Hogyan lehetséges, és mi lehet az oka, hogy felismertem valakit egy előző életünkből?

Itt kicsit részletezem, ha bárkit is érdekkel:

"Na szóval van egy néha visszatérő álmom pár éve. Az álomban egy középrangú (nem is jobbágy, szegény, nem is főnemes (király/herceg)) férfi vagyok. Homoszexuális, egy férfit szeretek, aki sötét, vállig érő, enyhén hullámos hajú, és kb. 17 és 30(max.35 ha jól tartja magát) év közötti. A fiú\férfi a szeretőm is, amit sokan sejtenek, bár sokáig a kedvéért próbáltam kifelé csak barátságot mutatni. Ez nem hangzik el soha az álomban, csak tudom. Valamikor kb isz. 800 és 1800 közt, még soha nem sikerült megállapítanom, de az szinte bizonyos, hogy az álom Európában játszódik talán Anglia/Franciaország környékén de ez csak tipp. Konkrétan az álomban egy macskaköves téren vagyunk páran férfiak, talán egy tucatnyian, rajtam harisnya(nem tudom mi, de nem mai értelemben vett nadrág) fura cipő van, és bocs, nem vagyok jó divattöriből, de egy díszes, de azért nem agyondíszített, inkább valami köznapi holmi van, a mai anyagokhoz képest durvának tűnő, de akkoriban egész jó minőségű ingszerűség, rajta furcsa gombos, bársony? leginkább bársonyhoz hasonlító, térd fölé érő felső ruhadarabbal, ami méretre készült (persze akkoriban ezen nincs mit csodálkozni, nem vehettem egy L-es felsőt a kínai piacon), a derekamon egy övvel, amin egy kard lóg, egy tőr, és egy kis pénzes szütyő. Szóval ami még biztos, hogy egy szókimondó, hiú, arrogáns, magamutogató fráter voltam, persze kerestem is a bajt, vagy anélkül is rámtalált, de a barátaimért akár tűzbe tettem a kezem, büszke és hűséges voltam, na meg őszinte. Tehát a téren, a bajtársak körében a politika, a harc, és a nők voltak a téma, valami jó kis ital is fűtött minket, de sokakat még nem elég (:D), szó szót követett, én meg nem tudom mire ugrottam fel, talán egy szégyenketrec/szobor/szökőkút mellé, beszéltem a szép tájakról, az ismeretlenről, a szabadságról, a hazáról, aztán megjött a bátorság, és ezzel a nagy hévvel kibukott az is, hogy én kit is szeretek... Az ígéretem ellenére :( A nagy felháborodás, röhögés, undor, elképedés után elhomályosodik a kép, hogy ez után mi történik, azt sosem látom.

Van néha más is, de azok csak felvillanó képek. Egy dombság, fátyolfelhős éggel. A szeretőmet a karomban tartom, szeretkezünk, simogatjuk, csókoljuk egymást. Egy libbenő anyag, talán függöny (hajnalban kisurran??). Idegen férfiak arcai. Kardozok, fém csapódik fémnek, szikrázik, csikorog (mindig gyűlölöm ezt a hangot, olyan, mint a késélezés, a hideg is kiráz), bő ujjú ing suhog, majd szeli cafatokká a másik kard, megkarcol, csípést érzek, hideget, majd meleget, és fémes, rezes szagot, amitől egyszerre fordul fel a gyomrom és leszek borzasztóan dühös. A másik felé kapok, de azt már sosem látom találok-e, mindez csupán 4-5mp. Ez a vallomásom utáni: A szeretőm dühös arca, én kétségbeesetten mondok neki valamit. Ismét a karomban tartom. A hajába zokogok félmeztelenül.

Sosem látom mi történt ezután, érzek egy gátat, ami nem engedi megtudjam. Valami rossz történt, ez biztos. Úgy sejtem nem öregedtünk meg.

A jelenetek, képek mindig ugyanazok, senki sem hasonlít bennük olyanra, akit ismerek, én magam sem. A szereplők mindig ugyanazok, de azt a vallomásos jelenetet néha nem csak belülről, hanem kívülről is látom. Álmomban tökéletesen tudom ki vagyok, de ez a bizonyosság ébredéssel eltűnik, viszont minden egyes érzés megmarad. Mindig csak képi és érzelmi emlékeim maradnak, de valahogy az érzések a legerősebbek. Álmomban olyan dolgokat tudok, amiket ébren még nem, ezt egyszer félálomban vettem észre. Soha más álomban nincs így, álmomban is annyi tudással rendelkezek, mint ébren, akármilyen nyakatekert is az adott álom, kivéve ezt - de ez mindig elillan, mielőtt le tudnék bármit jegyezni. Sok álmomat elfelejtem, de ezt nem, a képeket, érzéseket bármikor vissza tudom idézni, bár a szeretőm arca mindig homályos ébren, mintha könnyeken át látnám. Nem tudom honnan jött a felismerés, hogy ezek valódi emlékek. De bármennyire is rátalálok folyton a bi pasikra, olyat soha de soha mással nem álmodok, hogy meleg férfi lennék, mindig csak ezekkel a szereplőkkel, mindig a múltban. Nem tudom megmagyarázni, de tudom, hogy én vagyok/voltam az.

És ő? Ő egy negyvenes, erősen binek\melegnek látszó, saját megvallása szerint heteró hapsi, külföldi ráadásul. Megláttam, és ráismertem. Nem tudom hogyan. Külsőre nem hasonlít, csak a tekintete, a kisugárzása... De belsőre... Olyan tisztán érzem, és olyan ismerős, hogy beleborzongok. Meg is álmodtam gyerekként a fiatalkori arcát (amennyi akkor volt 26-28). Fogalmam sincs az is hogyan lehetséges. Talán van még elintézetlen ügyünk egymással. Sőt, biztos. Lehet egy kis bepótolni, jóvátenni valóm. De nem tudom mi..."