Ha valaki gyenge, és sokan csesztetik, azzal az agresszorok negatív karmát kapnak, vagy az áldozatnak kell megtanulni kiállni magáért, és úgymond tanítást kap, és az agresszorok tulajdonképpen jó karmát kapnak?

Saját magamból kiindulva nem éppen úgy látom hogy az én agresszoraim megkapták volna a negatív karmát amiért engem súlyosan bántalmaztak

Velem viszont sorra történnek a rossz dolgok

Szóval akinek jó karmája van az bármit megtehet akinek meg rossz az bármit is tesz, marad a rossz

Hát ez egy nagyon jó kérdés, nem tudom rá egyértelműen a választ. Szerintem mindkét variáció lehetséges.

Tény viszont, hogy ezek a dolgok néha nagyon rosszul végződnek. Hogyha például teszem azt, az iskolai zaklatásokra, molesztálásokra vonatkoztatjuk a kérdést, akkor azt lehet hozzáfűzni, hogy az áldozat mindezt nagyon csúnyán megtorolhatja, gondoljunk a nemrégiben történt késelésre. De sajnos olyan is megtörtént, erre a hírre is gondolom sokan emlékeznek, hogy az áldozat magát ölte meg, mert nem bírta tovább ezt az egész szörnyűséget. És még a családon belüli dolgokról nem is írtam. Tehát nagyon súlyos téma ez, nyilván nem mondok ezzel meglepő dolgot.

Karmában ne keress logikát, 2500 év alatt senki nem talált benne ilyesmit.

Bizonyítékát se.

Milyen jó hogy aki az elszenvedője és nem csinál semmit(persze ilyenkor jön az előző élet súlyos bűnei elmélet) még az is a rossz karmát halmozza azzal, hogy őt bántják, közben meg ahogy saját példámon látszik az agresszorokkal nem történik semmi

De jó 🫠

Csak az agresszor tudja, hogy mit él meg szenvedésként, és mit nem. Nem természetes, hogy egy felnőtt bánt másokat, csak a bántás kedvéért. Ez a saját problémáiból fakadó feszültség levezetése, vagy valamilyen pszichés betegség eredménye. Ezért nem tudhatod, hogy egy másokat zaklató mit él át, megkapja e amit szerinted megérdemel. Emellett nem azt kell nézni, hogy más szenved e, kiérdemelten, vagy érdemtelenül. Ez csak káröröm, elégtétel. Ami egy igen csúnya érzés. A negatív érzések nem tesznek jót. Mindenkinek a maga helyzetének javításával kell törődni, lehetőleg úgy, hogy ezzel mások helyzetét ne rontsd.

A szenvedés mindig rossz karmát termel. Akár milliárdos vagy, akár éhező hajléktalan. Nem az esemény maga, hanem az, hogy az egyén negatív érzésekkel van tele. Azaz az egyén válasza a külső hatásokra. Ez egy megszüntethető állapot. A fakírok, aszkéták erre teszik fel az életük nagy részét. Ha nem szenvedsz a körülményektől, mert megerősítetted az elméd, akkor nem gyűjtesz rossz karmát.

Ha valakinek sikerül szenvedést okoznia, akkor mindegy. Az agresszor számára már az is rossz karmát jelent, hogy akar ártani, még ha nem is tud. Igazából ha csak szívesen látná, ha másnak baja esne, már az rossz karmát halmot, hiszen alantas érzésből fakad.

A karma cselekvés. Ha a gyenge érzések nélkül elviseli, hogy bántják, nem érinti meg, nincs rá sem érzelmi, sem tettleges válasza, az semmilyen karmát nem termel számára. Az agresszor számára viszont igen. Ha érzelmileg mindketten érintettek, akkor mindketten gyűjtik a karmát, bár a mérték természetesen attól függ, milyen erősek az érzések, és milyen formát ölt a cselekvés. Emberi szemmel ez igazságtalannak hathat, mert miért kellene a gyengének szenvedni, de a szenvedés maga mindig következmény. A gyenge szenedésének is van előzménye, ami a saját cselekedeteiből fakad. De ez sok esetben nem ismerhető meg, és nem is számít. Megváltozni nem fog, még ha ismered is. A lényeg mindig az, hogy a jelenben miként cselekszik az egyén. Ettől függ, a jövőben milyen események részese lesz.

Az, aki nem tudja felfogni a szenvedést, mert mondjuk a tudata szűk, kevesebb karmát halmoz fel. Ez így van. A cselekvései impulzívak, a pillanatnyi állapotából fakadnak. Ha annyira sérült, hogy alig tud magáról, még ennyi cselekvésre, és karma halmozásra sem képes. Aki viszont neki árt, az gyűjti bőséggel. Az, hogy megalázkodik, nem mentesíti az embert a szenvedéstől. Ha szenved, az karma. Ha a cselekedetei ellentmondanak a szenvedésnek, és igyekszik jó irányban cselekedni, az építő jellegű, hiszen a szenvedés ellenére sem akar másnak rosszat, és nem is tesz másnak rosszat. Ez jó karmát halmoz. A kettő nem oltja ki egymást, mindkettőnek meglesz a maga következménye.

A szenvedés mindig a rosszabb, az elfogadás középút, de még mindig nem az igazi. A beletörődés is negatív érzésekre alapul, de nem követi kártékony cselekvés. Az önkárosítás kártékonynak számít, és nem beletörődés, ezért ezt is a szenvedés kategóriába kell sorolni.