Hiszel a halál utáni életben?
Tudom, érdekes ezt ebbe a témakörbe tenni, de ezt leltem.
Lélekvándorlásban, Istenben, a cél nélküli életben?
Üresség vár ránk, vagy van valami a síron túl?
Mindenki hisz valamiben, legfeljebb abban, hogy ő semmiben nem hisz.
Vagy csak szeretnénk hinni valamiben, ezért hitegetjük magunkat mindenféle teóriákkal, közben meg a halállal lezárul az élet, és volt, nincs tovább?
Nekem is van véleményem, ami folyamatosan változik, kíváncsi vagyok másokéra is.
válasza:Szerintem az is lélekvándorlás, amikor egy baleset után valaki nem a saját életére emlékszik. Hanem valami másra.
Volt egy ilyesmi film nem is oylan rég (tán nyáron) a Tvben, s állítólag megtörtént eseten alapszik.
a címe az volt azt hiszem, hogy Egy ismeretlen szerettei
egy kanadia híres focista autóbalesetet szenvedett, s miután hazavitték, egyszerűen nem önmaga volt, mintha kicserélték volna az agyát valaki máséra. Mi ez ha nem lélekvándorlás? Mitől lesz valakinek többféle egyénisége, ha nem attól? (s mielőtt valaki megjegyzi, a több-ego egy testben nem a skizofrénia, az egy óriási köztévhit, hogy az a skizofréia volna, az más)
válasza: válasza:Kedves kérdező.
tudom írtad, hogy még neki kell fuss a korábbi válaszomnak, de abban tulajdonképpen annyiról van szó, hogy lehet a világ(fizikailag) megjelenése az elméinknek teljes mértékben mentális, de úgy, hogy nem egy a tudatunkon kívül eső "stabil" világ adja a jelet magáról, hanem egy egyetemes Elme szolgáltatja a jeleket, amit akár nevezhetünk Istennek is. Ez pedig egyértelműsíti, hogy miért is minden olyan, nem csak fizikailag, de élmény szempontjából is, amilyennek mi gondoljuk, hisszük...te példád is ezt támasztja alá, hiszen azt mondod, magadat hitegeted...mivel az embernek csak az van...az ember az az elme valójában, és az elme eszköze a gondolkodás és hit. Ha pedig az ember igazából az elme, akkor a születés és pusztulás csak a fizikai megjelenésre vonatkozhat, és az elme léte örök. Tulajdonképpen azt hiteted el magaddal, hogy nem tudsz hinni...közben pedig azt csinálod. A halálról alkotott véleményed szintúgy hiten alapszik, ha jól sejtem...de egy mentális hozzáállással könnyedén változtathat az ember, mivel ekkor perspektívát vált egy tágabbra, stabilabbra, szebbre, jobbra, egy olyanra, ami az előzőnek nem ellent mond, hanem túlmutat rajta azt is magába foglalva. :)
üdv
26/F
LastOne.Left
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen értem, amit mondasz, ez a rész kicsit bekavar: "Ez pedig egyértelműsíti, hogy miért is minden olyan, nem csak fizikailag, de élmény szempontjából is, amilyennek mi gondoljuk, hisszük...te példád is ezt támasztja alá, hiszen azt mondod, magadat hitegeted...mivel az embernek csak az van...az ember az az elme valójában, és az elme eszköze a gondolkodás és hit."
Értem előte, értem utána, de végül is ezt is, csak nem teljesen.
Hogy most ez mit bizonyít? Nem tudom. Tudod, számomra ez is egy jól kigondolt elmélet, amiből sok van, mégis csak egy a sok közül, és nem látom, hogy igazabb lehet bármi másnál. A halálról alkotott véleményem pedig tapasztalatokon alapszik, hogy meghalni már láttam embert( nem szó szerint), halottat már láttam, aki tegnap még ember volt, ma meg már csak bomló test, olyat meg még nem láttam, hogy valaki lelke tovább élne, bár én nem tudom olyan szépen kifejezni magam mint te, és nagyon szimpatikus amit mondasz, és de jó lenne, de igazából, ha minden részletében tudnám, mit mond ez a verzió, akkor is sok kérdésem lenne. Valahogy hiányzik belőle az az érzés, hogy: Áhhá! Mennyire egybevág, milyen logikus és mindent kitöltő magyarázat ez! Vagy csak azért mert még nem értem igazán?
