A buddhizmus szerint az élet szenvedés. Ezt mivel lehet bebizopnyítani alátámasztani egy nem buddhistának?

Állítólag a buddhizmus valahol azt tanítja, hogy az ember életében igyekezzen elérni a "vágy-nélküli" állapotot, mert ha nem vágyik semmire, ha mindennel elégedett, csak akkor lehet igazán boldog.

És ha valaki már életében eléri ezt az állapotot, akkor kerül be a "nirvánába".

Vagyis akinek még vágyai vannak: magasabb beosztás, több pénz, akármi, és a napi élete során azért hajt, kulizik, hogy ezeket a vágyait valóra váltsa, az bizony még nagyon messze van a "nirvánától".

Szia! A buddhizmushoz szorosan kötődik a reinkarnáció. Ha szeretnéd megérteni ezt a mondatot, tudnod kell azt is, mit is jelent ez a szó.

A reinkarnáció egészen röviden az újjászületések folytonossága, mely során a léleknek folyamatosan fejlődni kell, hogy az út végén elérjen egy olyan tökéletes állapotot, mely után már szükségtelen egy újabb élet itt a Földön. (Buddha, Jézus voltak ilyenek)

A buddhizmus vallja, hogy a lélek csak tapasztalás útján képes előrébb jutni, ezért a tudáshoz vezető út bizony fájdalmas leckékkel van tele. (Az élet szenvedés) És ha egy leckét nem tudsz megoldani vagy megtanulni, akkor azt az élet újra és újra az orrod elé fogja tolni.

Egy példa az életből: Bizonyára ismersz olyan embereket, akik olyan szerencsétlenek, hogy mindig kifognak az évek során egy alkoholista/játékfüggő/hazudós/erőszakos társat. (a tulajdonságot szabadon megválaszthatod, teljesen lényegtelen a példa szempontjából) Ha nagy nehezen kiszabadulnak egy ilyen kapcsolatból, akkor a következő újra hasonló, vagy ugyanolyan lesz. Mindenki sajnálja őket: "szegény, rosszul jöttek össze a dolgai", "nem tehet róla, hogy kifogott még egy ilyet" stb. A buddhizmus nem teszi ezt. Azt mondja, ez egy olyan feladat, amit rosszul oldott meg az illető, ezért az élet iskolájában ismételnie kell! Mindaddig, amíg emberileg megfelelő módon legalább egyszer meg nem oldja ezt a problémát. Addig viszont az illetőnek még elég sok szenvedést kell elviselnie, hisz a feladat megoldására nem csak egy élet áll rendelkezésre, hanem végtelen sok, és a lecke alól nincs kibúvó! A lélek addig nem léphet tovább, amíg sikeres vizsgát nem tett!

Persze, az ismerősödnek is igaza van, mert a buddhizmus egyik alapja, hogy a fent vázolt tanulási folyamatot úgy tudjuk végigcsinálni (még akkor is, fogalmunk sincs az egész pontos működéséről), hogy életünk végéig megőrizzük a szépségre és a jóságra való fogékonyságunkat és érzékenységünket. (Gondolj a buddhista szerzetesekre, milyen nyugalom és derű sugárzik belőlük! A szenvedések mellett meglátják a szépet is!)

Azt mondom, ne keress bizonyítékokat, hisz szükségtelen, egyszerűen csak élj mindig nyitott szemmel és szívvel. Idővel érezni fogod, mi a helyes és követendő a saját életed szempontjából. Ha ez így lesz, és követni is tudod ezt az érzést, máris előrébb is jutottál. :)

Remélem, segítettem. :)

Kedves Kérdező!

Látom, hogy kaptál már hasznos válaszokat olyanoktól, akik nálam többet tudnak a buddhizmusról.

Megkérdezhetem Tőled, hogy miért szeretnéd bebizonyítani, alátámasztani" bárkinek, aki ezt máshogy látja, máshogy tapasztalja, vagy ahogy fogalmaztál, "aki nem akarja ezt elismerni" hogy az élet szenvedés?

Mi vele a célod?

Köszönöm, ha megírod.

Üdvözlettel:

Vera