Szerintetek az empátia-telepátia ikerlelkek közt oda-vissza működik?

Magyarul gyakran érzem meg ő mit érez éppen, akkor is, ha nincs jelen. De nem tudom lehetséges-e, hogy ő is így van ezzel.

Nem tudom őt megkérdezni, mert egy ideje nem beszél velem. De azért megkérdezem, hogy általánosan ti mit gondoltok erről, vagy milyen tapasztalataitok vannak ezzel kapcsolatban.

Kieg. Igen, biztos vagyok benne, hogy ő az én lélekikrem. Mikor találkoztunk, nagyon hamar egymásra hangolódtunk (az érzéseim kezdettől pozitívak voltak irányában, de 20 perc után már társalgásba is kezdtünk, pedig én aztán elég nehezen nyitok, batátkozok), és bár akkor láttam először, nem éreztem őt idegennek. Mintha mindig is ismertem volna. Ritka, hogy nekem úgy igazán szimpatikus legyen valaki, de ő azonnal a szívembe lopta magát. Úgy éreztem ez kölcsönös, bár nem szeret az érzéseiről beszélni, de a gesztusai erről árulkodtak. Boldogság és nyugalom szállt meg a közelében. És bizalom. Bíztam benne. Azt hittem... hogy ilyen nem lehet. Egyszerűen kizárt, hogy viszonozza. Azt hittem álmodom, ahogy ő is nyitni kezdett, kedves volt, érdeklődő, és már az elején, és később is, akkor is figyelt rám, mikor azt hittem, hogy nem. Pedig de. Mikor beszéltünk, éreztem, őt tényleg érdeklem, tényleg figyel rám, de mint kiderült akkor is, mikor épp nem beszéltünk, én pedig ettem magam... Hogy vajon...? Ő pont ugyanígy érzett. Nem volt biztos mit gondolok róla. Ugyanaz a bizonytalanság emésztett minket. A barátom szülinapja volt, de nekem csak ő járt a fejemben. Nem akartam, de aztán pedig rendre egymáshoz csapódtunk, míg ők a párjával turbékoltak. Ja és kétszer is mondtam neki szerintem épp mire gondol, ő pedig azt mondta: pontosan!

A barátaink is észrevették, hogy köztünk van valami, már akkor, mikor még azt gondoltam, á, dehogy... aztán azt, honnan tudják? Viccelődtek is rajtunk, meg utalgattak.

Tudom ez nem tűnik rendkívülinek, de nekem az volt. Sosem történt még velem ilyen azelőtt. Még csak nem is ő volt különleges... Teljesen átlagos. Hanem amit iránta éreztem. Nincs rá más szó, különleges volt. Aztán ismét elfogtak a félelmek, hogy ez ennyiben marad. De 3 nap múlva ő keresett engem.Az érzés pedig továbbra sem szűnt. De.. egyszerre félni is kezdtem. Ok nélkül taszítani kezdett, megijedtem. Minden olyan gyorsan történt! Folyton a telón lógtunk, és olyan dolgok kerültek szóba.. Ami pár nap után még olyan korai volt... A barátjai azt mondta rólam faggatta! És olyat mondott oda költöznék-e szerinte ahol ők laknak? Meg egyebeket, de ettől az állam leesett. Kérdezgette mit érzek iránta, azt mondtam előbb ismerjük meg egymást, nem mertem bevallani. Én is kérdeztem, de nem sokat mondott. Abból viszont úgy éreztem, ugyanazt, amit én.