Nekem olyan érzésem van ezzel a világgal, mintha mi emberek ezen a gyönyörű Földön, mint a vírusok egy sejten megtelepedtünk, elszaporodtunk és feléljük, csak időben és térben nagyobbak lennénk.
Tudhatja azt bárki, hogy mi, és a mi világegyetemünk nem egy olyan parányi valami egy még nagyobb valami részeként, alkotóelemeként, mint amilyen parányiak a sejtjeink, és a vírusaink a testünkhöz képest? No jó, ez nem egy jól átgondolt dolog, csak sokszor ez jut eszembe, ha a világegyetemről nézek valamit a tévében, tény, hogy ehhez érteni kellene kicsit a fizikához, kémiához is, minden esetre ebbe nekem több az : Áhhá!, mint abban, amit te írtál.
Bocsánat, nem is ilyenre akartam ezt a kommentet, mert igazából én egy ostoba vagyok mindenhez, semmi háttértudásom, hogy bármiről is gondolkodhatnék ilyen szinten, és igazán lenyűgöző, amit és ahogy te írtál.
Te valami bölcsész vagy? Vagy honnan szeded ezt, 26 évesen?
Mi az a LastOne.Left?
Egyébként, attól függetlenül, hogy neki vagyok néha keseredve, hogy talán tényleg létezhet, hogy ez az egész nagyszerű mindenség, ami az emberi elme porba hull, valahogy mindig ott van bennem valami mély meggyőződés, hogy jónak kell lenni. Van, hogy nem sikerül, (van, hogy nagyon nem), de mégis ott van az a késztetés, hogy....valahogy mégis igazat mond a katolikus hit(a többit nem ismerem). Igenis, ha adsz másoknak, és teszel azért, hogy másoknak jobb legyen, és kenyérrel dobsz vissza kő helyett, és, ha van egy "felesleges" filléred is, odaadod annak, akinek nagyobb szüksége van rá, akkor az helyes. Miért, ha közben valószínűbbnek tartom, hogy egy életem van, és talán azt kellene tenni, hogy átgázolva másokon, csak a saját érdekeimet figyelembe véve, lopva-csalva-hazudva, és élvezeteket hajtva kellene élni, hisz aztán meghalunk? Mégsem tudnám.
Ha volt olyan hónap, mikor örömmel töltött el, hogy jól kerestem, és még nem volt férjem és nem voltak gyerekeim, ergo az a pénz úgy volt az enyém, hogy senki nem kérhette számon rajtam, akkor az volt az első, hogy a hajléktalanoknak a Keletiben bevásároltam gyrosból, meg láttam egy anyukát a kislányával a villamoson, akik láthatóan szegények voltak, és nagyon rajta voltam, hogy csak úgy odamegyek, és a kezükbe nyomok egy kis pénzt( végül nem tettem, mert egy részről túl hamar le is szálltak, de leginkább rágódtam a dolgon és úgy éreztem, nem azért akarom adni, hogy NEKIK segítsek, hanem mert önmagam fényében szeretnék tündökölni....?), és nap mint nap arról ábrándozok, ha egyszer sok-sok pénzem lenne, akkor hány embert tehetnék boldoggá, és nem a saját családomra gondolok elsősorban, hanem azokra, akik tényleg, igazán nélkülöznek, stb...
De olyan összeegyeztethetetlen ez azzal, hogy közben, piti, mindennapi dolgokban meg milyen önző vagyok és idegbeteg.
Voltam vagy 4 éves, amikor először emlékszem, hogy sírok, mint egy kivert kutya, hogy nem akarom, hogy anyukám meghaljon, és nem akarok én sem( ez később jött), és rettenetesen depressziós is voltam evégett úgy 18 évesen, szerintem minden önpusztításom is ebből a lelkiállapotomból fakadt, mégis, ha nem hiszek, miért lehet az, ha valami jó történik, azonnal imádkozom, és köszönetet mondok érte "valaminek", ha valaki meghal, imádkozom érte, ha félek, "Istent" hívom segítségül, hogy adjon erőt és kitartást.
Sokszor sokat adok magamból, megnyílok, kitárulkozom, mégis bennem van a félsz, hogy nem szabad ennyire kiadni magam, mert ezzel csak támadási felületet biztosítok, és csak azt látom, hogy az életben csak azok a sikeresek, akik csak magukkal törődnek, önzőek és gonoszak.
