Olyan van hogy a lélek nem bírja tovább? Vagy a lélek mindig bírja, az egó az, ami tart a megsemmisülésétől?

Nem éltél meg hasonló helyzetet, ezért nem hiszed el, hogy van ilyen. Elképzelni se tudod. Nem baj, ne is tudd milyen, örülj annak amid van, és akkor meditálj, ha neked bejön.

Én nem fogom még egyszer elmondani, amit már 20x leírtam. A tapasztalatommal szemben nem fogsz meggyőzni.

Még egyszer...

"Lehet más igen (közelebb jut a tudatalattihoz), én nem, mert már próbáltam meditálni, és semmihez nem vitt közelebb. Nem hiába hagytam abba, pedig nem egyszer és nem kétszer álltam neki, hanem jóval többször."

Leírtam, hogy azért nem akarom csinálni, mert már többször is próbáltam, és nekem nem működik. És mivel meg van számolva minden percem egy nap meg minden energiám, ezért szeretném olyanra áldozni, aminek látom hasznát, mert mondjuk van valamilyen eredménye.

Ezért ez: "Ki tudja, lehet hogy ha hozzáférnék a tudatalattihoz..." ki se tud derülni. Azért kezdtem úgy, hogy 'ki tudja...' Mivel nem tud kiderülni, ezt "Kényelem és félelem. Erre írtam hogy a saját egód fél az igazságtól" nem lehet tudni. Akár úgy van akár nem, nem tudom, és más se tudhatja, mert nem tud kiderülni se, mert nekem nem működik a módszer, még annyi eredménye sincs, hogy ennyi kiderüljön.

"Hogy gondoltad? Magától oda fog varázsolódni a fény hiphop anélkül hogy bármit is tennél?"

Imádom, mikor egyből azt feltételezik, hogy biztos a sült galambot várom. Mert ha nem megy jól az életed, akkor csakis és kizárólag azért van, mert ülsz a babérjaidon, nem csinálsz semmit, és majd várod, hogy berepüljön a sült galamb a szádba.

Nem ezt várom, hanem azt, hogy lássam hogy a befektetett idő, és energia megtérül, van hatása, és nem hiába próbálkozok, és nem egy lyukas vödröt próbálok feltölteni. A sok próbálkozás alatt ez egyszer nem történt meg, ezért nem csinálom.