Az ongyilkosok lelke nyerhet megbocsajtast?

" A szeretet erejet, mint erot talan nem erdemes lealacsonyitani egy merhetosegi szintre,"

Hát más az életfelfogásunk, nekem a mérhetőség nem lealacsonyítás, hanem épp ellenkezőleg.

"A szeretet, ha tiszta szivvel tudod erezni, rengeteg problemara megoldast nyujt."

"Peldaul csaladokat menthet meg a szetesestol, kapcsolatokat es baratsagokat. Ha felretudjuk rakni sajat serelmejinket egy nemesebb celert es egymas szapulasa helyett inkabb teszunk egy lepest a masik fele, rengeteg gyermek es felnott eletet tehetne szebbe."

" Persze az elet szamoz mas teruleten is megoldast nyujthatna. Haborukat tudnank elkerulni, szenvedest, ehezest."

"De a szeretet pozitiv cselekvesekre osztonzi az embert. Ilyen jelleggu gondolat menettel erdemes ezt a temat megismerni"

Természetesen. Szerintem ezeket senki sem vitatja.

"Persze ha nagyon szeretnel, akar bele is kothetsz abba, hogy attol, hogy valaki szeret valakit, attol nem lakik jol."

Persze, nem lakunk jól szeretettel, de nem is ez a funkciója.

"Ingyen van, meg sem hasznaljuk."

Hogy ne használnánk? Minden ember szeret több másik embert, szerintem nehéz lenne szeretet nélkül élő embert találni. Szóval teljesen egyetértünk, a szeretet fontos. Az én kérdésem: Hogy kapcsolódik mindez a lélekhez?

"80kg... szimbolikusan irtam, az erre adott valaszodnak az erteke 0. Ez tovabb nem boncolgatnam. "

Bocsi. Azt írtad, több van az életben, mint 80kg biomassza. Hát igazából ezen nincs mit boncolgatni, még soha senkinek nem sikerült megmutatni, hogy a testen kívül is alkotja valami az embert. Ha valakinek sikerül bizonyítania, akkor lesz értelme beszélni erről.

"az oxigenhianyos allapot kozel sem kimerito bizonyitek. Rengeteg olyam esetben is elofrdul, amikor nem az oxigenhiany okozza a halalt."

Írtam még két okot. Ez egy összetett kérdés, nyilván más okai is lehetnek. Pl: különböző helyzetekben az agyad mindenféle anyagokat termel, ezek is okozhatnak hallucinációkat.

"Talan hatalmas veletlen, hogy mindenki ugyan azt "halucinalja"? "

Azonos kultúra->azonos elvárások a halucinációval kapcsolatban, hasonló kiváltó okok->nyilván hasonló hatás, szelektív válogatás (ezt kifejtem később)

" Miert van minden ilyen elmenyt atelt ember eletere meroben pozitov hatassal? Radasul csaknem kivetel nelkul ugyan abba az iranyba?"

Mindre pozitív hatással van? Biztos? Egészen biztos vagyok benne, hogy a halálközeli élményt átélők túlnyomó többségéről senki sem hall soha, csak max néhány tíz ember. Igazán híres pedig csakis az lesz, aki valami különlegeset tud mondani. Ezért 1) sok a csaló 2) nagyon sok szűrőn kell átjutnia egy ilyen információnak ahhoz, hogy eljusson hozzád. Ennek következményeképp nagyon meg van szűrve.

A "Volt egy fura élményem, de aztán nem lett semmi, és éltem tovább ahogy addig" nem egy sztori, nem írnak róla cikket, könyvet, és soha a büdös életben nem jut el hozzád. Szóval a minta, amit vizsgálunk egyáltalán nem reprezentatív az összes élményre nézve.

+Az is lehet, hogy van valami konkrét, megfogható oka. Már alapból az, hogy az ember majdnem meghal általában nagy hatással van az életére. Lehet egy konkrét pszichológiai dolog annak hátterében, hogy sok ember élete változik spirituálisabb irányba egy ilyen eset után. És lehet neurológiai háttere is, persze ez csak találgatás. De mégiscsak az agyat érő traumáról beszélünk, ennek egy csomó féle mellékhatása lehet, szóval ez sem kizárt.

@25

"ha te egy lélektelen ember vagy"

Te is. Nincs olyan, hogy lélek, így minden ember lélektelen.

"akkor miért is jó neked hogy éled az életed?"

Miért jó? Mert az értékrendem úgy alakult ki, hogy értékesnek tartsam ezeket az élményeket. Részben genetikai, részben nevelési és társadalmi eredetű, hogy milyen dolgokat tart az ember értékesnek, és nekem az életem értékes. Nincs tudatos oka, hogy miért pont ezeket a dolgokat tartom értékesnek. De nem is igazán érdekel az alapszintű kíváncsiságon túl. Így van, és kész, nem befolyásolja az, hogy az életem értékelésére való hajlamhoz milyen eredetet kapcsolok.

