Mit gondoltok arról hogy a fiú gyermekek az apa karmáját öröklik . Hogyan lehet megszűntetni az a szólők által továbbadott karmikus terhet?

>szerintem mega genetikai hasonlóságok is ennek tudhatóak be

És mi az, ami alapján ezt állítod? Ez csak egy levegőben lógó vélemény, nem ér semmit.

Amúgy meg genetikai tulajdonságok nem lehetnek karmikusak, mert akkor azok karmikus tulajdonságok lennének, nem genetikusak. Érted...

Ha egy icipicit is konyítanál az öröklődéshez, nem mondanál ilyesmiket. Nagyon érdekes és hasznos, ajánlom.

Kedves Kérdező,

ne hagyd, hogy elbizonytalanítsanak az előttem hozzászólok, teljesen korrekt és reális a kérdésed :)

Válaszolok is rá, de előbb tisztázzuk az előbbi felvetéseket.

Laylah és Openyoureyes valószínűleg félreértették a kérdésed, ezért írták azt, amit.

Ha vérségi kapcsolat áll fenn két ember között, az mindenképp karmikus kapcsolatra utal. Olyan nincs, hogy valaki a vértestvérem, vagy felmenőm, de nincs közöttünk karmikus szál. (vagy Sors –közösség, ha jobba tetszik)

„Amint fent úgy lent”, ugye-ugye.

Ismeretes a „családi karma” fogalma. Tehát egy családnak, nemzetségnek, országnak is van „karmikus feladata”. (a családi karma áttranszformálásával foglalkozik többek között a Hellinger családállítás)

Tehát olyan családba születünk meg, ahol a karmikus feladatok, analógok az egyéni karmánkkal. Így leszünk részei az adott családi karmának.

Gondoljunk arra, hogy a szüleinkkel, testvéreinkkel való kapcsolat gyakran nem egy életen ível át, s az együtt felhalmozott karmákat is együtt tudjuk megoldani, gyakran családon belül. (ha nincs is több életen át ívelő kapcsolat a családtagjainkkal, a feladatok tekintetében mindenképp közös a Sorsunk.)

Sőt, a legsürgetőbb tanulói folyamataink, problémáink feloldása, a családon belül realizálódnak.

Az apa és anya szerepe rendkívül fontos a karmánk szempontjából, hisz ua. azokat a mintákat kell megélnünk, amikkel már Ők is próbálkoztak, feladatként az életünkben. Ezt hívjuk „öröklött karmának”, vagy apa-, anyamintának. Természetesen itt a mi karmikus örökségünkről van szó, hiszen olyan az apánk és anyánk, amilyen a karmikus programunk.

Tehát a kérdező nem úgy értette, hogy valaki átveheti egy másik ember karmáját, hanem a szülői minta megoldására gondolt, ami ugyebár karmikus feladataink közé tartozik. A szülői mintánk, a mi karmánk.

Nem véletlen, hogy minden kultúrában kiemelkedő szerepe van az Ősök tiszteletének, s a házi oltárokon a családtagok képei is ott vannak.

Hiszen a családi karmát mi visszük tovább, s annak megoldása a mi kezünkben van, mint egyéni karma. (ami egy nagyobb egységbe-a családi karmába- illeszkedik bele, az pedig szintén egy nagyobb egységbe-ország karmája- olvad, stb.)

Asztrológiai szempontból ez rendkívül markánsan megjelenik a horoszkópokban. Pl. adott egy férfi, akinek van egy Mars-Szaturnusz nehezítő fényszöge (kvadrát), aminek egyik feladata, hogy csak akkor tud érvényt szerezni a törekvéseinek, ha azt mások céljaiért teszi. (ha saját céljaiért megy, akkor kudarcba fullad, nem az lesz amit Ő akar). Ha ezt nem oldja meg, tehát nem jut el odáig, hogy mások célját segítse, s a saját törekvéseiért harcol szakadatlan, újra és újra elbukva, megkeseredve, akkor a fiának a horoszkópjában is megtaláljuk ennek nyomát, úgy hogy a fiának is Mars –Szaturnusz nehezítő fényszöge lesz (csak nem kvadárt, hanem mondjuk oppozíció), vagy 12. házas Mars, stb. Tehát tovább viszi az apa-mintát.

Nyilván „felülről nézve”, az a gyerek pont azért születik meg ahhoz az apához, mert azaz apa tudja átadni neki a karmájához tartozó apa-mintát. (erre mondják azt spiritiszta körökben, hogy „mi választjuk a szüleinket”)

Ha viszont az apa átdolgozta ezt a fényszög által jelzett feladatot (ha úgy tetszik karmát), akkor a gyermek horoszkópjában is segítő fényszögként jelenik meg (trigon, szextil), vagy emeltházas Mars stb. És nyilván itt is igaz, hogy a gyerek nem véletlenül születik meg egy ilyen apához, akitől ezt a mintán veheti át, tanulhatja meg.

Volt itt egy hozzászólás a genetikai dolgokról.

Magától értetődő, hogy a genetikát a karma határozza meg, tehát a számunkra megjelölt karma átéléséhez a megfelelő genetikai állományt kapjuk. Ha pl. születési rendellenességgel jön valaki a világra, tehát adott genetikai kódokkal, azt a karmikus feladata determinálja. (mondjuk mozgásszervi fogyatékkal, s karmikus feladata a kiszolgáltatottság megélése, s átélje azt, hogy mindig valaki más segítségére szorul)

S nyilván az adott genetikai állomány megteremtői, azaz a szülők is a gyermek karmájának a részei.

