A Biblia pontos leírást ad a világ és ember keletkezéséről és az ember jövőjéről és a világ lehetséges végéről. A hindu Védákban mit írnak a világ keletkezéséről és a végéről?

Nem hiszem, hogy egy kisebb könyv, és a hozzá fűződő kifejtés kiférne ide.

Zanzásítva: Kezdetben kizárólag az isten létezik, de tétlen, ezért nincs rajta kívül semmi. Amikor "megmozdul", cselekszik, gondolatokat kezd szőni, tevékennyé válik, és elkezd létrejönni a világ a cselekedeteiből, és gondolataiból. Először a dévák jönnek létre, akik az eredeti isten egyes tulajdonságait testesítik meg, de részei az istennek, nem önállóan egész istenek. Ezt követően egyre kisebb részek születnek, mindegyik csekélyebb, és szerteágazóbb, mint az előző, míg végül létrejön a teljes világ. Az által, hogy az isten cselekvésbe kezdett, létrejött a karma, ami a tettekből, és következményeikből áll. Minden, ami létrejött, ki van téve ennek. Végeredményben minden az istenből származik, és sosem teljesen különálló tőle, de nem is azonos vele. A teremtés ciklikus, a ciklusok nagyon hosszúak, de nem végtelenek. A ciklus eleje egy kiterjedés, felépülés, fejlődés, a közepe felépülés, és pusztulás egyensúlya, míg a vége folyamatos leépülés, egészen addig, amíg újra csak az egy marad. Utána ez kezdődik előlről, ha az isten úgy dönt, hogy cselekedni kezd.

Nagyon leegyszerűsítve, és lerövidítve ez az alkotás, és vég. Mindebben az ember csak egy elem, ami képes tudatosan cselekedni, de nem rendelkezik az dévák hatalmával. A hindu filozófiában a világ nem az ember számára teremtett élőhely, a többi élőlény pedig nem az ember szolgálatára termett. Mindennek ugyanolyan fontos szerepe van, csak az ember szerepét taglalják részletesebben, lévén emberek írtak erről, emberi szemszögből.

Csak nagyon vázlatosan, saját torzításomon keresztül, majd talán valaki leírja jobban.

Van a Tudat, nincs megjelenve benne semmi, de mégis mindennek a forrása.

Meg szeretné ismerni önmagát. Azonban ahhoz valami "tárgy" kell, amire rá tud tekinteni. Ezért bizonyos részeit eltakarja maga elől, bizonyos részeit kivetíti maga elé.

Magának ennek a teremtésnek a vágya el van nevezve egy Istenségnek, amiből létrejön a világot létrehozó Istenség, majd maga a világ (Isten teste).

Aztán ennek az Istennek nagyon sokféle megnyílvánulása van, amikhez hagyományosan személyes Isteneket rendeltek (teremtő, megtartó, feloldó/pusztító, ez csak a 3 fő aspektus). Szerintem ez a nézet egyben monoteista és politeista is.

Az Istenségek mellett vannak a tudatossággal rendelkező lények, emberek, állatok, növények stb.

A világvége akkor következik be, amikor az összes kivetülés visszavonódik/visszatalál a teremtés előtti állapotba. Aztán az egész kezdődik előröl.

A gonosznak két forrása van a védákban. Az egyik a nem-tudás. Ami/aki nincs tisztában a saját tetteivel, és azok következményeivel, az sokszor úgy cselekszik, hogy kielégítse a vágyait, ösztöneit, akár mások kárára is. Ennek a következménye pedig a szenvedés. Az elkövetőké, és az áldozatoké is. Az életviteli szabályok nagyon hasonlítanak a Jézus által javasoltakhoz, bár jóval korábban keletkeztek.

A másik forrás ennél kevésbé egyértelmű. Az teremtés folyamatában benne kellett legyen a pusztulás is, hiszen nem növekedhet minden vég nélkül. A pusztulást, hataloméhséget, és amit úgy általában rossznak tekintenek, az asurák, a dévák ellenpólusai testesítik meg. Egyszerre születtek, ugyanabból a forrásból, csak egymás ellenpólusai. Az emberi életbe nem nyúlkálnak be úgy közvetlen, mint az ábrahámi vallások sátánja, és démonai. Inkább szerencsétlenségek, katasztrófák formájában észlelhető a hatásuk. Az idejük nagy része azzal telik, hogy a dévákka, ellenségeskednek. A bűn, emberi léptékben az emberé, nem egy rajtuk uralkodó gonosz hatására követik el. Közvetve, a katasztrófákon át érződik az asurák hatása, az ő rossz tetteik különböznek az emberekétől.

A hinduk szerint a világnak nem a gonosz a fejedelme, hanem a három nagy déva. Brahma, Vishnu, és Shiva. Brahma az alkotás ősképe, Vishnu a dolgok egyensúlyának ősképe, a fenntartó, ezért többnyire őt tartják a világ urának, míg Shiva a dolgok végének, elpusztulásának ősképe. Shivát nyugaton gyakran gonosznak tekintik, de ez téves. Shiva feladata, hogy a régi eltörlésével az újnak helyt adjon. Nem céltalanul rombol. A rombolás kedvéért való rombolást az asurák testesítik meg, őket pedig a dévák ellensúlyozzák.

Röviden összefoglalva, a hindu felfogás szerint, minden, még a démonok, és istenek is, nem csak az emberek, a maguk tetteiért felelősek. Nincs olyan hárítás, átruházás egy kollektív gonoszra, mint az ábrahámi vallásokban. Az egyértelmű jó, és gonosz sem létezik.

Húha

Hát akkor linkeljétek már be ahol tömörítve le van írva az hogy hogyan keletkezett a világ és miért a hindu vallás meg a biblia szerint mert akkor ezeknek a vallásoknak a hívői ezek szerint többet tudtak mint a ma élő összes tudós egyszerre

Jaj!

"Hívő" és hívő között óriási különbségek vannak.

Vannak tudatos Keresztény tudósok is, akik metafórikusan értelmezik a bibliát, nem szó szerint.