Bele kéne törődnöm abba hogy az iskolával folyton csak szenvedek, és borzalmasan érzem magam ebben a rendszerben, rühellek tanulni, és elrontja a napjaimat?

Nem vagyok egy érzelgős típus, viszont ha erről a témáról van szó, egy hosszabb beszélgetés végén kb mindig elsírom magam, és lehet h túlzásnak hangzik, meg "túl nagy problémát csinálok belőle", de mégis ellégé hangsúlyos része az életemnek a tanulás, suliba járás stb. és nagyon sz*rul érzem magam tőle. Ez normális? Vagy ezt meg lehet szokni? 7.-és vagyok és tudom h csak nehezebb lesz... Vélemény?