Hiszel a halál utáni életben?

kedves kérdező. :)

ne érezd magad rosszul, nem baj, hogy kérdezel az efféle magánügyeimről, de az a helyzet, hogy te az én tapasztalatomból túl sok mindent nem tudsz kinyerni, ugyanis az emberek más más szellemi "érettségben" vannak. ha úgy vesszük a dolgot, akkor mindenkinek más erősségű változást nyújthat ez a filozófia, persze ha őszintén nyitott és érdeklődő. ha jól megérti a könyv mondanivalóját, és átadja magát a benne megfogalmazott "dolognak", akkor egy mentális változáson biztos keresztül megy(de az igazi út még csak ekkor kezdődik), ami jellemben és hozzáállásban lép fel. a gyarlóságnak(önzés) van egy rejtettebb oldala, amit a mű fel is vezet, így megismerheti az ember a valós szeretetet kizárásos alapon, és ez az végül is amivel azonosulni lesz képes tudatosan, ugyanis alapban efelé tart az emberi egyén, csak hát úgy, hogy nem is tud róla. ennek nagyon fontos szerepe van az emberi életben, ugyanis ezzel megszabadulhat a dolgok(legyen az bármi) iránti függőségtől(ragaszkodás, vágy), de nem úgy, hogy innentől eldobja magától azokat...hanem úgy áll hozzá, ahogyan kell, ahogyan a "nagykönyvben meg vagyon írva". meglelheti azt az arany középutat, amiről Buddha nevű ember beszélt. ebből megállapíthatod, hogy az érdeklődés az nem ugyanaz, amikor ezt az érdeklődést a bizonyos tárgy, vagy személy, vagy bármi iránt vággyá és ragaszkodássá alakítod. engem érdekel minden például, hiszen "egy vagyok a mindennel", de nem esek át a ló túloldalára, ha erre vagy kíváncsi. :)

gondolom azt észreveszed, hogy valójában annak nincs lényege, hogy én most épp milyen vagyok, viszont annak annál inkább, hogy mivé lehetek(emberek). a végcél(földi embernek) ugyanis egy olyan dolog, hogy a teljes tudatomban belátom, elfogadom, hogy ténylegesen egy vagyok mindennel(nem felszínesen, hanem valósan), mivel ekkor az univerzum megnyílik előttem teljes valójában, és elfoglalhatom "méltó helyem" a létezésben(ez persze időbe telik)...ezt úgy értem, hogy az elmém, ha úgy tetszik lelkem valójában az elsődleges létező azzal szemben, amit a tudomány "anyagnak" nevez, így a fizikai törvények felé kerekedhetek teljes mértékben, ahogyan egy ember kb 2000 évvel ezelőtt ezt be is bizonyította(persze nem hiszik el sokan). ekkor pedig a teljes boldogság jár át, hiszen azon az önmagamon lépek túl, ami önző, ami magának él, ami fél, ami ezáltal korlátozza azt, ami valójában én vagyok...mivel az önzés és a félelem elhomályosítja a valós szeretetet és boldogságot. az ember önző énjének van oka, de ezt a könyvből ki tudod szedni. :)

üdv és sok sikert

26/F

LastOne.Left

A vallásos érveket nem szembeállítani kell az ateistákéval (vagy éppen a tudománnyal), hanem összeilleszteni, összeegyeztetni.

A baj ezzel az, hogy ha a tudomány megmagyarázza a vallást, az már nem az a hit, amit a vallás hirdet.

Az élet soha pontosan meg nem fogalmazott biológiai definíciója szerint az már nem élet, ami a halál után van. Az már ezoterika.

Ebből as megközelítésből a halál után nincs élet:)

Azonban.... már hogy ne lenne a halál után élet? Jártatok már temetőben???

"DRÁGA EMLÉKED ÖRÖKKÉ SZYÍVÜNKBEN ÉL!"

"AMÍG MI ÉLÜNK, TE IS ÉLSZ"

"KI BENNEM HISZ, ÖRÖKKÉ ÉLNI FOG ÁLTALAM"