A szenvedésből lehet tanulni?

Rossz szavazás, jó válasz:

Szenvedés, háborúk a földi élet működéséhez tartozik, megfejthető evolúciós logikája van.

Isteni magyarázatot kár keresni, mai tudásunk szerint már egyre hihetőbb az élet keletkezése "főnök nélkül".

Az egész élővilágban jelen van a szenvedés, így tudott fejlődni az élet.

Mire az emberiség megoldja a szenvedésmentes életet mindenki számára, addigra végünk is lesz valószínűleg.

Ez nem ilyen egyszerű. Ott van egyrészt egy morális kérdés. Az állatvilágban a gyengék elhullanak, így fejlődik, erősödik a faj.

Az emberi világban segítünk olyanokon is, akik a természetben "szelektálódtak" volna az evolúció kérlelhetetlen logikája szerint.

Másrészt a kilátások amúgy sem biztatóak, egy ilyen civilizáció elvileg túlszaporodik, majd összeomlik, kihal.

Ennek során még több lesz a szenvedés, zsúfoltság, bűnözés, szennyvíz, trágya, meg amit el tudsz képzelni.

Ájtatos "szeretet dumák" nem fognak működni, megdobnak kővel, visszadobsz kettővel, vagy véged.

De ez a jövő nemzedékek problémája és úgyis csak egy életünk van összesen. Kíhúzom talán, míg jön az iszlám.

Persze

Ledobták az atombombát, látták mi tortenik, mostmar nem merik ledobni

A szervizes(#1) hülyeségeket ír mint mindig..(de azért szeretünk, csak azt gondolom hogy egy eltorzult látásmód, vagy másképpen szenvedés nem szükségszerű)

Én azt gondolom szeretetből is lehet tanulni, aki feltétlen szeretettel van nevelve, az szenvedés nélkül jó lesz, nem kell szenvedésből tanulni. Igaz ritka a jó nevelés.

Lehetne belőle tanulni, de általában nem tanul belőle az ember.

De sokszor megelőzhető is lenne, mégsem előzzük meg.

Van hogy ismételjük a szenvedésköröket, már látjuk hogy ott fogunk be újra beborulni az árokba, aztán ott is borulunk bele. Ilyen az ember.