Mellesleg nagyon az vagyok én is, inkább itt ülök a gép előtt önmagam szórakoztatására, minthogy a gyerekeimmel foglalkoznék, akikre az összes időm is kevés lenne, egyszerűen nem becsülöm, amim van.
Amúgy, az itt és most hitem alapja az, hogy mit számít, ha esetleg a lélek tovább is él, mert az, ami most vagyok, úgysem lehet tovább, ha van tovább, akkor lennie kellett volna előtte is, és még ha már voltam is születésem előtt, akkor is más voltam, nem ÉN, különben emlékeznék. Ha meg leszek is halálom után, mit számít, hisz, ha nincs emlékem, akkor az nem is ÉN leszek...vagy valami ilyesmi.
Bocsánat, igazából nem is tudom azt sem, minek írogatok ide, ki a fenét érdekel, hogy min rágódom.
válasza:kérdező. :)
Teljesen értem, amikor azt írod, hogy számodra ez is csak egy jól kigondolt elmélet...ráadásul a sokadik féle. Viszont lehet nem mélyedtél annyira bele a dologba. Mivel itt az emberi értelem("én") és az annak fizikailag megjelenő világ kapcsolatáról van szó, ami igazság szerint bármiféle filozofálás, lételemzés legeslegelején van. Ebből viszont nincsen csak kétféle lehetőség. Vagy az elme van benne a világban, vagy a világ van benne az elmében. Tehát amikor azt állítod, hogy te ilyen térben vagy, meg olyan időben, akkor te valójában tudat alatt azt fogadod el, hogy a világ hozzád képest külsőleges, azaz a testedből nézel ki, vagyis a testtel azonosítod magadat, holott neked össz-vissz annyid van, hogy az "én" nek megjelenik a "képsor", és te ezen a "én" en és a képsoron túl, odahelyezed a világot tudatodon kívülre is, amit ugye térben és időben képzelsz el. Ez pedig csak spekuláció, feltételezés, azaz csak hiten alapszik semmi máson. Illetve van a B. verzió, a második, amikor nem feltételezed a tudatodon kívülre azt a világot, hanem megmaradsz, annál hogy mentálisan jelenik meg számodra(függetlenül attól, hogy a testen keresztül, mivel a test vizsgálata során is csak a mentális képsorok vannak számunkra), ugye virtuálisan, ahogyan álmodban...ott sincsen kívül világ, ami van az elméden belül van. Ugyan miért ne lehetne nap közben is ugyanígy? Ekkor pedig, ahogyan korábban írtam, azt a bizonyos egyetemes Elmét feltételezed minden mögött, ami mindent átfog, ami maga nem anyagból van(ahogyan a mi elménk sem, mivel ez is csak feltételezés, hiába befolyásolható fizikai úton a gondolkodás), ami így minden matéria alkotója, mindent tud, és minden létezik benne ezáltal egyszerre. Ekkor pedig nem azt mondod, hogy te térben vagy időben vagy, hanem azt, hogy benned van a tér és az idő...vagyis azok csak érzetek, mintsem valóságos dolgok..illúziók, ha szabad így mondanom...lásd álom, ugye ott sincs valós téridő...vagy éppen a mély alvás fázisa, ahol egyáltalán nincsen számodra egyik sem...mivel a tudatod nincsen jelen. S ezzel a felállással az elmét nevezzük meg elsődleges létezőnek, nem azt, amit a fizikában "anyagnak" hívnak...és az elme elsődlegességét az is bizonyítja, hogy az anyag elsődlegesnek tartása is csak hiten alapszik, amit az elme hisz, ahogyan láthatod a levezetésből...Ezzel pedig nem a világ komplexitása van letagadva...ohh nem...a fizika és kémia ugyanolyan érdekes és fontos marad, ez nem ezek ellen szól...ez nem a hogyant mondja el, nem a fizikai világra koncentrál, hanem a miértekre adja meg a választ, amit mondjuk egy természettudomány nem tud leadni, és az abból kialakuló következő hogyanokra...ugyanis ha az ember belátja végre, hogy nem az anyag a valóság, akkor kiderül, hogy mentális szabály is van...és pont az, amiről te is beszélsz a másik kommentedben...ugye az önzetlenség dolog. :)
a halállal kapcsolatos dologhoz visszatérve...ha jól értelmezted a mondandómat, akkor észreveszed, hogy az elmét te nem láthatod szemmel...mivel az elme magasabb rendű, mint az anyag, amiből a szemed van...az elmét csak a saját elméddel "láthatod", vagyis egy halottat fizikailag nem látsz, vagyis nem a fizikai szemeddel. Egyébként pedig az emberek a testükkel azonosítják magukat ugye saját hitükből fakadóan, így teljesen lekorlátozzák elméjük valós hatalmát a fizikai testre, így képtelenek még igazból látni(vannak akik már jól állnak a Földön).
