FONTOS! Szerintetek ez az előző életem? Lehet?

Szóval, álmodtam, de olyan érzelem dús volt, és fájdalmas (fizikailag is), olyan megszokott, és rémlő, hogy az volt az első feltevésem, hogy: „Lehet, hogy egy előző életem álmodtam meg?”

Az álom:

Külső nézetből volt, de néha, mintha én lettem volna, Cecilia…

Egy barátságtalan szürke szobában ültem, a szoba közepén volt egy ágy, vele szembe az ajtó, ha az ajtóval szembe álltam volna, jobbra lett volna egy kicsi ablak.

Az ágyon ültem. És elővettem egy nagyon régi fotóalbumot. Aztán én is, külső nézetből is megláttam magam az egyik fotón. Érettebb arcom volt a képen, mint most, és sokkal erősebb hullámok voltak benne. A kép alá ’20-as évek volt írva.

Aztán elraktam az albumot és lefeküdtem aludni, mintha elégtem volna, fájt, és rosszul voltam (lelkileg), és mégis el akartam aludni.

A következő kép, egy kellemesebb, otthonosabb házban vagyok. Cecilia, egy fiatal, háztartásbeli nő, mert nem szorulnak rá, hogy Ő is dolgozzon. A ház tényleg a ’20-as évek körüli. Furcsamód mindenre emlékeztem, ami vele történt, az álomban, még arra is válaszolni tudtam volna, hogy kik voltak Cecilia szülei, mi a vezetékneve, mikor született, van-e testvére, erre már nem emlékszem. De arra igen, hogy imádott zongorázni (amit én is imádok), kávézni, táncolni, nevetni, sétálni…

A férje, valami mérnökszerűség volt, és most is éppen be volt zsongva egy munka miatt. De úgy igazán, a fotót is csak futólag dicsérte meg, amit előző nap, Cecilia a fotóalbumba készíttetett. Az volt az, a kép, amit én is láttam. Elköszönt és mondta, hogy bemegy, mert nemsokára a munka végéhez ér, és hamar be akarja fejezni.

Cecilia elment sétálni. Eléggé messze ment el, de kellemes meleg volt, egy folyót, vagy egy tenger mentén sétált, nekem Olaszország jutott eszembe róla. Aztán hirtelen elveszthette az eszméletét, mert én sem láttam semmit.

Következő kép: Abban a szobában fekszik, ahol én néztem a fotóalbumot, eléggé ramatyul van, de főleg a miatt, hogy nem tudja mi történt… Mellesleg azt sem, hogy hol.

Bejött egy nő, akit régebbről már ismert, nem nagyon kedvelte, de megvoltak. Ő babrált valamit, aztán mosolyogva kiment. Az ajtó be volt csukva.

Később bejött a férje is, és elmesélte neki, hogy a megbízói háza előtt esett össze, és megmondta neki, hogy legközelebb ne tegyen ilyet, mert rendkívül megijedt, nagyon aggódott.

Miután a férj elment, az ajtó megint csukva volt.

Cecilia elaludt.

Következő kép: Cecilia férje, a leégett ház előtt ál, és összeomlott. Az üzleti partnerei mondták el neki, a hírt. Ők nem égtek bent.

Rettenetesen rossz volt látni, hogy a férje, aki eddig bohókás, gondtalan ember volt, most magát okolja, és ezerszer felteszi magának a kérdést, hogy: Miért nem vitte haza? Miért kellett így lennie?

Aztán fölkeltem.

Érdekes:

Mamám, már az, amelyik ilyen ezoterikus beállítottságú, és ilyenekre elég érzékeny, Ő nevezett el Cintiának.

Mikor a mostani énem volt a szobában ugyan úgy elégett, mint Cecilia, és ugyan abban a szobában, és ugyan olyan barátságtalannak és szürkének láttuk mindketten a szobát.

Szerinted?