Ha valaki a karmája miatt bűnhődik ebben az életében, akkor őt nem is kell sajnálni?

Szerint pont azért nem emlékszünk az előző életekre és a többi..., hogy ne nézzük le és hagyjuk magukra őket. Tehát mindenképpen emberhez méltóan viselkedjünk és nyilván nem lesajnálni kell őket, de nem is bólogatni: "ja, de ezt te megérdemled". Mert szerintem pl. egy vak ember vagy egy mozgásképtelen ezt nem így látja. (Egyébként sem biztos, hogy így van.)

Lehet valaki azért él így, hogy példát mutasson, soha semmi nincs elveszve, mindig van remény. Pl. az a fickó, aki karok meg lábak nélkül járja az országot és önti a lelket az emberekbe.

Vagy a kutyus, akinek nincsenek mellső lábai, mégis boldog életet él.

Mindenkitől tanulhatunk valamit.

Az embereknek segíteni és támogatni kell egymást. Függetlenül attól, miért fogyatékos, vagy miért van bajban.

Mi a kérdés?

Indiában szerintem nem nagyon sajnálják a páriákat...

Én keresztény vok egyébként :)

Tudtommal nem csak karma miatt lehet valaki fogyatékos. Egy fogyatékkal élő olyan leckéket tanulhat meg, olyan helyzeteket élhet át, amiket "teljes értékű" emberként sohasem.

A karma pedig nem büntet, hanem kiegyenlít. Egyfajta adósságként kell felfogni, mintha törlesztenél.

"Logikátlan e szerint az, ha megsajnálják az ilyen embert, segítik, támogatják."

Ez egy érdekes kérdés, viszont ha keményszívű vagy, és még bele is rúgsz egy szenvedőbe, saját magadnak "generálsz" karmát. Szerintem jót tenni sohasem tilos, semmilyen körülmények között, és abból is tanulhat valaki, ha vele jót tesznek. Talán még többet is, mintha csak - látszólag ok nélkül - végigszenved egy adott helyzetet.