egy megjegyzés még.
ez a mentális nézet nem ellent mond a szigorú értelmében vett materiális nézetnek, hanem túlmutat azon, felöleli azt, mivel az anyagot nem letagadja, csak azt tagadja le, hogy kívül is ott az anyag még egyszer. s ha jól figyeltél magad is rájössz, hogy ez nem egy sokadik verzió, hanem a második az összesen kettőből, mivel itt egy kicsit mélyebb elemzést hajtunk végre, nem amolyan felületeset a létünkkel kapcsolatban. :)
másrészről pedig egyszerűen lezárja azt a kérdés, hogy akkor ezt meg azt mi, vagy ki teremtette, mivel egy olyan dolgot nevez meg Valóságnak, ami önmaga ugye mindent tud, ahogyan leírtam már, és ezáltal változatlan, hiszen minden benne van egyszerre...ha pedig változatlan, akkor nem született, hanem VAN, mindig. Persze az is igaz lehetne, hogy minden egy nála nagyobb dologban van benne...de ez akkor is lezárul annál a dolognál, ami maga a MINDEN. Szóval ezzel a hozzáállással befejezheti az emberiség a kutatást az élet okáról céljáról és értelméről...mert ha így szemlélünk, akkor egyszerre igaza van az ateistának is, istenhívőnek, a tudósnak vagy ide sorolhatunk bárkit...mivel kiderül, hogy igazából csak egyetlen valami létezik...és ez az Elme...ha pedig ez így van, akkor mi, mint elmék, valójában ez az egyetlen Elme vagyunk ugyanazzal a hatalommal...csak hát nekünk azért még be kell látni ezt-azt, hogy kiterjeszthessük önmagunkból...:)
"Hogy most ez mit bizonyít?"
Csak annyit, hogy az emberi értelem számára az univerzum még tartogat egy nagy meglepetést...az világmindenség teljes megismerésének lehetőségét, egy örök létű fizikai testtel, mivel az értelemnek, elmének szüksége van a testre, mivel az által tapasztal, ismer meg.
"Te valami bölcsész vagy? Vagy honnan szeded ezt, 26 évesen?"
Nem, nem vagyok hivatalosan bölcsész, és a tudás alapja egy könyvből, a többi magamból való.
"Mi az a LastOne.Left?"
Ez egy nickname, jelentése "az utolsó(dolog), ami még hátra/utoljára van".
üdv
26/F
LastOne.Left
Köszönöm a kimerítő választ, utánajárok a könyvnek is.
De azért, mivel nem tudom teljes mélységében felfogni (egyelőre, de megpróbálom majd a könyvet elolvasva jobban), azért még kérdeznék valamit.
Szóval, ha elsődlegesen az elme létezik, akkor mi van az ember előtt? Mi volt a dinoszauruszok korában? Nekik is, és az állatoknak is van elméjük, ugyanúgy, mint nekünk?
Bocsi, ha értetlennek tűnök, de ez azért elég magas első hallásra. A fizikai beállítottságú agyam sok mindent nem képes felfogni, egyszer a kvantum című műsort nézve jöttem rá, bizonyos határon túl egyszerűen nem működik a felfogásom. Ugyan így voltam Egely György Titokzatos erők tudománya könyvével, hogy kétszer is olvastam, de a végén, amikor köznyelven próbálja elmagyarázni az egész értelmét, csak néztem nagyokat.
Tényleg utolsót kérdeztem, aztán majd megpróbálok magam utánajárni ennek a dolognak a végére, ha képes vagyok rá.
válasza:Kérdező. :)
"Szóval, ha elsődlegesen az elme létezik, akkor mi van az ember előtt? Mi volt a dinoszauruszok korában? Nekik is, és az állatoknak is van elméjük, ugyanúgy, mint nekünk?"
