Nekem nem való semmiféle állat?

Én személy szerint nem gondolom, hogy ennek bármi köze lenne a karmához.

Az kevés ha csak azt szeretnéd , hogy éljenek.. talán ha jobban vigyáznál rájuk.. :) :)

5-ös ...Egy tanács: Ne osztogass tanácsot!

Ha lenne karmád,kérdező,hogyan lehetne az, hogy a Te előző életben megtörténő viszontagságaid miatt a jelenben más élőlényeknek kellene szenvedniük miatta? Nem pont éppen ennek mond ellent a karma? (Tudtommal..Annyira nem érdekel a dolog,mert nem hiszek benne,ezért nem is nagyon járok a dolgok után. Bocs,ha tévedek. )

Nem a te hibád. Lényegében a cicádé. Minek ment ki? Az ő döntése volt,nem a tiéd. Ne okold magad.

legközelebb ügyelj a környezetedre! (:

Mondjuk érdekelne,hogy a másik 2 cicusnak mi lelte a vesztét... Nem akarom háborgatni a múltat,de azért érdekelne. (:

Egyszerűen nincs szerencséd.

Az legelső macskánk; beszédes, hátsókertből jött lány, néhány év után rákos lett.

Egy másik, olyan okos, és egyszer más által nagyon szeretett fiú ,ahogy befogadtuk, megmutatta, hogy őt megtanították a WC-be végezni a dolgát. És mi kénytelenek voltunk visszaszoktatni az alomba, mert beteg lett, és figyelni kellett, hogy mit csinál, a gyógyszeradagoláshoz. Évekig levet is kellett neki adni 2 naponta, infúzióval. Végül progresszív rák miatt kellett végetvettetnünk a szenvedésének.

Aztán megmentettünk egy családot egy otthagyott tanyaféleségről. Az egyik kiscica egy ismerősnél csak úgy szaladás közben szörnyethalt. Kiderült, hogy szívbaja volt. Erre megvizsgáltattuk a többit, hogy nekik van-e valami bajuk. A mamának nem volt, meg egy másik kisfiúnak csak egy kis szívzöreje. Viszont a papának és a másik kisfiúnak tényleg megnaggyobbodott volt a szíve. Gyógyszerek mellett a papa a felsmeréstől 9 hónapot élt, hirtelen rosszullett, az ügyeletig elveszítettük, és sajnos szenvedett is.

A kisfia teljesen jól volt, gyógyszerrel, azt mondták, minden lelete olyan volt, minha semmi baja nem lett volna. Mégis egy egy este, csak úgy mászkálás közben ugrott egy óriásit, és egy pillanat alatt vége volt. De legalább ő nem szenvedett.

Nincs vége. Egy testvérpárt is befogadtunk. Talán néhány hetesek lehetttek. A kisfiú olyan ideges, félős előre nem látott helyzetben, hogy cyctitist kapott, amikor a vízvezetékszerelő jött váratlanul, és nem tudtuk, megijesztette. Kórházba került, túlélte, most is ugyanolyan, de nagyon figyelni kell rá.

Pedig mi benn tartjuk őket, csak az erkély, jó nagy, van körberácsozva, hogy jó időben nézegethessenek.

Néha tényleg arra gondol az ember, hogy mi baj van, hogy nálunk bajuk van szegényeknek.

Mások semmit nem törődnek az állataikkal, kutyák csokoládét, sőt karácsonyfadíszt is ehetnek náluk, semmi bajuk nem lesz. Macskák hetekig nem hiányoznak embereknek, aztán sértetlenül hazamennek. Nem törődnek velük.

De arra még rosszabb gondolni, hogy nélkülünk mennyivel rosszabb lett volna nekik; csak az vígasztal.