Egyre tobb szo esik a reinkarnaciorol. A Bibliaban van-e allaspont, egyaltalan utalas, annak letezesere?

SasSzöm

Biztos hogy észre vették azok akik hisznek a reinkarnációban, az egyháznak mint más is említette nem biztos hogy érdekében volt hogy a híveik így gondolkodjanak, ezért kanonizálták illetve kacifántosan kimagyarázták a dolgokat. Biztosan sokan elgondolkodtak rajta de nem volt ildomos beszélni róla.

Aki meg másik vallást követ az meg "másként tudja" ilyen egyszerű. Ma már a kereszténységhez más fogalom kör tartozik így igen reinkarnációról nehezen beszélhetünk, nem tartozik ide. De vannak - mint Jézus története és jövendölések is, - olyan körbe írások amelyek értelmileg megegyeznek a más vallások fogalmaival, de mégsem mondhatjuk ez az lenne. Pl a keresztes háborúkat muszlim szóval mondhatnánk dzsihádnak, de nem mondjuk. Volt egy film amikor indiánoknak beszélt a vadnyugati főszereplő Jézus születéséről, az angyalokat sasként definiálta mint hírvivő. Az angyalok nem sasok, de pont olyan szakrális jelentőséggel bírnak a keresztények között mint mondjuk az indiánoknál a sas.

Tartalmaz-e a Biblia reinkarnációt támogató bizonyítékokat?

A reinkarnációba vetett hitet tükrözi-e a Máté 17:12, 13?

Máté 17:12, 13: Jézus ezt mondta: „»Illés már eljött, és nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit akartak. Ugyanígy az Emberfiának is szenvednie kell a kezüktől.« Akkor a tanítványok felfogták, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.”

Azt jelentette ez, hogy Keresztelő János Illésnek a reinkarnációja volt? Amikor a zsidó papok megkérdezték Jánost: „Illés vagy?”, ő ezt felelte: „Nem vagyok” (Ján 1:21). Mit akart akkor a fenti szavakkal mondani Jézus? Amint Jehova angyala megjövendölte, János „Illés szellemével és erejével” Jehova Messiása előtt járt, „hogy visszafordítsa az apák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazságosak gyakorlati bölcsességéhez, hogy felkészített népet készítsen elő Jehovának” (Luk 1:17). Keresztelő János tehát úgy töltötte be ezt a próféciát, hogy Illés próféta munkájához hasonló tevékenységet folytatott (Mal 4:5, 6).

Reinkarnáció gyanítható-e a János 9:1, 2 szövege alapján?

Ján 9:1, 2: „ahogy [Jézus] ment, látott egy születése óta vak embert. A tanítványai megkérdezték tőle: »Rabbi, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?«”

Lehetséges, hogy a tanítványokat befolyásolta a zsidó farizeusok hitnézete, akik azt mondták, hogy „csak a jó lelkek kerülnek a halál után más testbe”? (A zsidó háború. Josephus, Gondolat Kiadó, 1964, Révay József fordítása, II. könyv, nyolcadik fej., 154. o.). Ez nem valószínű, mivel kérdésükből nem úgy tűnik, hogy a vakot jó embernek tartották. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy Jézus tanítványaiként hittek a Szentírásban, és tudták, hogy a lélek halandó. Mivel azonban még egy anyaméhben lévő gyermek is él, és bűnben fogant, arra lehettek kíváncsiak, hogy elkövethetett-e egy ilyen meg sem született gyermek olyan vétket, amely a vakságához vezetett. Mindenesetre Jézus válaszából sem a reinkarnációra, sem arra nem következtethetünk, hogy egy anyaméhben lévő gyermek a megszületése előtt vétkezhet. Maga Jézus így válaszolt: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei” (Ján 9:3). Jézus tudta, hogy mi mint Ádám leszármazottai, emberi hiányosságokat és tökéletlenséget örököltünk. Jézus kihasználta a helyzetet Isten dicsőítésére, és meggyógyította a vak férfit.

Összeegyeztethető-e a Biblia lélekre és halálra vonatkozó tanítása a reinkarnációval?

Az 1Mózes 2:7 ezt mondja: „Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké.” Figyeld meg, hogy maga az ember lett a lélek; a lélek nem anyagtalan, a testtől elválasztott vagy különálló valami volt. „ Amely lélek vétkezik, az hal meg” (Ez 18:4, 20). Az elhunyt személyt pedig ’halott léleknek’ nevezi a Biblia (4Móz 6:6). A halálkor „kimegy a szelleme, és ő visszatér földjébe, azon a napon elvesznek gondolatai” (Zsolt 146:4). Tehát ha valaki meghal, az egész ember halott; semmi sem marad belőle életben, ami más testbe át tudna költözni. (További részletek végett lásd a „Lélek” és a „Halál” címszó alatti gondolatokat.)

