Elég hülyének érzem magam.. Megbolondultam, vagy mi? Remélem van valaki aki a témában van és tud segíteni megérteni?

Ilyen képeim nekem is vannak. Én gyerekként meséltem erről a szüleimnek. Konkrétan Csernobilba voltam amikor volt a robbannás. Fájt, féltem. Ha rágondolok is félelem van rajtam. A delta főcímdalát vagy az x aktákét nem tudom meghallgatni. Gyerekként sírtam miatta és még most is rosszérzés fog el ha meghallom.

Valószínűleg előző életednek legszebb emlékei lehetnek. Rajzold le! Én az ilyeneket szeretem lerajzolni, megfesteni.

Azta, ez nagyon furi :O

Mármint nem te hanem maga a dolog

Nyugodtan legyél haver. Vannak ezzel mások is így. Van olyan rész az életemben, amiről nem tudom sose eldönteni, hogy megtörtént vagy sem. Nem lehet annyira speckó dolog, más is beszámol ilyenekről.

Az elmúlt életekről szóló beszámolok többnyire olyan erős érzelmi reakciók alapján születnek, amik nagyon valósnak tűnnek. Plusz a US-ben ha elég ügyes vagy teljes egzisztenciát lehet rá alapozni.

Nekem gyerekkoromban sokszor beugrott kép egy szép, fehér házról, amiben új, gyönyörű volt minden. Valahol a közelben tudtam, hogy van tenger és egy jellegzetes fenyőfa állt a ház előtt. Szóval nem magyar táj volt, inkább amolyan mediterrános környezet, növényzet. A hangulat fogott meg benne és bizonyos részletek. Képeken is ha láttam hasonlót, valami különös nosztalgiával bámultam hosszú ideig. Fogalmam sem volt, honnan ugranak be ezek a képek, honnan ismerős...

Nos, most a lányoméknál vagyok...

Itt van az a többszintes, fehér, új ház, előtte van az a fura, széltépte fenyő is. A hegyek, a tenger. Minden stimmel. 50 évesen kellett rájönnöm, a jövőből egy meghatározó, boldog jelenet lehetett az a kép, ami gyerekkorom óta ott volt az "emlékeimben".

Számomra meg az hátborzongató, hogy a 80-as 90-es években én még kojak nyalókázva a Milli Vanillire tekeregtem a pink és libafos színű kötött pulcsimban, meg a márványkoptatott farmeremben és minden szombaton azon filóztam, hogy csavarjam magam köré a középsulis fiúkat, ti meg másodszor vagytok itt.. :)

Volt itt egy szintén fiatal srác pár éve aki regressziós hipnózison volt kint Amerikában, mert itthon senki sem vállalta neki és emlékszem, hogy zaklatottan, sírva mesélte, hogyan ugrott ki az ikertornyok támadásakor az a haverjával az 50 akárhanyadikról, csakhogy kelljen halálra égnie..Ültek a kávézóban ebédidőben és csak egy hatalmas robbanást hallottak, azután minden lángokban, az is elég durva volt..

Nekem is vannak érzeteim, képeim is, de ennyire konkrét eseménysorozatokat főleg előző magamról sosem láttam..Ez akkor lehetséges, ha nagyon rövid idő telik el a köztes létben a következő újjászületés előtt, ti meg nagyon gyorsan visszajöttetek...

Főleg a spirituális ébredésemkor jöttek elő olyan információk, hogy még Atlantisz, Egyiptomban is ott voltam nagyon magas rangban és még a középkorban is kastély és földbirtokos voltam..Hogy a mostani anyámat az ókori Róma idejében ismertem meg és azóta hordozzuk a karmánkat. (ott voltam a Colosseumban)

Gyerekkoromban még csak simán zavarodottan sokáig kerestem a megszokott életszínvonalat és gazdag kultúrát amibe mindig beleszülettem..Ezt a garázsunkba berendezett könyvtárban találtam meg, ezért folyton ott lógtam olvasgatva, fantáziálva..

(most egy paraszt gyökerekkel rendelkező családban vagyok, iq nulla :)

Majd egyik nyáron amikor a kisfiamat vittem a bölcsibe szembetaláltam magam a hajdani szolgámmal is..Az előtérben egy fiatal barna srác állt a párjával és amikor megláttuk egymást, az egy érdekes transzcendens élmény volt..felszakadt ott minden és csak bámultuk egymást..Persze mindent lezártunk már és olyan volt, mint a testvéremet viszontlátni, de még napokkal utána is ott dübörgött a fülemben a "szolga" és "barát"..hát azis érdekes élmény volt..