Miből lehet tudni, ha egy lélek alapjáraton nem a Földön szokott inkarnálódni, hanem más világokban/dimebziókban?

Hozzáértő, ezen a téren járatos személyek erre azt a választ adták, hogy "inkarnálódni", "megszületni" csak a Földre lehet.

Kezdetben fizikai testekben, majd nagyon sokára, nagyon hosszú fejlődési út után test nélküli, tiszta "szellemlényként", de akkor is a Földre, a több különböző dimenziónak gyakorlatilag ugyanitt van a színhelye ha minden igaz, csak nem minden esetben látunk rá a többi "rétegre".

Mintha osztálytermekben élné mindenki a maga kis életét, útját, fejlődését. Mi csak a saját osztályunkat látjuk közvetlenül, a saját szintünket, de minden terem egyazon iskolaépületben van, és vannak hozzánk képest alsósok és felsősök is.

Nem hiszem, hogy átlagember meg tudná mondani. Még én sem tudnám biztosra, hisz pl ha valaki nagyon valamilyen, lehet pont azért jött ide, de lehet, hogy egész 3. dimenziós léte itt zajlik, csak valami nagyon taszította és azért lett ilyen. Ezt amíg nem nézném meg spirituálisan, még én se tudnám.

Amúgy olyan lehet ráutaló jel, mint mikor valaki nagyon naív. Ha 3 életet egy olyan bolygón töltötted, ahol nincs átbaszás, akkor lehet ebben az életben könnyeden belemész dolgokba, amik utána megszívod. De millió olyat ismerek, sőt ezen a bolygón van egy tipikus picike áldozat kategória, akik tuti itt voltak egész 3. dimenziós korukban, szóval hogyan mondaná meg bárki ember, hogy az aktuális egyediség hogyan alakult ki, és abból a nem tudjuk hogyanból, hogyan következtetnéd, hogy visszafelé a személyes múltjában volt-e más bolygón? Ha valaki nem érzékeli az energiákat, vagy nem tudja annyira speciálisan, hogy érezze a másikból a más fizikai bolygó energiát, az nem tudja megmondani.., szerintem. De nem biztos.

A szenvedés és durvaság nem. A szenvedés nagyon általános, főleg ezen a bolygón. Szerintem minden középhaladó testvérünk megéli ezt egy ponton, ha egy földhöz hasonló bolygóra születik. Ez csak a "látom, hogy ez így borzalmas, de nem tudom mit látok, és nem értem a nagyobb igazságot mögötte" állapot, amin mindenki átmegy.

A fizikalitás taszítása is hasonló. Ez nem általános már, de sokszor megesik, hogy meglátjuk sok fizikális dologban a negativitást, és emiatt taszítjuk magát a fizikai létezést. Én mai napig "utálok" wcre járni. Pár óránként megszakítani amit csinálok, csak mert létezem, és pisilek.. Abszurd. De imádom, a létezés része. Az alacsony rendű természet egy mellékes eredménye.

Ettől még lehetNE jele. Pl h egy olyan bolygóról jönnél, ahol nincs munka, bürokrácia, akkor a munkának és bürokráciának az ennyire szélsőségesen rossz, istenkáromló formáját megtapasztalni biztos egész életen át tartó taszítást jelentene. Vagy ha előző fizikai formáddal sokkal könnyebb volt maga az élet, akkor nem csoda, hogy fizikalitást nem bírod. Pl egy olyan életforma, aminek nem kell ennie, wcznie, esetleg telekinézissel közlekednek é irányítanak dolgokat, akkor kellemetlen lehet, természetellenes, hogy a cucc nem lebeg hozzád 8 méterről. Hiába szoktad meg magzat korodtól kezdve, akkor is pl 300 év alatt hozzászokunk jellegileg ehhez. Más energia az, hogy "te tárgy lebegj ide, használlak", mint a "te tárgy, most érted megyek, használlak".