Szerintetek lehetséges, hogy mindannyian ugyanazok vagyunk?
Nagyon elborult gondolat, és lehet hülyeség, de érdemes lehet belegondolni, hogy én, te, ő, vagyis minden ember "ugyanaz", minden ember személyét te, én, ő "irányítom/od/ja" de éppen csak saját magad tapasztalod most éppen, az emberi tulajdonságod révén nem tudod megtapasztalni a más személyt (az agy működése, gondolatok, emlékek miatt), legalábbis így érzed, de egy másik "dimenzióban" lehet, hogy most éppen a másik személy vagy?
Nehéz elképzelni, belegondolni az egészbe, de a reinkarnációval hoznám összefüggésbe, mivel szerintem valamiként biztos létezik az újjászületés, vagy valamilyen formában az "élés" még ha nem is bizonyítható, de olyan nincs, hogy nincsen semmi az élet után (akár közben??)...
válasza:
válasza:Igen, különben nem lenne lehetséges az egység vagy egyesülés (szex is ezért ilyen jó dolog). Minnél tovább haladsz a fejlődésben annál több hasonlóságot vélsz felfedezni önmagaddal és mások jó oldalával.
és lelked annál jobban akarja, tudja a jót és hisz. minden fokozaton meglát valami újat igy egyre több, egyre inkább mindentől eltérő másfajta tudást birtokol (a régebbihez képest.)
válasza: válasza: válasza:Nem teljesen arra gondoltam, amire az első válaszolók, inkább a 4-es és 6os válaszok közelítenek az elméletemhez... nem túl könnyű értelmezni abból, ahogy leírtam, de mélyebb filozófiai belegondolás szükséges ehhez szerintem
pl a 3-asra reagálva: persze hogy különböző vagy tőlük, hiszen mindenkit máshogy érnek születésétől kezdve a kölcsönhatások, más emlékezi lesznek, más gondolkodás alakul ki, na de pont ez az, hogy csak abban a testben/agyban, amit éppen érzel, irányítasz
És most én is ezzel az eggyel tudok gondolkodni, itt választ megírni például, de miért lenne olyan lehetetlen, hogy ugyanúgy irányíthatnál, élhetnél egy másik emberként a halálod után, akár közben is, "párhuzamos dimenzióban" (de persze ezt a testeddel nem érzékeled, sőt teljesen értelmetlennek hangzik), leegyszerűsített példaként vegyük, hogy beleugrasz egy más ember "bőrébe", és teljesen úgy érzel mindent, mintha teljesen ismernéd magad születéstől kezdve a gondolatokkal, emlékekkel együtt, mint a mostaniban... vmi ilyesmire is gondolok
igen, hülyeségnek hangzik, ha elfoglalt vagy nem érdemes ilyeneken gondolkodni, de szerintem lehet benne igazság valamilyen szinten
Az más kérdés, hogy mi van az állatokkal, növényekkel, egyéb élőlényekkel, de ezekhez további mély gondolkodás szükséges.
válasza:Nagyon sokat foglalkozom én is hasonló kérdésekkel, és a több ezer oldalnyi olvasmány hatására formálódik énbennem is a világkép. Jelenlegi felfogásomhoz az az elképzelés áll a legközelebb, miszerint az egyén élete kezdet és vég nélkül való, vagyis azóta "van", amióta "világ a világ", vagy amióta Isten megteremtette. Ezen a végeláthatatlan lét-fonalon a jelenlegi földi, fizikai életünk csupán egy félcentis szakasz. Amikor testünk meghal, az énünk felszabadul az anyagi korlátok alól, és hirtelen transzcendens, mindent ismerő lénnyé válik. Ekkor döbben rá a fentebb leírt dologra is többek között, vagyis hogy hoppá! meghaltam, oszt' mégis vagyok! És ekkor ébredhet rá az ember arra is (talán), hogy egy mindenkivel.
Mivel a kvantumfizikusok szerint az anyag pusztán illúzió, és minden energiából és azok különböző hullámhosszú hullámaiból áll, amelyek átjárják egymást, ezért elméletileg egyek vagyunk az állatokkal, növényekkel, bolygókkal, csillagokkal is. Ajánlom Balogh Béla: A végső valóság című könyvét. Lenyűgöző!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!