Minek születtem ide, ha kilátástalanság az életem és semmi értelme nincs?

Egyrészt az, ahogy fogalmazol egyáltalán nem arra utal, hogy a reménytelen kategóriában lennél inteligencia téren.

Ha így érzel, az azt jelenti, hogy elérted a mélypontot. Gratulálok, mert ez azt jelenti, hogy innen csak feljebb van:

Elsö körben találd ki, hogy mit szeretsz csinálni, attól függetlenül, hogy van-e benne pénz. Erdöt járni, növényeket öntözni, gyurmáni, akármi.

Ebben a dologban valószínüleg már most is jó vagy.

Ez után azt kell kitalálni, hogyan lehet ez a dolog valamennyire hasznos, azon kívül, hogy jól érzed magad töle:

- megöntözöd másoknál a virágokat, amíg nincsenek otthon => valami kis pénzt kérhetsz érte.

- gombát meg vad gyümölcsöt gyüjtesz az erdöben => lesz mit enni

- gyurma helyett agyagot gyúrsz => készíthetsz használati tárgyakat magadnak

Ha ez is megvan, akkor azon kell elgondolkodni, hogyan skálázható ez úgy fel, hogy meg is élj belöle:

- virágokat nevelsz eladásra: mifelénk egy csomó alkalomra virágot illik adni: temetés, születésnap, ballagás... a legtöbb ember ezeket a virágokat úgy veszi. Lehetsz te az, akitöl megveszik.

- szedhetsz annyi gombát meg gyümölcsöt, hogy eladásra is jusson. Söt, fel is dolgozhatod valahogy, úgy még könnyebb eladni. Az ilyen kézmüves vásárokon baromi drágán mennek az ilyen kis üveg vadkörte szörpök.

- ha elég szép tányérokat meg köcsögöket tudsz csinálni, azokat jó pénzekér el lehet adni, szintén ilyen piacokon.

Van még egy nagyon fontos dolog: a networking. Hiába te csinálod a világ legszebb bögréit, hiába te fözöd a legfinomabb málnalekvárt, ha senki se tudja. Tegyél róla, hogy eljusson az infó a körülötted lévökhöz.

A lényeg a lényeg: Ha valamiben jó vagy, abból meg is lehet élni. Nagyon jónak pedig csak olyan dolgokban lehet lenni, amit szeretsz.

#3 Mit jelent a "békázás"?

Én eleve hátrányos helyzetű vagyok, és néhány éve egy váratlan eseménysorozat miatt teljesen tönkrementem, lelkileg és fizikailag is. Emiatt sajnos még az is tönkrement, ami addig úgy ahogy működött. Munkaképtelen lettem, persze amit addig csináltam, azzal is igen keveset kerestem, bár igen fárasztó volt fizikailag, és néha idegileg is. De ha egy csoda folytán, mintegy varázsütésre visszatérne ez a régi életem, nekem már az maga lenne a csoda, pedig az is egy olyan élet volt, amit a legtöbben szerintem nem kívánnának maguknak. Viszont ehhez képest az egy arany korszak volt.

Hármas hozzászóló, ha már szóba hoztad a szexet, nekem sajnos egyszer sem volt részem benne, pedig már lassan 44 éves leszek.

Mindent egybevetve tényleg nagy talány, hogy miért élünk, így meg főleg az, hogy így kell élnünk.

Kérdező és hármas hozzászóló, talán annyit tudok javasolni, hogy ha a munka nem is megy, valahogy ha tudjátok, próbáljátok magatokat otthon vagy esetleg valahol elfoglalni, lekötni olyan dolgokkal, amik érdekelnek benneteket. Bár lehet, hogy ezt már megtettétek. Én ezzel próbálom elviselhetővé tenni ezt az egészet.

Egyik osztálytársam, ezoterikus elhajló, munkahelyekről kihulló, mára hajléktalan gondtalan.

Szülői családi házat elherdáló.

Iskolában nem sejtettük volna, legfeljebb utólag lehet jelentése, hogy néha idegbeteg módjára reagált, ha ingerelték (nem én, nekem soha nem volt ilyen tróger stílusom, de valakik már akkor láthatták benne a furát).

Általában ez a tapasztalat sajnos, különböző mentális defektekkel bíró emberek kezdenek fantáziavilágokba menekülni, lényeket látni, karmát hibáztatni, pedig ez nem jó irány, néha az utcára vezet.

Hogy miért? Mert kiválasztott vagy!

A Kérdés csupán az, vajon hajlandó vagy-e végigolvasni egy terjedelmesebb választ, amely segítségedre lehet?

Lehet, hogy mindenben szarnak érzed magad, de hited , az van. Bizony mondom ekkora hitet ritkán láttam a gyakori kérdéseken, hogy valaki a leglehetetlenebb helyről várja a választ egy teljesen más kategóriájú kérdésre. De szerencséd van. Hited ugyanis megtartott. Én is bővelkedem a hitben. Tudom, milyen lehet napról napra élni és egy szülő jóindulatából fenttartani magadat. Átéltem.

