Minden okkal történik? Lehet abban valami hogy ha valami nem történik meg, az azért van mert nem jött még el az ideje annak hogy meg kelljen történnie!

Egy kialakulóban lévő kapcsolat továbblépéseként megszerveztem egy lánnyal kettesben a közös utazásunkat!

Bevallom fő vezérlő okom az volt hogy megfelelő lehetőséget és alkalmat teremtsek arra hogy végre megcsókolhassam őt!De sajna oltári cikin és rosszul sült el az este,történt ugyanis hogy boros pincéket látogattunk és kóstolgattuk is a borokat ahogy kell,sajnos egy dologgal nem számoltam, önmagammal!

annyira hamar fejembe szált a bor hogy egyik pillanatról a másikra elvesztettem a kontrolt,mind eközben a lányból is előtörtek a fájó érzések és sirva fakadt,ahogy kell,melléhúzódtam,átkaroltam, vigasztaltam, ám mig ő sirdogált és vállamra hajtota fejét, abban a pillanatban jött egy inger,és ott a helyszinen elhánytam magam,égett a pofám a lány, a vendégek,és a pincetulaj orra előtt is,elnézést kértem mindenkitől és kimentem a levegőre, szegény lány magyarázkodhatott miattam,majd ő kisért vissza a szállásunkra, ahol kifeküdtem, álomba merültem hajnalig,igy a tervemnek hogy megcsókoljam fuccs lett végleg!azóta a lány nyugtatgat ne szégyeljem magam, bárkivel bármikor megtörténhet ilyen!De engem bosszant ,annyira készültem az estére és a csókra és igy eltolom,pancsernak érzem magam,és felvetődőtt a gondolat bennem, minden okkal történik, talán azért nem alakultak úgy a dolgok a csók megtörténtéig mert még nem jött el az igazi ideje hogy megcsókoljuk egymást? lehet ebben igazság vagy csak kifogást keresek magam hibájára?