Valaki meg tudná magyarázni mi az az egó?

Tiszta ego

Az ego ezen fajtája magasabb szinten lévő Szenteknél figyelhető meg, akik még nincsenek teljes egységben Istennel. Ezek a Szentek még rendelkeznek egy könnyed én-tudattal. Ez a fajta ego ahhoz szükséges, hogy a testi funkcióikat fenntartsák és ellássák.

A tiszta egót megérthetjük a következő gondolatminták alapján:

Magunkat különbözőnek vagy elválasztva látni Brahman-tól (Isten princípium), az csak a dualitás kreálta én-tudat.

Tudatában lenni saját létezésünknek.

Spirituális érzelmet (bhāv) érezni, hogy „minden és mindenki egy, én másokhoz tartozom, és mindenki hozzám.”

Ez a fajta ego csak addig létezik, amíg a fizikai test, majd megszűnik, amikor a Szent elhagyja testét (meghal).

Tisztátlan ego

Legtöbbünknél ezt a fajta egót tapasztaljuk. Valamennyien azonosítjuk magunkat testünkkel, érzelmeinkkel, érzékeinkkel és büszkék vagyunk intellektuális képességeinkre. Ezek lenyomatokat (impressziókat) hagynak a szubtilis testünk központjaiban, ahol kialakulnak jellemvonásaink, vágyaink, előszereteteink, előítéleteink, stb.

Kérjük, tekintse meg előadásunkat az elme szerepéről és műköséséről.

Attól függően, hogy milyen a gondolataink és érzelmeink minősége, egónk lehet: sāttvik (túlnyomórészt Sattva), rājasik (túlnyomórészt Raja) vagy tāmasik (túlnyomórészt Tama) jellegű.

Tāmasik ego: Azt az egót, amelyben a szubtilis Tama alkotóelem a túlsúlyos, tāmasik egónak nevezik. Ilyen például: aki kizárólag saját erejében és képességeiben bízik, és önzően csak saját sikerét és javait tartja szem előtt.

De mire jó megismerni a fizikai "valóságot"?

Amúgy érdekes lehet, nem a kérdéshez vág konkrétan, de mégis:

[link]

Kérdező!

„- Tehát ha szerves részünk és a fejlődést szolgálja akkor ez miben nyilvánul meg. Mivel lennénk kevesebbek egó nélkül? Miért fontos ennek léte?”

Te magad írtad le: „Ráadásul a Földön szerzett tapasztalatok által a személyiség folyamatosan fejlődik és egyre bonyolultabbá válik.”

Ez az alapvető értelme és a célja az egonak. A tapasztalás és a megismerés eszköze az ego, tehát az ego maga egy eszköz, amit a lélek használ a földi lét során.

„De a valódi énednek is kell hogy legyen ismérve, jellegzetessége, stb. Miért akarna bárki megszabadulni a személyiségétől, hogy egy üres jellegtelen valami legyen? (...)

Egyszerűen képtelenség elhatárolódni ettől és "saját csupasz" valónkká válni. Ez olyan, mintha mától nem vehetnél levegőt.”

Igazad is van, meg nem is. Abban tévedsz, hogy ego nélkül üres semmik lennénk, mert ahogy már írták nagyon okosan, a test, a személyiség, a gondolatok, az érzelmek, a habitusok, a nemi szerepek, a társadalmi státusz, az egyéb magunkra aggatott címkék adják az ego pszichés alapját. Ezek elkülönülést, felosztást okoznak, felosztanak "én"-re, "te"-re, "ő"-re, "ők"-re stb. Ez az ego, az ego ezekből táplálkozik, ezért van pl. az, hogy akinek nagyobb vagyona, rangja, társadalmi státusza van, az többnek érzi magát, és ezért van, hogy sokan szeretik az ellenségképet, mert az ellenségkép megerősíti az „én”-t.

Abban nincs igazad, hogy ego nélkül üres semmik lennénk. A személyiség, az érzelmek, gondolatok, a címkék, ... mind-mind benned jellennek meg, amikor azt gondolod, "Kovács István vagyok, 37 éves, processzmérnök az ACME International Ltd.-nél, három gyerek apja, van egy családi házam és egy Fordom, egy okos labradorom, és éppen marha szerelmes vagyok az új 24 éves titkárnőbe, Julikába." :)

Tehát te nem az ego vagy, hanem az, ahol az ego megjelenik. Az a tér, vagy nevezd akárhogy, ahol mindezek megjelennek, mint ahogy a filmvásznon megjelennek az szereplők, és az általuk játszott szerepek. Ezt a teret csak azért látod üresnek, mert az elkülönültségekre építkező ego képtelen meglátni ennek valódi természetét, mert ahol nincsenek társadalmi szerepek, „én” és „te” gondolat, nemek, érzelmek, személyiség, test, tehát nincsenek felosztások ... ott az ego nem talál kapaszkodót. Az egon túl lévő üresség maga a teljes, egész mindenség.

És ahogy írtad, képtelenség elhatárolódni az ego-tól, és ez lényegében majdnem igaz is. A probléma nem az ego természete, hanem (ahogy írta pl. #30-as is) az, hogy ha valaki önmagát különálló lénynek éli meg, Istentől (az önvalótól, a lélektől) elkülönültnek. Ez az ego táptalaja, az „én” érzés.

Csakhogy az ego is tudja, hogy azok a dolgok, amik által fenntartja önmagát, azok végesek. A gondolataid, az érzelmeid, a tested, az állásod, a pénzed, a szerepeid, mind-mind elmúlnak egyszer. Ezért törekszik az ego felhalmozásra; még több tulajdon, még több pénz, még több hatalom, még több és jobb szerep, még több „én” érzés, még több, még több... amik megerősítik az ego identitásérzetét.

Mert nekem még többet kell szereznem, különben senki vagyok, és amit megszereztem, meg is kell védenem. Meg kell védenem a rangom, a vagyonom, a kultúrám, a szerepeim, stb., mert ha ezek elvesznek, „én” (az ego) elpusztulok.

Pedig csak annyit kellene tudni, mélyen, belül, hogy az, aki valójában vagyok, lényegi részem elpusztíthatatlan. Aki igazán vagyok, azt nem lehet tőlem eltulajdonítani, minden más pedig csak múlandó.

Érdekes téma, és örülök, hogy magas színvonalú társalgás folyik róla. :)

Annyit tennék hozzá, hogy szerintem az ego a megismerés mellett a tapasztalatgyűjtés eszköze is. Hiszen azok a dolgok, amelyek "velem" történnek, az "én" tapasztalataim. Ezáltal szerzek benyomásokat az anyagi világról.