Ha meghalok öregen a mennyben újra fiatal leszek? De hogyan? (Többi lent)

Továbbá egy másik érvelési hibára is felhívnám a figyelmed kedves Ozmium42.

Attól, hogy jól ismered az emberek biológiai keletkezését, életműködését és halálát, ahogy a 10-es kommentben kifejtetted, nem jelenti azt, hogy bármit is tudnál mi történik mindezek után. Ha a te logikád követjük, nem kell hogy létezzenek fekete lyukak, üstökösök, sőt más bolygók sem, az imént felsorolt ismereteid nem feltételezik azok létét. A biológiai ismereteid a halált követően nem relevánsak, hisz mi egy teljesen más dologról beszélünk, ugyan úgy ahogy a biológiának sincs semmi köze a népművészethez, a kereskedelemhez, vagy a csokoládé gyártáshoz, mégis léteznek.

Kedves Kérdező!

Az eredeti kérdésekre válaszolva:

Ezek "aranyos" kérdések. Szerintem, ahogy idősödsz, majd lesz több tapasztalatod, de addig a következő választ adhatom:

Jelen világban az emberi test és lélek össze van kötve egy "valósághelyen" (a halálkor válik el a kettő), ezért érezzük a kettőt olyan közelinek, de azért a test és a lélek más tulajdonságokkal bír. A tested nagyjából automatikusan megy végig egyfajta növekedési-öregedési cikluson, aminek a jelen világban minden élő szervezet alá van vetve, de a lélek nincs ilyen szűk időbeli korlátok közé szorítva (még ha jelenleg közeli kapcsolatban is van a testtel). Másképp fogalmazva: lelkileg nem úgy növekedsz, nem olyan idős van, mint testileg. Lelkileg egyszerűen önmagadat érzékeled (nem úgy, mint a testedet egy tükörben). A lelki "kor" inkább attól függ, hogy mennyit tapasztaltál már Istenből, mennyire emelkedsz Felé. Ez nem automatikus, hanem az Istennel való kapcsolattól függ. Lehet gyorsabban vagy lassabban haladni.

Emellett a lélek nincs alávetve a testi öregedéssel járó hanyatlásnak, leépülésnek sem. Ez csak a földi világ múlandósága miatt van, de a lélekben nincs semmi ilyesmi, hogy egy idő után elkezdesz öregedni, leépülni. Ott akkor kezdesz leépülni, ha távolodsz Istentől, és nem az idő előrehaladtával automatikusan. És lelkileg, mivel Isten is végtelen, ezért az ember is a végtelenségig fejlődhet, ahogy egyre jobban megismeri Őt. Más tehát a logika.

A feltámadás után (ha elnyerjük az örök életet), akkor az új testünk sem lesz már többé alávetve az eddig megszokott földi öregedési folyamatnak, elmúlásnak, mivel a világ sem olyan lesz. Kapsz egy olyan testet, ami összhangban van a lelkeddel, lelki "koroddal", vagyis amit sajátodnak érzel, nem érzed rossznak, idegennek, öregedőnek, stb. Egyszerűen az Te leszel és kész. És nem fog öregedni a tested sem, mivel a lelked sem öregszik. Ha sikerül odajutnunk, majd megszokjuk, akkor az lesz normális, eszünkbe se jut, hogy egy idő után nekünk öregedni kellene, mivel nem olyan világban fogunk élni. Ott az örök végtelen fejlődés, kiteljesedés vár csak ránk.

Éppen ezért nem is lesz semmi unalmas. Ha majd felnőtt leszel és látod, hogy milyen kínkeservesen valósulnak meg itt a földön jó terveid önmagad vagy mások bűnei miatt, akkor fogod másképp szemlélni igazán ezt a témát. Úgy érzed, itt a földön szinte semmit nem tudsz elvégezni, a jó tervek nem valósulnak meg tökéletesen, sok kudarc ér, szenvedés az egész. Valójában nem a mennyben, hanem itt a földön nem történik semmi.

De nem így lesz a mennyben! Amint elhárul a bűn gátló hatása, akkor fogsz tudni igazán kiteljesedni, szárnyakra kelni! Ott már rengeteg dolgot meg fogsz tudni valósítani, ott fog igazán zajlani az élet. Akár egész világok alkotásában is részt vehetünk. És mivel állandóan újabb tapasztalatokat szerzünk a végtelen Istenről, újabb és újabb, jobbnál jobb ötleteink támadnak, amiket majd meg is fogunk tudni valósítani. Az lesz az igazán király dolog! (De zárójelben kérdezném: szerinted az örökké létező Isten egy pillanatig is unatkozott már? :) )

Egy részt javítanék:

*"Másképp fogalmazva: lelkileg nem úgy növekedsz, nem olyan idős VAGY, mint testileg. Lelkileg egyszerűen önmagadat érzékeled (nem úgy, mint AHOGY a testedet egy tükörben)."

"Persze... Ti honnan is tudjátok, hogy van bármi is a halál után, ha még éltek?"

Hát, pajti, akiknek balesetük volt, és kómából jöttek vissza, meséltek el érdekes dolgokat. Nem hinném, hogy mind kitalálta. És olyan is van, aki eredetileg egy szkeptikus doktor volt. Ja meg a gyerekek is mesélnek reinkarnációs sztorikat, és voltak kutatók, akik el kezdtek utánajárni azoknak a történeteknek, amiket a gyerekek mondtak nekik. Pl volt olyan, hogy egy kissrác elmondta, hogy hol halt meg előző életében, és tényleg megtalálták az adott illető holttestét, ott, ahol a gyerek mondta; meg a régi családtagjait kiválasztotta sok ember közül, másik országból, és tudott olyan dolgokat is róluk, amikről máshogy abszolút nem tudhatott volna, csak reinkarnáció útján. Meg hogy valaki akkor jár adott helyen először, de tudja, hogy mi hol van; vagy hogy még nem is volt annyi ideje zongorázni tanulni, vagy csillagászati szakkönyveket elolvasgatni, de mégis profi a témában, és könyvekből visszaigazolják, amiket mond; vagy heg van ott, ahol előző életében állítólag halálakor megsérült, és amikor ezt letisztázza magában, csak akkor tűnik el; van rengeteg ilyen sztori is.

https://www.youtube.com/watch?v=gjEog9_2naE

[link]

https://www.youtube.com/results?search_query=reinkarnáció

Bocsi,mégegy,ezt is a keresésből linkelem be, bocsi

https://www.youtube.com/results?search_query=nátán

Ez az érvelés ott hibádzik, hogy az agy miért képzelne ilyenkor pont ilyet és pont hasonlókat több embernél? Mellesleg kérdés, hogy egyáltalán mennyire volt aktív az agy ilyen állapotban.

Mint írtam egyébként jelenleg a lélek közös "valóságponton" mozog a testtel, és a halálkor fokozatosan szakad el tőle, nem hal meg vele együtt, mert a lélek nincs alávetve a test és anyagi világ mulandóságának. Ezt tanítja több vallás is, de a halálközeli élmények is ezt támasztják alá. A testtől elszakadt lélek először még a test környezetében van, látja a testet kívülről. Aztán fokozatosan távolodik ettől a világtól a lelki világ szabadabb valósága felé. Ha közben újraélesztik a testet, az akkor sikeres, ha a lélek ismét egyesül a testtel, vagyis visszatér abba a "valóságpontba".