Vajon mi lenne a következménye annak, ha majd a másvilágon megakadályoznám a lelkek leszületését?

Nem kell feldolgozni a múltad. Nem is kell rá emlékezned. Teljesen mindegy, mit csináltál. Attól, hogy tudod, nem fog változni, és hidd el nekem, hogy nem segít abban, hogy előrébb juss. Ami segít előrébb jutni, az az, ha a mostani életedet figyeled meg. Ha valami rossz van benne, mindegy, hogy egy előző életben mi okozta. Az számít, hogy hogyan ellensúlyozod. Ha például hajlamos vagy arra, hogy palira vegyenek mindenféle olcsó átveréssel, akkor figyelned kell rá, hogy elkerülj mindent, ami túl szép, hogy igaz legyen. Mindegy, hogy mitől alakult ki ez a hajlamod. A lényeg, hogy most tegyél ellene, hogy ne okozzon még több gondot. Az egyetlen hasznos dolog, ha olyasmire emlékszel, ami a jelen életedben történt, és felismered, hogy ami most van, ennek a következménye. Például gyerekként nagyon függtél a szüleidtől, és emiatt nem tudsz mondjuk szocializálódni, mert mindenhol függőségi kapcsolatot keresel. Tudod mi okozta, tudod mi a gond, ezért tudod, hogy ennek az ellenkezőjét kell tenni, vagy figyelni, hogy ne kezdj függni attól, akivel kapcsolatba kerülsz. Az ok-okozat egy láncolat. Amit előző életben tettél, az ok, amit most tapasztalsz, az okozat. De amit ez alapján teszel, ismét csak oka lesz valaminek a jövőben. Ezért az a fontos, most mit teszel a jelenlegi helyzeted alapján, mert azt fogod megtapasztalni a jövőben. Nem hasznos, sőt, sok esetben káros, ha emlékszel a karma okára. Fölösleges lenne bűntudatot érezni valami miatt, amit egy másik személyiség tett évszázadokkal ezelőtt. Ugyanígy hiábavalóság büszkének lenni egy korábbi élet tetteire. A mostani események alapján kell a jövőt megalapozni.

Az analógiád, az iszákossággal csak azért nem jó, mert ugyanaz az ember kel fel minden nap takarítani. A reinkarnációban a személy változik. Lehet hogy az iszákos törte össze a tányért, de ha a következő személy nem iszákos, akkor ez nem fog folytatódni. Összetakarítja a koszt, és ennyi. Maximum hőbörög, hogy ki törhette össze a tányért. Ez általában úgy működik, hogy nem takarít, csak hőbörög, és minden lehetséges alkalommal rálép a szilánkokra. Hiába látja őket, nem összesöpri, csak mérges, és várja, hogy más söpörjön.

A karma nem a takarításról szól. Általában inkább gyűjtögetés. Igyekszel jól dönteni, hogy jó dolgokat gyűjts, és elkerülni azt, hogy a jó dolgok közé rossz keveredjen. Aki ki akar szállni, annak pedig le kell szoknia a gyűjtögetésről, mert nem lesz rá szüksége a jövőben.

Mindegy, hogy mit csinálsz, a karmát nem többnapos meditációval változtatod meg, hanem minden egyes döntéseddel, és cselekedeteddel. A háromgyerekes anyuka esetén például rengeteg idő van a jó karma felhalmozására, mert a gyerekei függnek tőle, minden apró cselekedete jó, vagy rossz irányba befolyásolhatja őket. A megvilágosodás más kérdés. Ott tényleg minden erődet erre kell szánni. De ez sem ütözik a mindennapokkal. Aki meg akar világosodni, azt nem fogja érdekelni, hogy legyen elég pénze, hogy jövőre vehessen egy új hűtőt, vagy hogy hétvégén legyen elég szabadideje filmeket nézni. Aki meg akar világosodni, az el akarja hagyni a világot. Nem fogják érdekelni olyan dolgok, amik a világhoz kötik. Úgyhogy lesz ideje mindenre, amit a megvilágosodásért tennie kell. Nem úgy működik, hogy az ember éli a mindennapi életét, és közben a legfelsőbb célt üldözi. Vagy egyik, vagy másik. Ha a szellemi élet a mindennapok része, az még mindig hétköznapi élet, nem vezet el a megvilágosodáshoz, csak a jobb minőségű élethez. És igen. Aki ki akar szabadulni, az fel kell adja a hétköznapi életét, mert a hétköznapi élet az, ami egyáltalán a körforgásban tartja. A hétköznapi ember cselekszik, és visszakapja a cselekedetei következményeit. A kilépni vágyó elhagyja a cselekvést, és csak a szellemét dolgoztatja, egy kívánt célért. A legnagyobb önzés, ha az ember mindkettőt akarja magának. Hétköznapi életet, és teljes megszabadulást is. Miért lehetne az embernek több, mint bármi másnak? Miért lenne ez igazságos? Ez már az élő ember szempontjából is arrogancia lenne. Nemhogy a lélek szemszögéből.

"Nem. Az embereknek az a bajuk, hogy olyan körülmények közé kerültek, ahol ez van."-ez nem cáfolja, amit én mondtam. Aki jó körülmények közé kerül, annak is kell dolgoznia, hogy ezt megtartsa. Aki rossz körülmények közé kerül, annak pedig dolgoznia kell, hogy jobbat érhessen el. De egyszerűbb sajnálkozni, vagy épp ülni a jóban, mint dolgozni. Tudom, hogy az ember ösztönösen lusta, és az önsajnálat felé hajlik(részben a lustaság miaztt), de ez nem segít, úgyhogy hasznosabb inkább dolgozni azért, amit el akarsz érni.

Ez így érthető, de mire oda jutsz, nem lesz, ami tiltakozhatna. Amid most tiltakozik mindez ellen, az nem jut el addig, ahol már a reinkarnációról van szó.

Ha ez lehetséges lenne, a többség nem lenne olyan elvetemült, hogy visszajöjjön. Pláne azok, akik sejtik, hogy nem a Rózsadombra fognak születni.

Ha nem akarnának visszajönni, nem jönnének vissza 5-10 év múlva.

Nagyon sokan visszaszületnek pikk-pakk. Az egy lezárt élet, pedig némelyiknek elég brutális halála volt és mégis. Folytatják ott, ahol befejezték, ha nem is ugyanúgy, ugyanabban a környezetben.