Lényegében akkor mi a lényege a meditációnak?

A meditáció lényege a figyelem összpontosítása. Az, hogy mire összpontosul, az változó. Amikor az a cél, hogy ne gondolj semmire, olyankor a teljes észlelésmegvonás a cél. Ez az egyik legmagasabb formája a meditációnak, nem ezzel kellene kezdeni. Ebben az állapotban nem csak a gondolat, és érzelemáradatot szünetelteted, hanem az összes érzékszervedet, beleértve a testérzet minden formáját is. A végeredmény az, hogy a mélyalváshoz hasonló állapotba kerülsz, anélkül, hogy elveszítenéd az öntudatodat. Ezzel tudod megállapítani, hogy a valódi Te nem azonos sem azzal, amit érzékelsz, sem az érzéseiddel, sem a gondolataiddal. Ez a fajta meditáció a halandó léted lecsupaszított magját mutatja meg, és megalapozza a halhatatlan lényeg kutatását.

Ennél jóval egyszerűbb meditációkkal szokás kezdeni, hogy azokkal eddzd meg a szellemed, hogy egyre magasabb szintű meditációkat végezhess.

A meditáció végülis elmegyakorlás. Volt egy barátom mindig azt mondta azoknak akik kérdezték tőle, mi a spiritalizmus, hogy önismeret. Nos a meditáció az elme leghatalmasabb eszköze, avagy semmit sem jelent, csak a legigazabb öngyakorlást. Ez azt jelenti, hogy a meditáció bármi lehet, amire használod. Lényegében azért van az általános, ülj csukott szemmel kezdő szabály, mert a meditáció lényege az, amit te meghatározol, és azt könnyebb gyakorolni, ha nem figyelsz a fizikai létezésedre, pl a tested megtartására, vagy a látványra, amit az agyad közvetít. Gyakorold a saját elmédet. Nézd meg neked mire jó a meditáció. Mikor még kamasz voltam és nem tudtam, hogy van meditáció, vagy létezik az a szó, hogy spiritualizmus, akkor még úgy meditáltam, hogy azon gondolkodtam, helyzetekben hogyan éreztem magam, és mi értelme volt azoknak, és minek lett volna nagyobb, és azokat hogy teremthetem meg ösztönösen, természetesen. Szóval semmi konkrét meditálás nem volt, hanem inkább koncentrált, észszerűséget alapul vevő gondolkodás.

Kezdőknek azt javaslom, engedje el magát, lépjen ki az általános létből, és csak tapasztald, hogy vagy. Ez nem relaxálás, hanem hagyása annak, hogy a legtermészetesebb formája az elménknek formát öltsön. Ez egy nagyon eufórikus, békés állapot általában. Onnan lehet már mászkálni tovább, de az is jó, ha bármit teszel. Ha te úgy érzed a meditálás még nem ad neked eleget ahhoz, hogy megérje, akkor neked nem "kell" meditálnod. A fejlődéshez pedig főleg nem, az folyamatosan történik. Azért javaslom néha néha csináld, hátha felfedezel valamit, ami által olyan áttörést érsz el magadban, amivel a meditációd már elegendő eredményeket fog hozni.