Miért kell egész életemben azt átélnem, hogy senki nem szeret, mit kell tennem hogy vége legyen?

Én 16 éves férfi vagyok, és vannak barátaim, vagyis barát meg haver, de mégsem érzem magam úgy, mintha mindenki talpra kész lenne nekem segíteni, ha kéne, mert már kellett volna, és többnyire nem segítenek, vagy nem szívesen.

Barátnőm még nem volt, 1 lehetett volna, de azt elrontottam, és ő is azt mondta, hogy először parasztnak hitt, pedig jóképű vagyok, legalábbis ezt mondják rólam, már a felnőttek, meg a családom, ők még modellnek is elakartak küldeni, merthogy gyenge sem vagyok. Elég inteligensnek is gondolom magam, bár a tanulmányi eredményem nem a legjobb, de ez nem számít.

Ezek ellenére magányosnak érzem magam, és van önbizalmam, és próbáltam magam mindig is szeretni, de ennek ellenére nem nagyon szeretnek az emberek. Erre nincs magyarázat, így jártam az élettel. :)

3. vagyok, sztem mar leirtam mindent, csak kiegeszies, mert most irod, hogy agykontroll...

Na, akkor feltetelezem, hogy alfaban is igy latod magadat: es ezzel sajnos ezt erösited!! Csak ha ateled, amit szeretnel, ha ugy is sikerül erezned, akkor javasolnam ezt programozni!! Maskülönben nem foglalkoznek ezzel alfaban.

Van meg a fokozatossag modszere: ha azt programozod (es ateled, hiszel benne...stb), hogy EGYRE nyitottabb vagy, EGYRE jobban bizom magamban, EGYRE jobb a kisugarzasom...stb.

Amugy a sok nem, nincs szoval, -tlan,-tlen kepzövel ("nem haragszok,nem útálok senkit,a helyzet változatlan.Nincsenek baratai"...stb), mint tudjuk, betaban is megerösited. Ha igy fejezed ki magad, ha igy gondolsz magadra.

A masok viselkedesen nem all modunkban valtoztatni, csak a magunkerol dönthetünk. Tehat: ne azt akard, hogy masok szeressenek, hanem szeresd magadat...

ui:

par ötlet programozasra:

Szeretetre melto ember vagyok. Tiszteletet, megbecsülest, udvariassagot ELERÖ a magatartasom, gondolataim, szavaim, tetteim. Bizom magamban. Szeretem magamat. (Tükör elött is mondhatod minden reggel 5 percig hangosan, allitolag par het/honap utan egyszer csak valoban kezdi erezni az ember!! Vagyis: tegy ugy, mintha...)

Ezzel én is pont így vagyok!

Ezelőtt visszahúzódó voltam, a légynek se ártottam, jól dolgoztam, de mégis mindenkinek a bögyében voltam és mint leggengyébb láncszemet kitettek. Aztán úgy döntöttem változtatok, másik melóhelyre kerültem, ahol eleinte minden rendben volt, adtam a formám és leszartam mindenkit, de itt is utolért a "sorsom" és kirúgtak. A baráti kapcsolataimban is azt veszem észre, hogy velem keményebben bánnak, elég egy rossz szó és kiutálnak, és pont azért mert megmondom a véleményem. Tehát ez se jó! Pedig nagyon sokat fejlődtem pár év alatt, megtanultam szeretni magam, büszke vagyok magamra, de ezt a fejlődést csak én veszem észre. Szóval most meg vagyok lőve, nem tudom mit kéne tennem. Illetve arra gondolok, hogy az emberek ugyanúgy bánnak velem, ahogy anno a szüleim, de nem tudom ezen hogy tudnék változatatni. Most nekem sincs munkám, és elkezdtem komolyan félni, hogy ezen nem lehet változtatni. Persze nem adom fel és folytatom a harcot.

Ha van kedved írj privit!

Mondj le a vágyaidról és ennyi. A vágyaid okozzák minden szenvedésed.

Az, hogy szeret-e valaki vagy sem nem olyan tényező, amit tudsz befolyásolni,ezért nem is érdemes foglakozni vele. Így sosem leszel boldog.

Most azért félsz, mert nem szeret senki és tartassz attól, hogy soha nem is fognak.

Ha hirtelen azt mondaná valaki, hogy szeret téged, akkor pedig azért aggódnál, hogy vajon tényleg szeret vagy csak megjátsza? Ha tényleg szeret, akkor mi lesz veled, ha egyszer már nem fog szeretni?

Ha ennyire vágyakozol valami után, akkor az szenvedést fog okozni, akkor is, ha nincs és akkor is ha van, mert félsz, hogy elveszted.