Szerintetek normális dolog, hogy 17 évesen ilyenen gondolkodok?

Aranyos vagy :D

Ha erős vagy, akkor egy rossz családba születve is megmaradsz. Az pedig, hogy mi helyes, meg mi nem, teljesen relatív: mindenki magának szabja meg a határait. Következő életedben - ha van ilyen - másik személyiséggel bizonyára nem fog zavarni, hogy olyan vagy, amilyen. Az egyik cél életünk során saját magunk elfogadása, most inkább ezzel foglalkozz. Meg gondolj arra, hogy ha volt előző életed, akkor azt is sikeresen átvészelted.

Nekem is majdnem ugyanez a problémám egy kis különbséggel engem elátkoztak az előző életemben, hogy a mostaniban hiperaktív legyek én sem vagyok vallásos, de a szüleim azok szerintem nincs mit tenni a következő életedben olyan leszel, mint én.

bizonyíték... http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__reinkarnacio-es-karm..

Ne parázz. :) Ez egy olyan dolog, mármint, fogd fel úgy, mint az életbeli hibáidat: megtörtént, de tanulsz belőlük, ezáltal jobb leszel és következő alkalommal nem fogod elkövetni ugyanazokat a hibákat (vagy legalábbis kevesebb eséllyel). Az életek sorozatában is így működik: lehetsz te bármilyen, ha a köztes lét alatt tanulsz belőle, következő alkalommal már benned van a tudás, hogy amit tettél, az jó/rossz. Bár nem szeretem az "életek" kifejezést, mert ennél azért kicsit bonyolultabb szerintem, és inkább tekintem az egészet egy hosszú életnek, amely alatt egyszer a "túlvilágon", egyszer leszületve tartózkodom. :)

Egyébként személyes példa: a régmúltban nekem is emberek ezreinek vére tapadt a kezemhez, sajnos; jelen leszületésemben még bennem van az ösztön, hogy megvédjem a számomra fontos embereket, de azon kívül a légynek sem tudnék ártani. Egyébként én is 17 évesen kezdtem igazán foglalkozni az egésszel. :)

23/L