Préd 3:19: „az emberek fiainak vége hasonló az állatoknak végéhez, egyenlő végük van. Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is.” (Miként az ember, úgy az állat halála esetében sem marad semmi, ami tovább él. Semmi sincs, ami más testben újraszülethetne.)

Préd 9:10: „Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban, ahová mégy.” (A holtak nem egy másik testbe, hanem a seolba, vagyis az emberiség közös sírjába kerülnek.)

Milyen különbség van a reinkarnáció és a Biblia által nyújtott reménység közt?

Reinkarnáció: E tanítás szerint ha valaki meghal, a lélek, a „valóságos én”, jobb létállapotba kerül, amennyiben az illető jó és dicséretes életet élt. Ha azonban a gonoszsága túlsúlyra jutott jó cselekedeteihez képest, akkor valószínűleg állati formában születik újra. Azt hiszik, hogy minden újraszületés az embereket ugyanebbe a világrendszerbe helyezi vissza, ahol tovább kell még szenvednie, és végül meg kell halnia. Az újraszületéseknek ezt a körfolyamatát gyakorlatilag végtelennek tekintik. Valóban ilyen jövő vár rád? Egyesek azt hiszik, hogy az egyetlen kivezető út az összes olyan vágy elfojtása, mely az érzékeknek gyönyört szerző dolgokra irányul. Hová menekülnek? Az egyesek által öntudatlan életként jellemzett állapotba.

Biblia: A Biblia szerint a lélek az egész ember. Bár lehet, hogy valaki rosszat tett a múltban, ha megbánást tanúsít és megváltozik, akkor Jehova Isten megbocsát neki (Zsolt 103:12, 13). Amikor meghal valaki, semmi sem él tovább. A halál olyan, mint egy mély, álom nélküli alvás. A halottaknak lesz feltámadásuk. Ez nem reinkarnáció, hanem ugyanaz a személyiség kerül vissza az életbe (Csel 24:15). A legtöbb ember földi életre támad fel. Erre azután kerül sor, miután Isten véget vet a jelenlegi gonosz rendszernek. A múlté lesz a betegség, a fájdalom, sőt az is, hogy meg kell halnunk (Dán 2:44; Jel 21:3, 4). Úgy hangzik ez a reménység, mint amiről szeretnél több ismeretet szerezni, és amivel kapcsolatban szeretnéd megvizsgálni, hogy miért is bízhatsz benne?

A Bibliában NINCS utalás a reinkarnáció létére, SŐT van ÁLLÁSPONTJA is a reinkarnációról. Nemcsak az Ószövetség, hanem az Újszövetség is cáfolja a reinkarnáció létét.

Legegyértelműbb ez a szakasz:

Prédikátor könyve 9:7-8.

7 Mert az élõk tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. 8 Mind szeretetök, mind gyûlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.

Ha valaki meghal már nem térhet vissza a földre, sem egy másik testben, sem test nélküli szellemként. A földi élet adatott arra, hogy az ember döntsön az örökkévaló sorsa felől. Nincs két vagy több esély a halál után.

A világban reinkarnálódott szellemként bemutatkozó lények valójában démonok, akik ismerték az elhunytat,m így sok dolgot tudnak róla, de nem azonosak vele.

Még hozzá tenném ezeket a kiollózott idézeteket:

A Szentírás így szól hozzánk: "Mint felhõ tovaszáll, eltûnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt. Házába nem mehet soha többé vissza és otthona nem látja soha viszont." /Jób 8,9-10/ "A holtaknak soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy..." /préd 9,6b/ "Akik jót tettek, feltámadnak az örök boldogságra, akik gonoszat tettek, feltámadnak az örök kárhozatra." /Jn.5,29/ A dúsgazdagról és a szegény Lázárról szóló példabeszédbõl világosan kiderül, hogy a halál utáni állapotból a földre nem térhet vissza senki: Lk 16,26. "Még ma velem leszel a Paradicsomban" -mondja Jézus a jobb latornak, s ezzel teljes egészében tagadja e bûnös ember számára az újraszületés szükségességét /Lk 23.43/. "Az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része" /zsid 9 ,27/ " Ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a ti hiteteknek " /1 Kor 15,14/ "Hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljussak a halálból a feltámadásra is." /Fil 3,11/

Egyértelműen NEM! Krisztus tanítása szerint egy életünk van, ami örökké tart. Ez 2 szakaszból áll: 1. Földi élet (egyszer!) 2. örök élet (pokol, menny, vagy menny, miután egy biz. időt eltötöttél a tisztítótűzben.)

Ld. pl. a szegény Lázár történetét.

19Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. 20Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. 21Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. 22Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. 23Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. 24Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. 25Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. 26Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. 27Akkor arra kérlek, atyám - mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba. 28Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. 29Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. 30De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bűnbánatot tartanak. 31Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek."

Egy katolkus.

A Bibliát sok ember írta, sok ember sokféle gondolkodással :-)

Nem meglepő hát, ha egy dologról több "álláspont" is körbe van írva benne.