Milyen halálközeli élményetek volt, mit láttatok? Leírnátok részletesen?

"Kitalálni bármit kilehet:"

Igen, és te pont ezt teszed.

"A világon semmi nincs amikor elveszted az eszméleted. Nem sötét, nem világos, nem rossz, nem jó, hanem semmi.

Ettől kezdve nem hiszek semmiben, így szörnyű amikor butítani próbáljátok az embereket"

Az, hogy te elveszítetted az eszméletedet, az nem ugyanaz, mintha a klinikai halál állapotában lettél volna.

Elég köztudott tény, hogy azok közül sem mindenkinek van halálközeli élménye, akik voltak már a klinikai halál állapotában, és visszatértek belőle.

Elég elhamarkodott következtetés a részedről emberek százezreinek, vagy inkább millióinak a megtapasztalását valótlannak, hazugságnak beállítani azért azért, mert neked képszakadással járt egy - nem tudom mennyi ideig tartó - eszméletvesztéses állapotod.

Még ha halálközeli élményed lett volna, és úgy írtad volna, amit írtál, akkor is kb. annyira logikus és jogos lenne a következtetésed, mintha valaki, aki aludt már úgy, hogy nem emlékezett az álmára másnap reggel, kijelentené, hogy aki azt állítja, hogy álmodott már, és emlékszik rá, hogy mit, az egészen biztosan nem mond igazat.

"Ellenben elveszteni az eszméletét bárki eltudja és megtapasztalhatja, hogy van olyan, hogy semmi"

Ha én elalszom este 11-kor, végigalszom az éjszakát, felébredek 6-kor a telefonos ébresztőre, és semmi emlékem nincsen erről a hét óráról, akkor levonhatom azt a következtetést, hogy semmi nem történt ezalatt?

Saját élményem nincsen, közvetlenül két hozzám közel álló embertől hallottam a sajátjáról, illetve egyik orvos barátnőmtől a saját nagymamája halálközeli élményéről, illetve olyan páciensek ilyen élményéről, akikkel még akkor találkozott, amikor fiatalabb korában sokat ügyelt olyan pulmonológiai osztályon, ahol sajnos nem volt ritka a haláleset.

Egyik ismerősömnek felnőtt korában, 40 felett volt halálközeli élménye pár éven belül kétszer. A két végén égette a gyertyát, egy időben 7 saját cége volt, hajtás, stressz, stb. De szerinte nem ettől volt a szívleállása, hanem mind a kétszer egy füves cigitől, csak az első alkalommal nem hozta ezzel összefüggésbe. Nem tudom, hogy igaza lehet-e, vagy egy fatális véletlennek betudható egybeesés, de ő meg van róla győződve, hogy valamiért az ő szervezete ilyen drasztikus módon reagált a fűre - mint ahogy a gyógyszereknél is lehet egy millióból egy ember, aki belehal egy olyan gyógyszerre adott reakcióba, ami másik 999.999 ember szedhet minden gond nélkül.

Vele régen beszéltem erről, sok részletre nem emlékszem, de az biztos, hogy a második halálközeli élménye gyökeresen átformálta az életét. Felszámolta az üzleti karrierjét (amit amúgy két humán diploma után kezdett el), évek óta emberekkel foglalkozik, sikeresen terápiás munkája van. Neki nagyon komplex élményei voltak mindkét alkalommal, amikor újjáélesztették. Ő úgy élte meg, hogy bepillantást nyert egy másik létsíkra, ahol fizikai test nélkül létezünk két inkarnáció között - ahonnan jövünk, és ahová visszatérünk újra meg újra a fizikai halál után.

Szerinte rálátott, hogy ő maga milyen életcéllal, életfeladattal érkezett ebbe az inkarnációba, és mennyire letért arról az útról, amit a lelke tervezett erre az életre azon a másik létsíkon.

