Ha nekem rossz a sorsom van koze az elozo eletemben elkovetett dolgaimhoz?

Hát hogyne már :) Ez olyan, mint a fizika egyik alaptörvénye: hatás-ellenhatás; Bibliában is benne van: ki mint vet, úgy arat. (Jób könyve, 4,8)

Sokszor azért nem értjük, miért történik velünk annyi rossz, mert nem emlékszünk az "előzményre", de ez nem "kiszúrásból" van.

Ha az ember viszonylag nyugisan elfogadja a rosszat is, akkor tök jól "letörleszti" a karmát. Persze a jó karmáinkat is el tudjuk "fogyasztani", de úgyis annyit gyártunk folyton, hogy valami mindig történik velünk, nehéz kiszakadni.

ja, és ne ess bele abba most emiatt, amibe és sajnos beleestem egy időre, hogy rossz embernek gondoltam magam, amiért rosszakat kapok. Inkább a jövő fele figyelj, hogy át tudod ezt fordítani: letörleszted rosszakat, és ha ez életben sok jót teszel (akár csak simán kedves vagy), akkor akár már ebben az életben elkezdenek jó dolgok történni veled nagyobbrészt :)

Szerintem inkább azért nehéz, mert ebben kell megerősödnöd. Ezért jöttél tanulni ide a Földre.

Én hiszek abban, hogy mi magunk választottuk azt, hogy milyen testbe szülessünk és abban is, hogy előre tudtuk, hogy mi fog velünk történni. Aki nehéz életet választ, az többet tanulhat belőle.

Az minden misztika nélkül igaz, hogy ha Te mással szemben rossz vagy akkor Te se várhatsz jót önmagad felé..mire föl? nézz bele ebbe a két blog-fejezetbe

19. f. A két csodálatos lelkünk.

87.f. Evolució és fejlődés. Mondd csak picinyem....

Az emberi sors sajnos összetett, nem egy előre kiérdemelt valami. Az ember belevetett egy bizonyos élet formába, nem kérdezik meg akarja vagy se. az egy más tészta, hogy Elfogadjuk, vagy kilépünk belőle életünk során. Ha szegénynek születtünk -- vagy abban maradunk, vagy mindent elkövetünk hogy mi többet érhessünk el az életben-vagy sikerül vagy nem sikerül.

Ez nagyban függ saját makacsságunktól na és a társadalom nyújtotta lehetőségektől. Csak ennyi köze van az előző életeknek hozzá de az-az őseid élete volt és nem a Tied!

Gnosis válaszod butaság-- még hogy mi választottuk hová és azt is már előre tudtuk, hogy miképp fogjuk élni az életünket. Ez abszurd és képtelen gondolat.

Nem választottam a szüleimet, nem én akartam különleges képességeket az életemhez, egyszerűen gyártottak az őseim véletlenül én lettem belőle és örököltem ezt azt. De hogy én akartam volna a képességeimet az kizárt dolog-- erre azt mondanák a vallásosok Isteni adományban részesültem-- egy frászt ilyen génjeim voltak ilyenné vált a tudati lelkem és ilyen erőssé, hogy gyermekkoromtól kezdve elhagyni voltam képes a testemet a tudat-lélekkel és kezemtől megmozdult a béna is. Akartam? adomány volt egy frászt igy hoztak össze az őseim ilyen absztraktnak.

Az megint más hogy életem során mit választottam és mit akartam elérni jól döntöttem vagy ép hülyén. De semmi köze nem volt előző életemhez, mivel az nem létezik, nem igaz! Csak egy életünk van itt és most-- majd aztán kiderül hogy a testhalál után megsemmisülünk vagy épp halhatatlanokká leszünk mert eljutunk a Fényhez--a Föld isteni Energiájához.

Aki az életében hazug életet élt annak ahogy ti nevezitek karmája a pusztulást idézi elő, mert az utolsó út amit meg kell tenni minden léleknek, ha akarja, ha nem akarja valóban maga a pokol!