Mi van akkor, ha minden leckét megtanultunk és nincs több újjászületés? Van ilyen egyáltalán? Valaki mesélne erről?

Hidd el sokan vannak így, ilyen gondolatokkal mint te. Nem vagyok szakértő, de a "valódi", az egyház által nem elfogadott gnosztikus evangéliumokban Jézus sokat beszél erről a tanítványoknak. Azt mondja, addig jössz ide vissza míg meg nem érzed, hogy nem ide tartozol, hanem a fénybe. Konkrétan mondja válaszul egy tanítványnak aki kérdezi, mikor mehetünk végre oda és nem ide születünk, hogy amint elkezdesz vágyni oda, akkor végre lejárt itt az időd, valami ilyesmi.

Ha érdekel a téma, a youtube-on AVATARA előadásai nagyon nagyon érdekesek, ő sokat tanulmányozta a nag hammád-i tekercseket.

A többi kérdésedre napokig is eltartana választ adni, de megpróbálom röviden összefoglalni.

Az élet, létezés célja a lelki, spirituális fejlődés. Ez azzal jár, hogy addig születünk újra és újra, míg el nem jutunk arra a pontra, ahol már nincs mit tanulnunk. Igen, van egy végső pont, ahonnan már nem kell újjászületnünk. Ha az ember elérte ezt a pontot, akkor választhat, hogy ismét egyesül a Mindenséggel, a Teremtővel, vagy pedig újra leszületik egy alacsonyabb tudásszintű helyre, hogy segítse a fejlődésben lévő lelkeket útjuk során. Számos ilyen segítő volt a Földön is, kezdve Jézussal, Mohameddel, Buddhával, Ghandival és még sok más nagy emberrel. Hosszabb válaszokért utána kell járni a dolgoknak, én is végigjártam ezt az utat, hisz sajnos ezeket az információkat nem tolják az ember orra elé, sőt azt akarják, hogy inkább megfeledkezzen róla, és forduljon inkább az anyagias élet felé.

"Mi van akkor, ha már X-edik életünket éljük és előbb utóbb elfogynak a kiegyenlítendő "számlák" , feladatok, ilyesmi. Van olyan, hogy utolsó élet?"

Miért ne lehetne? Nem csak ez a világ létezhet. Könnyen el tudom képzelni, hogy van egy ennél magasabb szint (mert azért spirituális szempontból ez elég alapszint, amit itt "tanulunk", valljuk meg), ahová tovább lehet lépni.

"Azért él az ember gyakorlatilag, hogy gürizzen a megélhetésért, összeharácsoljon kocsit, házat, vagyont, bármit."

Ezt mi csesszük el csupán. Ha mindenki összefogna, senkinek nem volna célja a másik ember kárára történő harácsolás, egész más minőségben is lehetne élni.

"Túl racionális vagyok?"

Nem erről van szó szerintem, de mivel ebben a világban élünk jelenleg, túlságosan tabudöntögető másmilyet elképzelni. De még földi körülmények között is lehetne egészen más, mint amilyen most. A jelenlegi helyzet nem a fizikai létünkből fakadó szükségszerűség, hanem a lelki fejlettségi szintünkből adódik, hogy győztesekre és vesztesekre oszlik az emberiség (anyagi értelemben), és ennek fenntartásáért, illetve felborításáért folyamatosan harcolnia kell mindenkinek.

Nagyon jogos kérdések ezek! Én a Bhagavad-Gíta tanulmányozását javaslom. Amit itt megtehetsz:

[link]

Sziasztok!

Egyaltalan nem vagyok erekelt/erintett a temaban, csak ugy random bele olvastam.

Nekem nincs ilyen fajta elkotelezodesem/hitem stb. semmilyen vallas, eleten tulmutato elkepzeles irant.

Abszolut nem mondom, h ne letezne vmilyen hozzank kepest fejlettebb "eloleny", hogy a vilag mas, mint az emberiseg azt gondolja, de azt sem tartom kizartnak, h az elet annyi, amennyit latunk es megelunk es nem tobb. Sztem mivel emberek vagyunk, ezaltal gyarlok..Ti is en is, mindenki es akarunk benne hinni, h van vmi magasztosabb, vmi cel, stb.

Felolem mindenki hisz amiben szeretne.

Viszont egy kerdesem lenne: miert beszeltek itt ugy dolgokrol, elet celokrol, fejlodesrol, ujja szuletesrol stb., mintha ez vmi 100%-ig hiteles info lenne? :D

Lehet úgy is megközelíteni, hogy leckéket tanulsz de ez könnyen tévútra visz.

Valójában azt kell megtanulod, hogy hogyan legyél mindig a jelenben. Nincs más lecke.