Létezhet olyan, hogy valakinek nincs sorsa?

Karmikus körök vannak, nevezheted sorsnak. Valamit csak ott tudsz megtanulni, ledolgozni ezért maradsz még ott. Ha nincs dolgod azt úgyis érzed, jelez a belsőd, lépsz, vagy akaratodon kívül penderítenek ki. Olyan is van hogy valakinek sokat kell küszködni mire megtalálja a helyét. Nagy írok is sokat szenvedtek mire ráléptek az írói pályára, valaki még életében lett elismert, valaki a halála után. Úgyhogy leckék, feladatok vannak, addig nem mutatják meg neked amíg nem vagy kész rá. Lehet hogy érned kell, gyógyulnod kell. A tudatlanoknak sorsuk van, a tudatosaknak inkább útjuk. De mindig úton vagy és mindig a karma törvénye formál, semmi sincs véletlenül.

Ha valaki sikeres, az általában az előző életeinek az érdeme vagy annyi tapasztalata van hogy egyszerűen a siker garantált.

Ettől még ugyanúgy formálja a következő életét a helyes vagy helytelen cselekedeteivel, folyamatos teremtés van.

4 vagyok kicsit kifejtem, mert nem volt teljes amit írtam.

Igazaból midnegy hogy van-e sorsa valakinek vagy nincs mert ha nincs, akkor "csinálnak neki".

Ezt úgy értem, hogy ugye az emberek nem önmagukban létező egymastól elzártan élő valakik, így az életúk sorsuk karmájuk ki minek hívja is össze van kötve, mint egy hálózat, össze is gubancolódhat.

Szóval ha neadjisten van valaki, aki ledolgozta minden karmáját, vagy úgy jött hogy úresjáratban "sors nélkül", a körülötte lévők nem így jöttek. Tehát a többi ember sorsába fog belegabalyodni az illető és az a sok fogja csapkodni ide-oda.

Gondolj bele, hogy ez a a sodródom az árral hogyan működik akkor, hogyha nem te hozod magaddal az irányt, hogy merre menjen az ár, hanem a körülötted lévő sok embehez kötődő "áramlat" visz és csapkod. Fun fact: Ha sok különböző irányú áramlat talalkozik, olyan csudijó dolgok is kialakulhatnak, mint egy örvény, ami lehúz a fenébe.

Én egyébként hasonlót élek meg, szerintem én cél nélkül születtem le, ha megfeszülók, akkor sem tudok egy célt megelleni, de teljesen felesleges, mert ha lenne célom, úgysem tartanék ki mellette, mert nem érdekelnek.

De így meg midnenki aki körülöttem van, és úgy kapaszkodik a céljába mint Gollam a gyűrűbe, na ők mind használható sakkfigurának néznek. Bár most már egyre kevésbé, mert nem hagyom, dolgozok rajta.

A démonokról.

Ugye barmiylen negatív entitás mások negativitásából, dühéből, félelméből, leginkább fájdalmából táplálkozik.

Valahol olyat is olvastam már, hogy ilyen entitás nem kerül az ember életébe, ha nem hívja be.

Na én ezt nem gondolom, hogy így lenne, hogy tudatosan behívja, mert senkinek nem kell ilyen. Szerintem inkább az lehetséges, hogy az adott ember nagyon negatív lelkiállapotban van, dühös, fél, kvanagy fájdalommal él (lelki szempontból), és ez az állapot, ami az entitást odacsalja, mert ugye az ezzel táplálkozik, neki egy ilyen az egy ingyenes 3-michellin csillagos svédasztal.

Igenám, de mi alakítja ki ezt a lelkiállapotot bárkinél?

Elmondom: mérgező/toxic környezet és neveltetés, extrém traumatizálódás...

De ezeket meg nem démon adta, hanem az élet...

Szóval akkor az élet játszik rá egyes esetekben arra, hogy hasonló létrejöhessen.

Jár a taps! 👏👏👏

De persze ezt is meg lehet magyarázni, hogy majd ebből mennyi midnent fog tanulni az adott ember stb stb...

Én nem hiszek a "teher alatt nö a pálma" elv szerinti nevelésben, abban hogy az élet odab@sz, és akkor majd az ember abból mennyi minden fog tanulni fog. Hoyg jót fog tanulni...Jót biztos nem fog, ha bármit is tanul, akkor rosszat.

Emelni csak magadat tudod, vagy jó emberek által. A negatív csak lehúz, behúz, olyan mint egy fekete lyuk ami mindent elszív, ez a természete.

Ha rombol, akkor sem alkot, csak az alkotást tudja deformálni, tönkretenni.