Aztán közénk állt valami. Valaki. A párja borzasztóan féltékeny mindenkire, ellenőrzi őt stb. Úgy hitte és nem rosszul, hogy őt zavarná, ami köztünk van. Eltitkolta hát, ami az ő döntése volt. Én erről nem beszéltem vele. Hazudott neki. Aztán rajtakapta, hogy írt nekem. Utána megszakította a kapcsolatot, de ígérte, hogy jelentkezni fog. Azon agyalhatott hogyan is rendezze ezt... De a félelmek végül győztek... Egyre hezitált, én pedig nem beszélhettem vele. Az idő pedig nyúlt, és én is hezitálni kezdtem... Félni. Rettegni, hogy elveszítem. És ez betett. Hibát követtem el. Elmondtam a párjának mi a helyzet. Őrjöngött. Már tudom, hagynom kellett volna neki, hogy úgy adja be neki, hogy elfogadja... hiszen ő ismeri. De ezzel őt is megbántottam, csalódott bennem, nem beszélt velem többé, a barátait se hallgatta meg többé, akik mellettem álltak, sőt, őket is ellenem uszította. Ha hagyta volna, hogy beszéljek vele, tudom, hogy újra érezte volna, hogy ez milyen különleges... és talán... De elzárkózott. Nem bántani akart. Mindenki más ezt hiszi, de én tudom, hogy nem. Csak ő ilyen. Csalódott, dühös volt, és magányra vágyott. Nem akart elmarni, de csak ez a módja volt. Így viszont a félelmek végleg győztek. A józan ész a szív, a lélek, az érzelmek felett. Engem alig ismert.. a párját pedig szereti... Egyértelmű volt. Aztán... így maradt.

Mielőtt a párja rajtakapta, hogy írt nekem, aznap nagyon ideges voltam! Tudtam, hogy valami baj fog történni. Éreztem. Majdnem sírtam... Nagyjából akkor, mikor történhetett... Aztán elmondta...

Mikor egy ideje nem beszélt velem, egy-két nap nagyon ideges voltam, pedig semmi okom nem volt rá, de rázott az ideg.. A barátom is látta rajtam. Mondtam valakivel van valami! Azt mondta ő elég zizi és ideges, rossz kedvű, a párja (a barátomé) azt mondta nem lehet beszélni vele, nagyon kivan. Furcsán méregetett közben. Mintha tudnom kellene. De közöltem vele, hogy emlékezzen csak rá, hogy velem nem beszél, nem volt akitől ezt tudjam! Na ekkor meglepődött. Tudta, hogy igazam van. Mégis ok nélkül olyan ideges és nyugtalan voltam, mint ő.

Az elején biztattak, hogy ne féljek, keresni fog, de megmondtam nekik, hogy higgyék el, érzem, hogy nem fog. Mondanom se kell kinek lett igaza, és majd belebetegedtem.

Ez nem tudom számít-e, de hónapokra rá egyszer a párom azt kérdezgette tőlem kibékülnék-e vele. Pontosan aznap felhívott az ő párja (nem ismerik egymást), hogy azóta találkoztam-e vele? Megmondtam az igazat, hogy nem találkoztunk. De furcsa volt.. Az én párom is akkortájt tapasztalt nálam valamit, amiért felhozta... És az övé is, csak ő már nem hisz neki, és rögtön engem kérdezett.

Két hónapra rá én szakítottam a párommal. 1-2 napra rá az ő párja közösségi oldalán olyan posztokat találtam, amik arra utaltak, hogy pont abban az időben ők is összevesztek.

Azt nem tudom ők kibékültek-e, mi nem. Azóta nem igazán tudakozódtam efelől. A (volt) barátommal ugyan pár hétre rá összefutottam, ő azt mondta nem boldog a lánnyal. Ő mondta, én nem mertem faggatni róla. Ezek konkrét példák, de néha úgy érzem épp rám gondol... Vagy érzek valami különöset, ami nem odaillő... és mégis...

Fontos lenne tudnom, vajon ő is tapasztalhatja-e ezt, mert ez maradt köztünk az egyetlen, utolsó kapocs. Tudom, hogy valódi, hogy nem csak beképzelem, de jó volna tudni ő érzékel-e hasonlót, tudja vagy sem akár, hogy ez mi. Érdekelne hasonló helyzetben, kapcsolatban lévők tapasztalata!