Nemhogy az állatok, de még az elektronok mögött is ott az értelem...csupán nem azonos fejlettségben. Tudod nem csak fizikai evolúció van, hanem azzal párhuzamban szellemi(mentális) is. Ez persze nem azt jelenti, hogy az elméink különállóak lennének egymástól, vagyis mindenkinek van egy-egy külön elméje...ez csak képletesen értendő, mivel valójában csak egyetlen Elme létezik. Úgy próbáld elképzelni, mint amikor elgondolsz magadban egy szituációt, és ugye mindent az utolsó kis kődarabig te magad személyesítesz meg abban a szituációban...te, mint értelem vagy az általad megjelenített képsorokban szereplő "objektumok" mögött, persze látszólag megosztod ekkor önmagad, de ez csak látszólagos, mivel te ugyanúgy megőrzöd a teljességedet. No így csinálja ez az Elme is a dolgot, de nyilván sokkal percízebben, mivel egyszerre tud mindent mindenről. Tehát ugyanaz az elme van az elektron mögött, mint ami az atomokból összeállt agy(emberi test) mögött is, de ez utóbbi az összetettség miatt jobban ki tud bontakozni, olyannyira, hogy képessé válik arra a fantasztikumra, amit az Elme birtokol...és ez a gondolattal való teremtés, alkotás...persze az ember még kis cipellőben jár ez ügyből kifolyólag...igaz képes rá "kicsiben", de előbb a mentális szabálynak kell eleget tegyen, így önmagán túllépve, mivel csak akkor tehet szert olyan képességekre, akkor merítheti ki magából azon fantasztikumokat, amikkel még a fizikai törvényeken is tovaszállhat, akkor juthat túl a folyamatos megszületés és meghalás ciklusokon. Ez a mentális szabály pedig az univerzális jellemszabály, az önzetlen, feltétel nélküli szeretet...mivel ha ezzel azonosul az egyén tudatában, akkor érzi magát egynek mindennel(hiszen egyetlen nagy Egész van valójában), és akkor meríthet azon képességekből, amik itt a közembernél csodának minősülnek, mivel ekkor felelőssé válik az egyén teljes mértékben, és az erőt nem önös célokra használja, nem pusztításra, hanem fejlesztésre, ekkor nyílik meg teljes valójában az univerzum ugye az egyén előtt, ahogyan korábban is leírtam. :)
Egyébként te arra vagy képes, amit elhiszel magadról...szóval ha elhiszed magadról, hogy ilyen igazságokat képes vagy megérteni, akkor biza sikerül is, persze gyakorlás kell hozzá. Szimplán egyszerűen, egyetlen döntéssel le tudod magadról dobni azt az illúziót, azt a korlátot, hogy magadat egy fizikai testnek tartod, és az értelmed hatalma véges...:)
A kérdésedet nyugodtan felteheted, nekem nem gáz, szívesen válaszolok. A könyv címét és a szerzőjét itt hagyom neked egy linkkel, hogy tudj tájékozódni, de szólok előre, hogy valós nyitottságra van szükség a mű olvasáshoz, hiszen ha bármivel szemben is elítéli vagy, akkor mit sem ér. :)
Paul Brunton : Az Önvaló bölcsessége
üdv és sok sikert
26/F
LastOne.Left
Köszönöm, és megfogadom, elolvasom.(amúgy már megtaláltam tegnap éjjel keresgéltem kicsit, és egy másik hozzászólásodnál leltem.)
Még valami érdekelne, ha nem baj. Ezzel a filozófiával, amit te vallasz (és hirdetsz is), az életed hogy akarod élni? Azért így is gondolkodsz családban, szeretnél gyerekeket? Vagy mások szolgálatába állítod az életed, mint a jó pap? Érdekelnek azért a világi dolgok is? Önmagad kényeztetése, gyarló dolgok téged nem befolyásolnak, vagy csak az utat lelted meg ebben, de ennyire még nem kerekedtél felül.... nem is tudom, min?
Kíváncsi vagyok, hogy a változás, ami benned végbement ezáltal mekkora, és mi is lenne a végcél, amit el szeretnél, vagy el kellene érned.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!