inser: kidolgozatlan, csak alapvető pozitív személyiségjegyeket felmutató karakter, sokszor ugyanilyen jellegzetes külsővel, amibe a néző könnyen beleképzelheti magát

[5] Power fantasy: a karakter bármilyen szituáción felülkerekedika nyers erejével, néha látszattaktikával vagy hirtelen feltárt, de már benne lakozó erővel, soha senki nem jelent rá tényleges fenyegetést

Én pont utálom ezt a kategóriát minden téren

Megnéztem a TG-t meg az AOT is de engem az egész műfaj nem vonz :/

A hype is sokat számít, az SnK-nak például már azelőtt volt egy stabil rajongótábora, hogy anime lett volna belőle, ezért évek óta a szart is kihájpolják belőle, hogy ne tudjon csak úgy elmenni mellette az ember. Személy szerint én legalábbis biztos nem azért kezdtem nézni, mert annyira szerettem volna akkoriban a vérfürdőket :p (A Tokyo Ghoult viszont ironikus módon pont azért kezdtem el, aztán mégse tudta fenntartani a figyelmemet még a dráma része se.) Amennyire én látom mondjuk ezek se annyira tartoznak a morbid kategóriába. Véres? Persze. Kifejezetten tömény sötét horror? Az viszont már annyira nem.

Általában mindenre elmondható, hogy erőszakkal és szexszel bármit el lehet adni. Azt megmondani már nehezebb, hogy mit miért kezdtek el nagyon hypeolni. ¯\_(ツ)_/¯

Kérdező!

Én is pont ezen gondolkoztam csak én meg az Attack on Titan-t láttam és a Tokyo Ghoul-t nem ,de gondolkozom rajta.

A Tokyo ghoul-t és az Attack on Titan-t a fanok nagyrésze sem tudja miért szereti, csak szereti, mert népszerű ennyi.

Az egyik válaszolóval ellenben én azt mondom, hogy egyik sem gyerekes, a brutalitással pedig fel akarják hívni a figyelmet arra, hogy milyen súlyos következményei lehetnek valaminek, pl. az Elfen Lied esetében a bántalmazásnak. Vagy éppen, hogy az ember mennyire szörnyű dolgokra képes csak mert Istennek hiszi magát és hogy változtatni kéne a gondolkodáson. Jó persze sajnos az átlag csak a vérfürdő miatt nyáladzik ezekre, a lényeget ki nem látja belőle.

Azért futottak be az SnK/TGhoz hasonló gore-shonenek, mert egyszerre tudnak két közönségnek szólni.

Jól rezonál az "edgy" nézőközönséggel, akik érettnek akarnak tűnni és növeli az egójukat ha vérfürdőt látnak. És jól rezonál a shonen-fighton nevelkedett anime-plebekkel, mert nem szól egetrengető dolgokról, így 70es IQval már bőven meg lehet érteni...

Marketing szempontból igazából zseniális húzás volt az SnK anime, a TG már csak felkapaszkodott rajta.

Ez a fajta morbiditás leginkább az animékre jellemző, a romantikus és a vígjáték animéknek viszont azon túl is van némi versenyhátránya, hogy a live-action filmekkel, sorozatokkal, vagy a Twilight szériával kell versenyezniük a népszerűségért.

Én férfi létemre így 20 évesen nem vetem meg a romantikát egy sztoriban, de a műfajnak már több száz éves átka, hogy nők írják női közönségnek, a férfi közönséget teljesen figyelmen kívül hagyják.

Ez azért van mert azokat futószalagon gyártják és sok közülük anime originál (nincs forrás) vagy LN (amit kevesen olvasnak).

Attack on Titan és Tokyo Ghoul nem a szokásos tucat shounen és van mögötte manga is, így a rajongók anime megnézése után tovább tudnak menni és nem egyszerűen lejegelik az egész adaptációt.

Mondjuk Tokyo Ghoul esetén én azokat nem értem akik anime alapján lettek fanok, tekintve, hogy mangához képest sehol nincs.

01-01 11:52

Hasonlóan gondolom. Az Elfen Lied nagyon magas színvonalú anime, történetvezetésre is, pedig engem a történet szokott megfogni a legkevésbé a filmekben/prózában.

A főszereplők jó részének jelleme kidolgozott, és talán ami zseniálissá teszi az Elfen Lied-et: a kontraszt. A többszörös személyiség váltakozó megnyilvánulásai. Ami persze NEM pozitív példa, ellenben a való élet abszurditásait segít lelkileg feldolgoznia az erre nyitott, mélyebbre látó és mélyebben érző embereknek. Kifejezetten felnőtt anime, de az érettebb kamaszok egy része is értékeli.

És valóban, sajnos sokan csak azért nem szeretik, mert nem látnak mélyebbre benne, mint az erőszakig... Ami utóbbi pedig még csak nem is öncélú benne, ráadásul tele van gyengéd érzelmekkel is - íme a kontraszt másik végpontja... És hát az egész egyben meglehetősen morbid is... És sokatmondó!

(Ellenben a már említett Sword Art Online tipikus gagyi kamaszmese. Az igényes Accel World-nek a butított változata. Utóbbi miatt ajánlotta nekem valaki egyszer a SAO-t, de a SAO-t halálra untam, néhány részen át, mire felhagytam evvel.)