Én már nem születek "újra"?

"a földön a mostani életem az utolsó."

Ezt legalább eltalálta.

HA hiszel a reinkarnációban és HA elhiszed, hogy ez a földi életed után megál az újjászületésed körforgása, akkor olyan fejlett szellemed lenne, hogy ezt a kérdést fel sem teszed.

Mellesleg ez az életed nem csupán utolsó, hanem az első is.

Se több, se kevesebb ez és ennyi van!

Nem hiába tudatlan és elhomályosított az emberi elme az ilyen dogokkal kapcsolatban!

Senki sem képes holmi születési dátumokból és kártyák segítségével megjósolni ilyen dolgokat.

Még messzebb megyek: a születési dátumodból és kártyákkal SEMMI sem jósolható meg!

Mellesleg a Földön lehet hogy az utolsó életedet éled. Senki nem mondta, hogy az emberi lélek kizárólag a Földre inkarnálódhat. Újjászülethetsz a Tau Ceti egyik bolygóján is. :D

A helyesírásod alapján bőven van még hová fejlődnöd, és kötve hiszem, hogy annyit fogsz fejlődni, hogy egyetlen inkarnáció alatt ki tudj lépni a földi reinkarnációs körforgásból, mivel a földi rendszer egyfajta csapdaként működik, és csak nagyon nehezen lehet innen kilépni.

"Az ember alapvetően „szerencsétlen” lénynek van megtervezve. Szerencsétlenségének foka függ a szellemi fejlettségétől – minél magasabb szinten jár, annál kevésbé tudja elérni céljait. Ez nem véletlen. Ugyanis a Föld célja nem az, hogy – mint minden karmikus helyszín, „játéktér” – elősegítse az itt élők fejlődését, hanem az, hogy foglyul ejtse a lelkeket. Nyilván ez fizikaihoz hasonló gátakkal és kerítésekkel nem megy, hanem a lélek világán, a vágyvilágon keresztül történik.

Ha az Univerzum elsődleges (noha nem legfőbb) célja a fejlődés, akkor tulajdonképpen minden rendszer felfogható egy iskolaként. A Föld pedig egy olyan iskola, ahol a tanár nem tanít, hanem mindig csak vizsgáztat és buktat. Amíg rá nem jön valaki, hogy másik iskolában is megtalálhatja ugyanezeket a dolgokat, csak ott oktatás is folyik, addig engedelmesen mindig elölről fogja kezdeni az évet.

Az emberbe épített „szerencsétlenség” ugyanis egyfajta feketemágikus közeget hoz létre, amely az Univerzum normál működési rendjével ellentétes – az ember nem bevonzza vágya tárgyait, mint kéne, hanem eltaszítja. Értem itt most a lélek magasabb rendű, vagy mondhatjuk úgy is, mélységes vágyait, nem azokat a pillanatnyi felindulásokat, amelyek az élet során felvillannak az emberben, és ha hagyja, gyökeret is vernek benne. Tulajdonképpen maguk a reklámok is „börtönrácsok”, a karmikus hátráltatás eszközei – elterelik a figyelmet, hamis vágyakat indítanak, hamis sorsot szőnek az embereknek. Erre már sokan rájöttek, azonban kevesen tudják azt, hogy még a viszonylag élhetőbb és „igazabb” régebbi korokban is alapvetően a legfontosabb vágyak kiélése mindig, mindenkor lehetetlen maradt. Természetesen kevesebb hamis vágy és figyelemelterelés mellett nagyobb esélye volt, hogy erre egyesek rájöhettek, és a rendszerből kiábrándulva végül távozhattak. De kérdezz meg egy igazán sikeres embert, híres sportolót, sztárt, milliomost, hogy mi az, amire legjobban vágyott egész életében – valami olyasmit fog mondani, amelynek a közelébe sem kerülhetett soha. A festőművész rockzenész, a rockzenész festőművész akart lenni, hogy egyszerűsítsünk."

...

"Vegyük sorra, mi történik manapság egy lélekkel, mikor vesztére kapcsolatba kerül ezzel a rendszerrel! Kívülről a Földet úgy „reklámozzák”, mint a szabadság bolygóját. Itt mindent lehet csinálni! S valóban, ha kívülről ránézünk, úgy is tűnik – itt minden együtt van, az egész galaxisból mindenféle tapasztalási formát összehordtak az elmúlt pár évezredben idecsábított lelkek, s főleg hívogatóan hat mindez a „pokolvilágok” lakói számára. Itt van napsütés, szép erdők-mezők, hegyek-völgyek, az egész alapvetően a lemúriai tervezés nemességét mutatja, legalábbis messziről nézve, ahonnan nem látszanak a tüskék, fullánkok és mérgek. (Azonfelül a pokolvilágok lakói ennél sokkal rosszabb dolgokhoz vannak szokva, hiszen a Föld eredetileg hetes szintű rendszer a védikus skálán, tehát „nem olyan rossz”, ránézésre.) És akit mindez nem érdekel, ott van a városi pszeudo-létforma, egy olyan fajta technikai civilizációval, amely részben technomágikus alapokra épül (elektromosság, elektromágnesesség, atomenergia, számítógép, stb.), ilyesmit, meg persze komplex pénz alapú gazdaságot az ámuló jövevény legfeljebb a szürke rendszerekben láthat – ahova őt nem engedik be. Ahhoz először viszonylag magasabb szintű sötét rendszerek (mint amilyen a Föld is lenne normálisan) leckéit kell megtanulnia. A Földre viszont bárkit beengednek! A legsötétebbtől a legvilágosabbig, ide bejöhet bárki, nincsenek belépési feltételek. Nosza, próbáljuk ki…

A Föld olyanná vált az elmúlt egy-két évszázadban, mint egy kozmikus dühöngő. Van a galaxisban jópár valódi dühöngő, olyan rendszerek, ahol gyakorlatilag nincsenek szabályok, az alapvető természeti törvények kikerülhetetlensége mellett gyarkolatilag bárki bármit megtehet, nincs főnök, király, nincs hierarchia, csak amit te építesz magadnak, nincs karma, szabad a vásár.

Csakhogy a Föld nem dühöngő. A sötét rendszerekre jellemző karmikus törvény működik: szemet szemért, fogat fogért, vagy szebben megfogalmazva: éld át, amit másokkal tettél.

Azonfelül közel sincs szabad vásár, hiszen, mint leírtuk, a vágyak kiélése komoly akadályokba ütközik. Nem csoda, hogy eredeti célját a jövevény nem tudja teljesíteni, eredeti leckéjét nem tudja megtanulni, s ha nem képes megérteni, hogy a rendszer átveri, akkor ismételni fog. Ismételni fog kétszer-háromszor – s ha idáig eljutott, hát végképp itt ragad. Annyira belebonyolódik a földi életbe, hogy többet nem lesz képes elszakadni innen.

Hangsúlyozzuk, ez a jelenség már a korábbi évezredek és főleg évszázadok során is működött, azonban most jelentkezik hatványozottan. Egyre nehezebb elszakadni a Földtől és egyre csábítóbb az újabb érkezők számára.

Ide vezethető vissza a népességrobbanás is!"