Előszőr is becsüld és légy hálás édesanyádért, hogy eltartott. Másodszor azért légy hálás, hogy Isten elérte, hogy felismerd a problémádat és beszélj, vagyis írj róla néhány mondatot. Harmadszor pedig ne nekem, hanem Istennek légy hálás, hogy általam válaszol a kérdésedre.

Mint írtam, különleges vagy! Ha nem így lenne, nem is lenne ekkora hited. Isten pedig úgy tekint rád, mint egy faragatlan tuskóval. Előszőr kemény eszközökkel munkál meg téged. Nem engedte ezidáig, hogy dolgozz. Ez fáj. vedd észre, hogy nem édesanyád , hanem az Ő jó voltából vagy még életben. Ő adta neked édesanyádat, hogy legyen, aki eltart, amíg munkálkodik rajtad. Minden munkahely, és minden a világon Istennek köszönhető. Ő ad mindent és Ő vesz el mindent.

Bárki, aki dolgozni kezd végzettséggel vagy anélkül, az kezdetben csapnivaló a munkájában. nem attól lesz valaki jó a munkájában, hogy Isten profinak és sikeresnek teremti meg. Nem. Hanem a gyakorlástól. De az első lépés nem is ez. Hanem a döntés. Amikor az emkber eldönti, hogy dolgozni akar, akkor az első munkát el is vállalja, ami megadatik, főleg, ha nincs igazán végzettsége. mert eldönti, hogy megpróbálja. Aztán az ember rá jön az első munkanapján, hogy sz@r a munkában. De Isten gyakorlatban képzi a sikeres embereket. Második munkanapon már egy kicsivel okosabban és egy hangyányit ügyesebben megy be az ember. A munka fárasztó, nehéz. Ez ezzel jár. Harmadik nap még egy hangyányit ügyesebb és egy kicsivel okosabb lesz. És így tovább. Hetek, hónapok is eltelhetnek, és több ezer munkaóra bármilyen területen, mire az ember egyre gyakorlottabb és okosabb lesz a munkájában. Ismétlés a tudás anyja. Gyakorlat teszi a mestert.

Egy döntést kell meghoznod: "Én jelentkezem a munkára", amire csak lehet. Az első helyre, ahova behívnak, el kell dönteni, hogy "nem adom fel." És lesznek nehéz napok, néha fura kollégák, de nem szabad feladni.

Nézd, én sok mindent csináltam már. Van egy trükköm. Ha egy új munkahelyen kezdtem, első napokban lefekvés előtt szántam rá egy órát vagy minimum felet, hogy felelevenítettem képzeletben csak úgy az ágyban fekve a munkahelyemet. A munkát. Igyekeztem minél jobban visszaemlékezni a feladatra. Főleg azokra a feladatokra, melyekben nem remekeltem. Tudatosítom magamban, hogy hol hibáztam a napomban és hogy hogyan kellett volna másképpen csinálni. Az első néhány napon, héten javaslom ezt a módszert.

És , hogy miért vagy különleges? Mire vagy kiválasztva? Arra, hogy Isten rajtad keresztül mutassa meg néhány embernek, hogy hogyan csinál a senkikből valakiket, a semmikből valamiket. Hogy legyen egy történeted, ami Istenhez köthet: "nem voltam jó semmiben, de hittel kértem Istentől és most jó vagyok valamiben, sőt élvezem, amit csinálok.

De ez nem egyik napról a másikra következik be. Nem. Évek kitartó gyakorlása, mire az ember profi lesz a munkájában.

Te azt kérded: "Kérdem én miért van az hogy más okos meg ilyen meg olyan tehetség nekem meg semmi?"

Ne ezt kérdezd. Erre senki sem tudhatja a választ, csak egy, az Isten.

Kérdezd inkább ezt egy új hozzáállással:

"Mit tegyek, vagy hogyan csináljam, hogy tehetségesebbé váljak valamiben?"

Gyakorold!

És ez a fő kérdésed:

"Minek születtem ide, ha kilátástalanság az életem és semmi értelme nincs?"

Nem hasznos számodra a válasz.

Erre a kérdésre kaphatsz számodra hasznos választ:

"Mit tegyek, ha kilátástalanság az életem és semmi értelme nincs?"

Tűzz ki egy célt és próbált meg elérni. Ennyi. menet közben lehet rájössz, hogy a célod nem megfelelő és újratervezed az új célod eléréséhez az utat.

Célok, és tervezés. Ember pedig tervez, de Isten végez. Lehet nem jön össze a cél, de kizökkent a céltalanságból és a kiégett elkeseredett állapotodból.

Ne feledd: Egyszeri vagy, megismételhetetlen vagy, egy érték vagy! Ha elvesznél az jóvátehetetlen lenne. Amikor pedig már megtaláltad az utad, akkor másokat is igazíts útba, úgy, ahogyan én tégedet.

Sok sikert és addig is Isten veled!