Tehát, hogy kinek milyen apja-anyja van, az is karmikus örökség, s az ebből tanult hajlamok, viselkedési minták, szokások is a karmikus örökségünk része.

Ha már karmáról van szó, ami a hindu filozófia fogalma ildomosnak tartok egy hindu szentiratból is beemelni egy témába vágó szemelvényt:

Bhagavad-Gita

6.37

Arjuna így szólt: Óh, Krisna! Milyen sors vár arra a transzcendentalistára, aki nagy hittel kezdi el az önmegvalósítás folyamatát, ám világias elméje miatt késõbb letér az útról, s így nem éri el a misztika tökéletességét?

…….

6.41

A sikertelen yogi sok-sok évig fogja a jámbor élõlények bolygóin élvezni az életet, majd becsületes emberek családjában vagy gazdag, elõkelõ családban fog újra megszületni.

6.42

Az is lehet [ha azután válik sikertelenné, hogy hosszú ideig gyakorolta a yogát], hogy nagy tudású transzcendentalisták családjában születik meg, ami ebben a világban bizony ritka dolog.

Most pedig válaszolok a kérdésedre.

A karmához való hozzáállásnak két fontos momentuma van:

1, Az elfogadás

Amit kaptunk a szüleinktől (a Sorstól), az értünk van. Bármily nehéz, s embert próbáló és igazságtalan, értünk van.

Ez talán keményen hangzik így elsőre, s bővebb magyarázat nélkül talán botorság is leírni, hiszen számos kérdés megfogalmazódhat ilyenkor, hogy pl. egy erőszakoskodó szülői, hogyan segíthet bárkit is, stb. Ezekre a kérdésekre akkor kapunk választ, ha mellé állítjuk a Sors feladatot is. (persze ezós körökben divatos ilyenkor azt mondani, hogy azért erőszakoskodott vele az apja, mert előző életében Ő csinálta ugyanezt blabla... Ezt nem tartom komoly érvnek, hiszen nem tudjuk bizonyítani. Ugyanakkor az elfogadást segítheti.) Tehát minden esemény a sorsunk megélése felé visz el. Legyen az baleset, műtét, stb.

Pl. ha feladatom a gondoskodás, akkor lehetek én, aki gondoskodik, de ha ezt nem vállalom fel (mondjuk, hogy a beteg nagymamám odaköltözzön hozzám, hogy ápoljam), akkor majd én leszek az, akiről gondoskodni kell. Ugyan így, ha feladatom a kiszolgáltatottság, lehetek én kiszolgáltatott, vagy nekem kiszolgáltatottak.

Tehát első számú szabály, hogy nem kérdőjelezzük meg a Sorsot, amit hoz az értünk van, még ha nem is látjuk a lényegét. (persze ez egy horoszkópból kiderül, ha értő szem vizsgálja).

A Sors tükrében értelmet nyernek az események.

Tehát amit az apánktól kaptunk az értünk van. Meg kell találni azt az analógiáját az apa-mintának, amiben segít megélni a feladatunk. (persze ehhez tudni kell a feladatunk)

Pl. nem régiben az egyik ismerősöm arról panaszkodott, hogy Őt az apja elhagyta pici korában, s most újra felvette vele a kapcsolatot. S azt mondta, hogy az apja nem adott neki semmit, csak gátlásokat. Az ismerősöm elég spirituális ember, most pont szerzetesként él. Én erre azt mondtam, hogy pont azt adta neked, hogy ne a fizikai apádhoz kötődj, hanem az Égi atyádhoz. Tehát a fiúnak egy elég erős lelki kötődést adott a transzcendenshez az, hogy belül kellett megtalálnia a stabilitását, nem pedig egy külső apa-szereplő által.

Ha pedig mondjuk olyan karmikus örökségre gondolsz, hogy pl. a család férfi ágának minden párkapcsolata előbb-utóbb tönkre megy, mert mondjuk, a női partner félrelép, s ezt örökli a fiú is, akkor ez már más kérdés, hisz ez nem apa-minta, hanem családi karma, ami a gyereknél is egyéni karmaként megjelenik.

De ilyen lehet pl. a tudatmódosítóktól való függés, stb.

Ez már tudatosságot igényel, s ezt a feladatot meg kell tudnia oldani a fiúnak. Leginkább elfogadással, megértéssel.

Ezt bővebben ki kellene fejteni, de sajnos nincs rá időm, s oldalakat sem szeretnék írni.

2, a karmikus terhek csökkentésének a leggyorsabb módja a tudatos lelki élet, spirituális út. A hindu filozófia szerint –ahonnan a karma fogalma ered- a karmát a shakti (a lelki energia) elégeti, felszámolja.

Tehát az első kérdésedre válaszoltam, hogy „mit gondolok arról, hogy az apa karmáját örökli a fiú”, a másodikra is válaszoltam igaz tömören, de a lényeg benne van.

Elnézést, hogy hosszúra sikeredett a válaszom, de nem akartam kihagyni ezeket a momentumokat. Remélem tudtam segíteni.

Üdv, Csaba