Ez lehet előző életre utaló "megérzés"? Vagy ez szimplán szimpátia, "szeretet"?

A lényeg, hogy van egy olyan érzésem, hogy ismertem a nagymamám nagyapját, vagyis ettől erősebb, inkább mintha a múltam lenne.

1895-ben született és 1978-ban hunyt el, 16 évvel a születésem, előtt.

A lényeg, hogy a fotókon gyerekkorom óta úgy láttam őt mintha ismerném, de ugye az is lehet, hogy a családi történetek miatt van ez amit halottam róla. A dédnagynéném mamám 3 éves korában elhunyt, a dédnagybáttyám pedig szintén a születésem előtt halt meg 1984-ben,szóval őket sem ismertem, de a furcsa, hogy nagyon szeretem őket (az emléküket?) de, az is lehet, hogy nagy mamám miatt. A nagyapám felőli dédszüleim fotóit is szívesen nézegetem, és a testvéreikét is de az nem olyan érzés mintha az említett rokonok fotóit látom, pedig néhányukat személyesen ismertem, kis pöcsös koromban. Mamám anyukáját már ismertem és a mai napig van egy érzésem,

hogy hármuk közül Ő a kedvencem ami nyílván természetes, hiszen Ő a dédmamám akit ismertem, a többiek pedig csak a tesói (akiket csak fotókon láttam). A furcsa számomra az, hogy maga a gondolat megfogalmazódott bennem, hogy "Páni a kedvencem". Mamám és a tesója többször említette, hogy hasonlítok a tatájukra, de nem külsőleg hanem bizonyos mozdulataim, szavaknál hanglejtésem és szokásaim. Ezt a gondolatom sosem mondtam el senkinek, igazából az sem biztos, hogy hiszek a reinkarnációban.

Ami furcsa, hogy sokszor nem jut eszembe a saját születési évem XD (1994) fél másod percet gondolkodnom kell mire rávágom XD , és a fejemben néha néha indokolatlanul bevillanó "emlék képek" amiket nem is éltem át.(pl. nagy kocka köves hosszú folyosó, zöldre festett ablak kerettel, lovas kocsi kerék zsírozás (életemben nem láttam élőben lovas kocsit), ismeretlen illatok, szövet nadrág és rövid ujjú ing stb.

Ez lehet előző életre utalás, vagy csak szimplán sok volt a sztorizgatás az elődeimről, ja vagy bekattanni készülök? XDDD