Szkeptikusok! Szerintetek miért nincs lélek, reikarnáció?

Ááá nem. Próbálok lejönni a gyilkosságokról. Már 1 hónapja tiszta vagyok. :)

A "tapasztalás" nagyon veszélyes. Az ember képes olyan halucinációkra, amiket 100%-osan állít hogy az nem képzelgés. Ráadásul képesek vagyunk jelentőséget tulajdonítani dolgoknak, és okokat hozzárendelni ott, ahol ezek nincsenek is. Görcsösen próbáljuk a "miért?" kérdésre megtalálni a választ, holott valószínűlet nincs is válasz.

Azért, mert rengeteg hasonló jelenségre van már olyan magyarázatunk, ami levezethető biológiai, kémiai, fizikai törvényszerűségekből és jelenségekből.

Ezek a törvényszerűségek bizonyíthatók, a jelenségek mérhetőek és megfigyelhetőek, ezzel szemben a lélek se nem mérhető, se nem megfigyelhető, se nem érzékelhető semmilyen módon.

Épp ezért semmi okunk nincs feltételezni, hogy létezik.

Vegyünk pl mondjuk egy egysejtűt. Van működése, életfunkciója (ha annak lehet nevezni) és mondjuk vegyünk egy embert. Nagy vonalakban az ember is olyan mint egy egysejtű, van működése,ösztönös késztetései és testben lezajlódó folyamatai. Viszont az ember olyan bonyolult szervezet hogy van öntudata azaz képes következtetni és ezzel együtt gondolkodni. Hogyha minden élőlény elpusztul hibáiból fakadóan (bármilyen), akkor az egész szervezete elpusztul és intelligenciája is megszűnik (emberre értem)

Szóval bármennyire tökéletes ha valamennyire hibás, (nincs örök életre tervezve) akkor öntudata is elvész testével együtt a halálában. Az embernek van intelligenciája de elvész mint az egysejtűnek az életfunkciója, az állatnak az ösztöne, mert az ember is végsősoron egy "képződmény" amelynek öntudata csak egy komplex működés és semmi más.

Én is beszálnék a vitába, de mint olyan aki hisz a lélekben.

Olyan ember vagyok, aki sok szenvedést élt meg, rengeteg lelki fájdalmat éreztem, és érzek, csak kevesebbet. És ha hiszitek ha nem, amikor nagyon súlyos szintre nőtt ez a lelki fájdalmam, egyszer csak azt vettem észre, hogy nem érzek semmit, fizikai fájdalmon kívül (megharapod a nyelved az fáj) azon kívül semmi más érzésem nem volt. se öröm, se bánat, se szerelem, még csak szexuális érzésem sem volt. egyszerűen semmi. És hát nagyon nem tetszet, teljesen üresnek éreztem magam, csak a gondolatok és a fizikai fájdalom ez két érzés volt bennem. És eldöntöttem hogy így nem tudok élni. Tudom hogy sokan vannak emberek akik szintén üresen élnek. Aztán egyszer csak megtörtént, egy dobbanó hang, lüktető érzés formályában visszatért, igaz hogy rossz érzéssel jött vissza, de végre éreztem, és ha mást nem is de legalább tudtam sírni, és úgy gondolom, hogy nagyon helyes az hogyha vannak érzéseim. Nos ahogy a vallás is tanítja, igaz nem vagyok vallásos, az ember három dologból áll, test, szellem és lélek. Nos amikor elvesztettem az érzéseimet, valószínüleg elhagyott a lelkem, vagy megszünt vele a kapcsolatom... nem tudom. De én átéltem, és tudom, hogy nagyon rossz érzések nélkül élni, üresen. célveszteten. Bármit is érzek az életben, függetlenül attól hogy jó vagy rossz, de legalább van.

Ritkán éreztem jót az életemben, és igazból életérzésem is csak kétszer volt, de tudod mit azért küzdök hogy legyen, és hogy hasonló érzésű emberek körülöttem. És végre megtalálhatom a harmóniát és a békét az életemben, mely talán csak ritka pillanatokban élek meg.

Köszöm hogy érezhetek.