Elgondolkodtatok már azon hogy azért is születünk újá, mert egyébként a jelenlegi életed korlátai miatt egy idő után unalmas lenne az élet?

Szükség van az elmúlásra, hogy ha valaki nem vette észre egész életében, hogy a szeretet az élet értelme, a végén legalább rájöjjön. Azt látom , hogy sokan Istnent személyként képzelik el. Ül a trónon, és irányítgat, jóttesz, büntet. :)

Van egy érzés. Mikor meglátsz valamilyen csodálatos dolgot. Megállsz, és ámulatba esel. Naplemente, egy kis állat, ölelés, szerelem. Mikor eltűnik egód. Nincs előítélet, aggodalom és írigység. Csak határtalan szeretet. Feltétel nélkül. Minden és mindenki iránt. Ezt egyben nevezhetjuk Dharmának, Taónak vagy akár a keresztény gondolkozásban Istennek. Minden vallás ezen alapszik. Minden mester erről beszél. A szeretetről. Reinkarnálódunk, hogy ezt megtanuljuk. Karma a "büntetés", ha valamit vétettünk. Több szempontból kell látnod, hogy megértsd, ezért van az elmúlás. És mikor már csak szeret árad belőled, akkor béke van. Nyugalom és megértés. Eljutsz a nirvánába. Úgy döntesz, hogy mégis a Földet választod a nirvána helyett (beteljesedés), akkor azt mondjuk hogy reinkarnálódott Bódhiszatva, Krisna, Jézus vagy akárki aki már rájött, hogy a boldog élet kulcsa saját magunban rejlik. :)

Igen, de aztán rájöttem, hogy alapjaiban véve is meg tudok változni, modnjuk csak jó irányba (nekem jó iránynak tűnik).

"Jézus :)" váalsza tetszik, csak a karma büntetésként felfogott verziójával nem értek egyet, igen láttam az idézőjelet, de nem akarjuk, hogy ezt más félre értse, én inkább a tanulás lehetőségét látom benne.