Szerintetek ez igaz? Ezt olvastam az egyik oldalon.

Néhány nappal ezelőtt álltam a konyhámban,

mellettem egy valódi látó és sok mindent

értő, aki igyekezett nekem elmagyarázni mit

is jelent az elengedés. Ha vizet veszel a

tenyeredbe és lazán tartod, akkor szépen

lassan csordogál, sőt ott marad benne. Ha

görcsösen szorítod akkor a marék víz helyett

nem marad más csak görcsös öklöd és

elfehéredett ujjperceid. Ez hát az elengedés!

Érted már? Szerintem nem. Méghozzá nem

azért mert értetlen vagy. Piszok nehéz

megérteni. Olvashatsz erről könyveket,

hallgathatod a taoista bölcseket vagy

nézheted youtube-on a modern guruk

valamelyikét, akkor sem igazán fogod

megérteni, mit is jelent a valódi elengedés.

Hiszen mondhatod, hogy "persze,

elengedtem" de közben folyton ott van,

folyton pörög-forog-kattog...de akkor hol a

valódi elengedés?

A hiba mégsem benned van. Talán a vízből

és a tenyérből megértheted. Talán a látónak

igaza volt, hogy nem definíciókkal fárasztott,

hanem demonstrált. Bár meg kell mondjam

ez napokkal ezelőtt volt és csak most

értettem meg mit jelent a szó: elengedés.

Megvilágosodtam volna? Egy fenét!

Egyszerűen csak fogtam a saját életem és

hagytam összeomlani egy részét. Nem

jókedvemben, nehogy azt gondold. Nem

mazochizmusból - utálom a fájdalmat!

Egyszerűen nem volt más választásom.

Igen - úgy tűnik gondban vagyok az E betűs

szavakkal: elfogadás, elengedés. Valahogy

bármerre nézek E betűt látok. És nem értem.

Nem értettem. Elfogadás? Hogy a francba,

amikor tele van az élet igazságtalansággal

és érthetetlen fordulatokkal?! Na és akkor mi

van?! - kérdeznék a bölcsek. Attól, hogy te

tiltakozol, nem fogadod el, hisztizel, vered

magad a földhöz, falhoz vagy zokogva

kúszol végig a nappali padlóján, attól az a

dolog még megtörténik. Nesze: elfogadás.

Igen - úgy tűnik gondban vagyok az E betűs

szavakkal: elengedés. Olvashattatok már

tőlem egy-két írás itt az Ikerlángról vagy

Ikerlélek jelenségről. Ez a nagyon erős

kapocs közted és a Lelked Másik Fele közt,

ez a mérhetetlen és megmagyarázhatatlan

szeretetérzés, ami elönt amikor rá gondolsz

bizony ad egyrészt egy magabiztosságot,

másrészt némi görcsös szorítást, hiszen nem

minden nap élsz át ilyesmit. Ezt pedig

markolni kell.

De mi lesz ha túl erősen szorítod? Mi lesz ha

már annyira akarod, hogy elfehérednek az

ujjaid? Semmi! Ha ez az Univerzum egyik

legerősebb lelki kapcsolódása, akkor miért

hiszed, hogy szorítanod kell ahhoz, hogy

megmaradjon? Ha pedig nem, akkor miért

hiszed, hogy ha szorítod is, akkor

megmarad?

Most értettem meg. Az elfogadás nem

belenyugvás. Az elengedés nem szakítás.

Nem Őt engeded el, hanem a fizikai

görcsöket, a lelki odaláncolást. Valóban azt

hiszed, hogy Ő a Lelked Lángja? Valóban úgy

gondolod hogy az összes együtt érzés

(szándékosan nem egybeírtam), a sok együtt

megélt csoda csupán akkor marad az

életedben ha görcsösen szorítod?

Nem! Engedd el a görcsöt. Ne őt engedd el,

ne a világ legszebb Szerelemérzését, ne a

legszorosabb összekapcsolódást amit

Univerzum adhat, csak a görcsöt.

Ne görcsölj a szerelmen, a kapcsolaton, a

pénzen, a szüleiden, a barátaidon. Ne rettegj

folyton, hogy rosszabb lesz, hogy nem

sikerül, hogy valami majd elromlik, hogy

véget ér.

Engedd el! Add át az Univerzumnak és

meglásd másnap megjelenik nálad és átölel,

megérkezik a pénz a számládra és

körbevesznek a barátok. Az Igazi dolgok

jönnek, gyorsabban mint gondolnád.

Engedd meg magadnak, hogy így legyen!