A dínók is mi voltunk előző életünkben? Van aki emlékszik a dínó életére? Mármint amikor dínó testben volt

Weöress Sndor egyik verse is erről szól. Sőt ő még jobban kiterjezsti: először fény voltam, aztán kő, később élőlény, és aztán visszamegyek a határtalanba. Ő tudta ezeket, nemcsak a galagonyáról írt ő verset, hanem egy nagy tudású (helyesebben nem tudásnak, hanem megérzésnek vagy látásnak kellene mondani) filozófikus, ezoterikus költő volt.

Amikor még senkise voltam,

fény, tiszta fény,

a kígyózó patakokban

gyakran aludtam én.

Hogy majdnem valaki lettem,

kő, durva kő,

hegylejtőn jég-erezetten

hömpölygetett nagy erő.

És végül élni derültem,

láng, pőre láng,

a szerte határtalan űrben

mutatom valódi hazánk.

Akinek van füle a hallásra, az hallja.

Szerintem isd érdekes kérdés, de anak oka van hogy nem emlékszünk rá én úgy vagyok vele.

Weöres Sándo ezoterikus kjöltő?

Miből gondolod? :-)

a versei önmagában nem bizonyítékok.

a gyermek verseket is kár lenne lebecsülni, azoknak is meg van a maga mély mondani valójuk az hogy egyesek nem jnutnak el erre a felsimerésre és lenézik mint elsóbb rendű alkotáésok őket az mér önmagábna is szégyelni való, ha még ha ki is monjda.

Olyan nincs hogy nem cska a galagonyáról írt, cska olyna hogy ő írta a galagonyáról is.

Lásd Lázár Ervin meséit igaz hogy gyerekeknek írta, de milyen jól megírta, azt amit a gyerekek azonnal megértenek a hülye flenőttek meg csak nagyon nehezen. Mély mondnai valója van ezeknek a mesének illetve Weöres Sándor verseinek mindegyiknek... Bocsánat a kirohanásért és a rossz helyesírásért, a szőrzsál hasogatásért. Tessék tisztelni a gondolatot és az alkotást akárki is legyena célsocsoport, az alkotó.

Köszönö a figyelmet

" Aki nem ezoterikus gondolkodású, az minek jön erre a lapra? Röhögni? Vagy kiröhögni? Ez bizony sekély és korlátolt elmére vall.

A kérdezőnek ezt válaszolom: Én sokat olvasok ilyesmiről, és járok is olyan közösségbe, ahol ezt tanítják. Igen, mi voltunk a dínók is, meg minden. Épp erről volt ott szó valamelyik nap. Természetesen az átlagember nem emlékszik erre. De Hermann Hesse (Nóbeldíjas író) Siddharta c. könyvében van egy jelenet, amikor Siddharta találkozik régi barátjával Govindával, és abban a helyzetben a Siddharta agyában (vagy inkább a lelkében) lejátszódik minden, a kezdeti egysejtűtől egész a jelen pillanatig. Ez a tudás maga. Átéli ami történt.

Az is igaz, hogy habár mi az agyunkkal nem emlékszünk erre,de mikor a zigótából kifejlődünk kisbabává, akkor (és ezt tanítják az iskolában) a kis testben végigjátszódik ez a fejlődés. Márpedig ez csak úgy lehetséges, hogyha ez a génjeinkben van, és ha a génjeinkben van, akkor azért van, mert valamikor azok voltunk. Ez bizony így van."

Tanították Nektek ezt, de azt nem tudták ők sem, hogy a dinót nem írjuk hosszú í-vel. (igen, ez mondjuk szól a kérdezőnek is, és néhány válaszolónak)

Azt elhiszem, hogy az illető idézlek: "Nóbeldíjat" kapott, de nyilván annak semmi köze a Nobel-díjhoz. :)

Ha már bes*ggeled a "tanokat", legalább írtad volna értelmezhetőek. Húsz tagmondatban mondod el az egészet, de egy fia vesszőt nem raksz ki. Egy ömlesztett maszlag lett, épp mint ami az egész összességében. Legalább harmonizál.

Én hiszek a reinkarnációban, de csak magában a dologban, nem költenék hozzá zigótát meg társait, hogy tudományosabbnak tűnjön. Ez egy ember agyszüleménye, nem kell ténynek venni.

Reinkarnáció vagy van, vagy nincs. Bizonyíték úgysem lesz rá.