Pontosan micsoda a lélek, és mit neveztek reinkarnációnak?

Fáj,hogy néhányan itt keresitek a jó választ ahol legtöbb esetben vak vezet világtalant. Aki meg jó választ ad,azt meg enm fogadjátok el,mert nem tetszik.

egyszer majdcsak felnőtök ti is.

Jóki, elolvastam az oldalt, amit linkeltél, és bár nem vagyok nagy pszichológia rajongó, mégis tisztelem ezen személyek munkásságát, mint bármely tudósét, aki megpróbálja megpróbálja értelmezni az őt körülvevő rendszert.

Az általad felvetett nagy dilemma, hogy a tetteink alakítják e a személyiségünket, vagy fordítva.

"Erikson: személyiségünk alakulását születéstől halálig 8 kategória határozza meg. Minden periódusban vannak elkerülhetetlen krízishelyzetek, ha ezeket sikerül megoldani, akkor egészséges a személyiség fejlődés, ha nem, akkor a személyiség fejlődése megreked."

Tehát érnek krízis helyzetek, amikre az addig valamilyen mértékben fejlődött személyiséged reagál és valamilyen tetteket generál, amivel a krízist el akarod hárítani. Nem a tetted alakítja a személyiséget, hanem a krízishelyzet, amit át kellett élned és amire tettekkel reagálsz. Ha nem vagy képes kezelni a krízist, nem vagy képes olyan tetteket végrehajtani, amivel el tudnád hárítani, akkor az nyomot hagy benned. Ha elhárítod, az is, de nem féltétlenül építő jellegűt. Lehet, hogy csak rossz döntést lehet hozni rövid távon. A krízishelyzet akkor is alakít, ha nem hozol rá reakciót (kérdés, hogy ez tettnek értelmezhető-e), mert nem tudsz mit, vagy nincs rá alkalmad. Véleményem szerint nem csak krízisek során fejlődik a személyiség, bármilyen tapasztalat, élmény során történhet fejlődés, nem kell feltétlenül, hogy tettek forrása legyél. Ez az egész dolog nagyon le lett egyszerűsítve és általánosítva.

Például ha látnál egy idegen űrhajót leszállni az udvarod közepén és eddig azt gondoltad, hogy nem léteznek értelmes lények a földön kívül. Ettől is már változik a személyiséged, mert az addigi stabilnak hitt világképed összeomlott. Pedig csak tanúja voltál egy dolognak, nem kezdeményeztél tettet. Ha igaz lenne amit állítasz, akkor tettek nélkül nem fejlődhetne a személyiséged.

Ha odateszünk egy "is" szócskát, akkor az már rögtön barátságosabb megközelítés és talán több értelme is van. Ér egy krízis, de te rosszul oldod meg, ezért bűntudat gyötör. Ilyen is lehet. De nem CSAK ilyen.

"A személyiség egy széles körben elfogadott meghatározás szerint egy az egyénre jellemző viselkedési, gondolkodási és érzésminta, ami állandósultan és ezzel együtt egyedien jellemzi magát az egyént.

Egy másik értelmezés szerint a személyiség különböző testi és lelki tulajdonságok dinamikus és egységes egésze, mely az embert megismételhetetlenné teszi, megkülönbözteti, meghatározza viselkedését és gondolkodását."

A személyiséged határozza meg, hogy bizonyos krízisekre hogyan reagálsz, tehát a tetteidet. Az más kérdés, hogy úgy ismered meg a másik ember személyiségét, hogy látod a tetteit, vagyis hogy milyen szituációt hogyan kezel. A tettei max benned alakítanak ki egy képet a személyiségéről, de ettől még félreismerheted, mivel csak a saját viselkedés normáid (személyiséged) alapján tudod besorolni.

"Te nagyon nem vagy tisztában az "én-képeddel", nem tudod definiálni önmagad."

Ez Tőled nem sértés barátom, mondjad csak! :) Ha kíváncsi vagyok az "én-képemre", akkor azt biztosan nem pszichológia könyvekből kezdem el megérteni...

A lebutított verziót veszteséges tömörítéssel hoztad létre. Pont az logika veszett ki belőle... Meg még egy csomó dolog... És nem konkrétan a személyiséged hatására kiválasztott tett fog formálni, hanem az az által bekövetkező újabb külső hatás, amihez alkalmazkodnod kell, netán tapasztalatot gyűjtesz általa. És mint írtam, ezek a külső hatások/tapasztalatok a tetteidtől függetlenül is nap mint nap érnek, ezek formálják a legtöbbet rajtad, úgy, hogy észre sem veszed. Ki mire fogékony a személyisége alapján, amit a korábbi élettapasztalatai (amik lehettek konkrét tettek következményei is, ezt nem tagadom) alkottak.

Ezért mondom, hogy az élet egy szerep, a díszlet adott (hová születsz, milyen körülmények közé), ez alapján formálódik meg a személyiség. Egy ilyen személyiség nem életképes más szerepekben, pláne ha egy kiforrott, teljes életes személyiségről beszélünk, ezért nem is reinkarnálódhat közvetlenül az új életbe.

Ettől még nem veszik el a személyiséged. Szerintem ez az egyik legfontosabb az életed végén, az adott környezetben mit hoztál létre. Ez a bizonyítványod, ezért dolgozol egész életedben. Ott lesz a polcon, amire bármikor büszkén (remélhetőleg) visszatekinthetsz. De nem tudatosan egy másik személyiségedből (ez ugyanis törést okozhatna az új személyiség kialakulásban, ugyanis ez egy meghatározó élmény lenne).

Ezért lehet az általad emlegetett "hard reset". Így már érthető?

Joker, többször leírtam, hogy nem veszik el, csak jelenleg nem elérhető.

És nagyon jól tudod, mert már többször megvitattuk, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint ez a dolog nem bizonyítható (a tudomány keretein belül, amit Te elfogadsz). "Csak" annyi bizonyíték van, amit pár milliárd ember tapasztalt, amiben a többség hisz.

Ez nem csak az "én" elméletem. Ez az egyetlen logikus következtetés, az általam megtapasztalt dolgokkal együtt, amire juthattam. Nincsenek benne billegő, recsegő ropogó részletek, ellentmondások (bár szerinted még biztosan vannak, de csak azért mert nem látod a teljes képet, kérdezz nyugodtan).

A "reset" a folyamat része és ez a folyamat így logikus. A "reset" egyébként leginkább azt jelenti, hogy egy dolgot alapállapotba állítasz RE - SET. Ez a kifejezés nem igazán illik ide, mert ugye egy teljesen más környezetet kapsz reinkarnáció után, nem a régit állítják vissza (a régire megy egy "save", nem elveszik, a lélek hozzáfér). De mindegy.