Mi oka lehet (vagy van-e olyan), ha valaki arra ítéltetett, hogy mindig magányos legyen?

Igen, meglehet, hogy ez a karmád. Ezt a karmát hoztad, ebből kell tanulnod.

Viszont: fejlődni kell, és tanulni kell.

Ha tanulsz belőle, és ha változtatsz, ha sikerrel túllépsz rajta, akkor úgymond: "ledolgoztad". Kellenek hozzá bizonyos megbocsátások (magadnak és másoknak) Meg kell bocsátani azoknak, akik résztvettek abban, hogy ilyen legyél, pl: szülők, tanárok, testvérek, ezt neked kell tudni. Tehát kiagyalod, hogy mi okozza a magányosságodat, megbocsátasz azoknak, akik miatt magányos vagy, (magadat is beleértve) és új programot írsz az agyadba magadról. Segít ebben Louisa L. Hay Éld az Életed C. könyve. Ennek a könyvnek a közepe táján van egy tánlázat, amelyet el kell készítened, megválaszolnod a kérdéseket, és a példa szerint megfogalmazni a változtatást. Szánd el magad, megéri.

Mindenki fejlődésre ítéltetett, de nem mindenki fejlődik.

Vannak akiknek a közvetlenséget, az (ön)elfogadást, (ön)bizalmat kell megtanulni, ebben kell leginkább fejlődni. Ha nem megy akkor könnyen lehet ez a következmény.

Az ok és az okozat nem összekeverendő, és nem kell túl messze keresni azt ami az orra előtt van az embernek. (magyarázat) :)