"miután meghalt valami hiányzik belőle ez pedig az élet vagy a lélek mert szerintem ez a két dolog szorosan össze függ"

Miután meghalt valaki, leállnak a szervei, majd a sejtműködése. Ezek a biológiai folyamatok hiányoznak belőlünk halálunk után. Elsősorban az agyműködésünk és a sejtszintű folyamataink.

"de akkor miért tartod a feloldozást fontosnak"

Nem tartom fontosnak. Viccesen említettem meg, mert végül is erről szólt a kérdés.

"de a kérdés az volt hogy a halál után kapunk e feloldozást"

Pontosan, és erre mondtam, hogy nem, mert egy nem létező dolog nem kaphat feloldozást. Ne már, komolyan nem érted?

Nagyon elvagy tévedve igazából...

Minden vallás a romlást szolgálja s 1 pontból fakad.

A valóságban, nem kell megbocsájtást nyerni vagy mit tudom én.

A lelked halál után ugyan oda kerül ahova minden más földön élő emberé. S utána ugyan az a sorsod mint a többieké csak te nem ugyan abba a testbe reinkarnálódsz.

Látom nagyon eltértünk a kérdés témájától. :D

Annak, aki ilyenre vetemedik, tegye azt jó vagy rossz céllal, nem lesz vele semmi, de valahol mégis.

Tegyük fel, hogy valaki öngyilkos lett azáltal, mert rossz volt a családi háttere, az anyagi helyzete stb. Az ilyen embert Isten megbüntetni, még pedig úgy, hogy leküldi újra a Földre, és a problémája kétszeresére, vagy akár a tízszeresére is megnő, azért mert elmenekült a problémája, feladata elől, ahelyett, hogy megoldotta volna.

Természetesen Istentől lehet megbocsátást nyerni, de a büntetést mindenféleképpen megkapod.

Amikor azt mondják, hogy vállald a felelősséget a tetteidért, azt nem véletlenül mondják.

Szerintem az öngyilkosok mindenképpen megérdemlik a megbocsájtást, nem tettek semmi rosszat. (Na az persze egy másik dolog, ha mondjuk valaki ezzel mások életét is tönkre teszi - mondjuk gyerekeket hagy ott árván -, de csak magukat ölik meg, az miért lenne bűn, ha ők ezt látják az egyetlen kiútnak?

Természetesen azonban egy öngyilkos is lehet rossz ember, tehát eme tettétől függetlenül is cselekedhetett olyat, ami miatt nem érdemli meg a megbocsájtást.)

Feltéve természetesen, hogy van lélek, meg olyan felsőbb erő (Isten), aki önkényesen eldönti, ki érdemli meg a megbocsájtást.

Én ebben nem hiszek, és tökéletesen egyet értek a huszonnegyedik válaszolóval.

Személy szerint biztos vagyok benne, hogy reinkarnáció, lélek, halál utáni bűnhődés, stb. nem léteznek, halál után leáll az agyműködésünk, és annyi. Azt viszont megértem, hogy valaki miért akar hinni ezekben, hiszen biztos vagyok benne, hogy minden szkeptikus (én is) örülne, ha kiderülne, hogy halála után felkerülhet a mennybe, ahol az örökkévalóságig élhet boldogságban. De erre nagyon kicsi az esély, és mivel még senki sem tért vissza odaátról, hogy beszámoljon a halál utáni életről, nem lehetünk biztosak abban, hogy mi vár ránk ott.

Nincs bizonyíték semmire. A szkeptikusok nem tudják bebizonyítani, hogy nincs lélek, de a lélek-hívők ugyanennyire nem képesek kézzelfogható bizonyítékot szolgáltatni ennek az ellenkezőjére.

De mi is lenne a lélek? Én úgy hiszem, hogy ez alatt a legtöbben az ember személyiségét, érzelmeit, emlékeit, stb. értik. Ezek viszont mind agyi funkcióknak köszönhetőek, és mivel halál után az agy megszűnik működni, ezzel együtt a "lélek" is eltűnik. Tehát mondhatjuk, hogy van lélek, ha ilyen "spirituálisan" akarunk fogalmazni, de az igazából egyes agyi funkciók összessége.

A lélek a szzeretetre,, megbocsátásra való képesség, önmagunkra nézve is.

De nem csak Ennyi, hanem ezek a dolgok(mert. Az) hatalmmas erőforrás.

Az öngyilkosokból talán a lélek hagyja el, szavunk is van. Rá az örömree pl. Lelkesült.

.

Dee régi kérdés ugyhogy Ennyi.