Honnan tudom hogy újjászülettem? Mi lehettem előző életemben?

MateHorvath, szerintem a tobozmirigyre gondolsz, amit egyesek a harmadik szemmel is azonosítanak. Hogy mennyire nem viseli meg az állatokat a halál, arról tudnék mesélni, mikor szegény cicám ötször tért vissza a halálból, életéért küzdve és nem adva fel a harcot, minden alkalommal nagy adag vizet hányva. És mégsem adta fel! Miért? mert a macskaféléknél van egy sajátos reanimációs rendszer, ami az utolsó pillanatig próbálja a szervezetet újraindítani. Alig tudnak meghalni - és láthatóan csupa izom testükkel, erős, rugalmas felépítésükkel eszükben sincs szép nyugodtan eltávozni. Aki látott elmenni, vagy épp ellenkezőleg: "feltámadni" egyet, az pontosan tudja, miért mondják, hogy a macskáknak 9 élete van. Leáll a légzés, leáll a szív. Fél perc...egy perc Szünet, majd egy idegrándulás végigfut a teljes testen, mint a defibrillátornál és újraindul minden. Pont mint a resetgomb egy lefagyott számítógépen.

Nem egyszer, nem is kétszer. Ez a ciklus addig folytatódik, míg a szervezetben lévő energiatartalékok elfogynak, vagy míg az állat felébred és biztonságos helyre tudja vonszolni magát, hogy elkezdődhessen regenerációja. Ugyan ezért szalad tovább az elütött fácán az úton, s minél távolabbra igyekszik jutni a helyszíntől, a túlélési ösztön vezérelten. Ezért szalad el még a fejétől megfosztott pulyka is kopasztáskor.

Más állatoknál (pl. kutya, egér, hörcsög, stb. ) is megfigyeltem hasonló, de korántsem ilyen intenzív életerőt. Az ember viszont pl. a macskákhoz képest sehol sincs. Megjegyzem, a Nagy Francia Forradalom guiotinje óta azt is tudjuk, hogy a pulykához képest sem, mivel egy lefejezett szerencsétlen ember sem szaladt még el a vesztőhelyről... Ennek a tobozmirigyhez vélhetően nem sok köze van, a genetikáéhoz annál több: így lett megtervezve az élővilág valamiért.

Szóval az állatok semmivel sem ragaszkodnak kevésbé életükhöz mint mi, emberek. Sok tévhit kering az állatokról, de ezt a laza ki-be lélekvasutazást még nem hallottam...