Mi van a halal utan szerintetek? Es miert? Minden velemeny erdekel

Először is tisztázni kell: ma már tény, hogy a tudatunk nem azonos a fizikai testünkkel, attól függetlenül is képes létezni, következésképpen az élettartama nem azonos a testünkével. Tehát ha halálról beszélünk, az csak a testre vonatkozik.

A test halála után a lelkünk visszatér igazi otthonába, ahonnan annak megfoganásakor érkezett, a szellemvilágba. Értékeli elmúlt életét, s annak alapján, annak következményeképp eltervezi a következő életét. A létezés hosszú-hosszú időtartama alatt igyekszik mindent megtapasztalni, s egyre fejlődni, tanulni, hogy végül elérje azt a tökéletes állapotot, amikor már nem kell többé testet öltenie.

Bármi is van a test halála után, a lelkünk, a tudatunk tovább létezik, s erre a tovább létezésre nyomós oka van.

"Először is tisztázni kell: ma már tény, hogy a tudatunk nem azonos a fizikai testünkkel..."

Akkor tisztázzuk! Mit jelent ez? Ma már tény, tegnap csak feltételezés volt? Mitől vált ténnyé? Mikor? Hogy jutottál erre a következtetésre? Köszönöm.

4:

A halál közeli élmények évezredek óta kerülnek feljegyzésre. Viszont napjainkban, az orvostudomány fejlődésével - mivel egyre több embert sikerül visszahozni a klinikai halál állapotából - egyre több ember élheti át, egyre többen mesélhetnek róla, és egyre több olyan orvos van, aki nem intézi el egy legyintéssel. Nálunk ugyan még ez gyerekcipőben járhat, de összességében azért egyre több ilyen élményt vizsgálnak és dokumentálnak.

Köztük jó néhány olyan esetet, melyben az alany - a fizikai test klinikai halála alatt - olyan észlelésekről számol be, melyet utólag hitelt érdemlően bizonyítani lehet, illetve amelyeket abban az állapotban, bizonyíthatóan nem szerezhetett az ismert érzékszerveivel. (Amikor utólag elmondják például a körülöttük lévők szavait, gondolatait, tárgyakról, rajt lévő számokról számolnak be, tőlük helyileg távol eső tárgyakról, környezetről számolnak be, s ez utólag helytállónak bizonyul.) Ráadásul ők ezt úgy is élik meg, hogy kiléptek a testükből, s "ők maguk" indultak e "felfedezőútra".

Azt gondolom, hogy ha a tudatunk ilyenre képes - már pedig képes -, aligha lehet a fizikai agyunk terméke, s lassan időszerű lesz ez ügyben a hivatalos állásponton is változtatni.

(Arról, hogy a tudatunk nem pusztán az agyunk terméke, írtam már bővebben, ha valakit érdekel, írjon rám, s elküldöm a linkjét.)

Valószínűleg a köztes lét folyamatai is "betenne" az egyszerű fizikai agyunk számára. Továbbá mindenre emlékezni onnan, sem volna túl előnyös. Pontosan azért felejtünk el ideiglenesen mindent, amiért egy vizsgán sem mondják el előre, hogy mik lesznek pontosan a vizsgakérdések és mik lesznek rá a válaszok. Felkészültnek kell lenni, s csak arra számíthatsz, ami a fejedben van. A felkészültség itt is megvan, hiszen alaposan felkészültél leszületésed előtt. Jönni fognak, amit terveztél, megérzések, gondolatok, események formájában. S hogy oldod meg őket, az a lényeg - ami már rajtad múlik.

Azért a lelkünk igaz mivoltját illetően mindannyiunkban ott van ám e tudás csírája - de ez egyénenként más-más mélységekben található, és persze ezt sem a véletlen szabja meg.

Az pedig már egy másik kérdés, hogy a materialista világképpel együtt jár sajnos a spirituális énünk figyelmen kívül hagyása. Ez nem mindenhol van így a világban, de a nyugati kultúrákban mindenképpen. Ezért félnek a haláltól itt oly sokan. Mert nem ismerik és amit tudnak róla (mint totális vég), az bizonyosan nem az igazság.