Ő meg van róla győződve, hogy a sors / a karma / a saját tudatalattija / egy magasabb intelligencia / az égiek - kinek mi fér össze a hitrendszerével - ezzel a két klinikai halál állapotában megélt halálközeli élménnyel segítették egy olyan útra terelni, amivel most teljesnek érzi az életét, és úgy érzi, hogy a helyén van.

A másik, akitől a saját szájából hallottam HKÉ beszámolót, az az egyik volt párom. Neki gyerekkorában volt, 8 évesen. Horgászott egy tónál a házuk közelében a nyári szünetben, megcsúszott a stég végén, elveszítette az egyensúlyát, és beesett a vízbe arccal előre.

Nem tudott úszni, és nem ért le a lába. Amire ő emlékszik, az a pánik érzése, az, hogy próbált kapálódzva a felszínen maradni, de sok vizet nyelt vergődés közben - aztán se kép, se hang.

Nem tudja, mennyi idő telt el, és azt sem, hogy végül hogyan került ki a vízből, mert amikor magához tért, nem volt ott senki, mint ahogy előtte sem volt senki a közelben. Azt mondta, hogy egyszer csak újra a tudatánál volt, de nem a szemével látott, hanem testen kívüli élménye volt, amit gyerekként utána évekig nem tudott hová tenni:

Azt élte meg, hogy felülről, 8-10 méter magasból látja a saját testét, ahogy hason fekve, szétterült karokkal lebeg a tóban, de közben meg békét és nyugalmat érez a félelem és pánik helyett, ami előtte hatalmába kerítette, amíg még az életéért küzdött a vízben csapkodva - egy ilyen "minden rendben van" féle végtelen nyugalmat.

Utána meg az érezte, mintha már újra a fizikai testében lenne, és valami láthatatlan erő hirtelen felfele rántaná a testét.

Ezután a parton tért magához, vizet köhögött fel, és nem tudta, a mai napig nem tudja, hogy hogyan jutott ki a tóból a partra.

“ Az, hogy te elveszítetted az eszméletedet, az nem ugyanaz, mintha a klinikai halál állapotában lettél volna.”

Nem, nem ugyanaz. A halál még kevesebb, mert nem csak a fejed lesz üres, a tested is. Miből gondolod, hogy több? Valójában annak semmi értelme nem lenne.

Csak egy kérdésre adjon valaki választ:

Miért baj, ha nincs semmi az életés halál után?

Minden rosszindulat nélkül: az egótok nem bírja ezt el, pedig a valóságot mind tudjuk.

14

Azt nem vonom kétségbe, hogy az halál euforikus érzéseket válthat ki, amikor az agy oxigénellátása csökken. Sőt, ezt már megállapították és sok halál közeli élmény inkább csak a még működő, de csökkent agyi aktivitás következménye.

A testünk, az idegpályáink úgy vannak összerakva, hogy a végén nyugalmat, eufóriát érezzünk. Felkészül a test, az agy a végére.

Ha pedig bárki eljut a végéig, mert percekig a klinikai halál állapotában van, akkor a semmiről már nem tud mesélni, arról nem lesz emléke. Így felébredve elmesélik amit előtte tapasztaltak és abban a tudatban lesznek, hogy ez volt végig.

Ezt a volt párod példája is megerősíti, mert hiába látta magát felülről, mégsem tudja, hogy került a partra.

Az alvást is ezért nem érezzük üresnek mert a mélyalvást megelőzi és követi egy-egy REM szakasz, akar többször is egy éjszaka során. Olyan éjszaka nincs, hogy nem álmodunk(valaki írta ezt, látszik jól utána nézett), legfeljebb olyan van, hogy nem emlékszünk rá, de minden éjszaka álmodunk.

Az eszméletvesztés pedig azonnali mélyalvás fázisba tesz. Ilyenkor semmi mást nem tapasztalsz és nem azt akarom mondani, hogy ez maga a halál, hanem csak azt, hogy átlehet élni a semmit. Létezik a semmi megtapasztalása.

Egyszerűen nem létezhetünk agy és gondolatok nélkül. Ez túl misztikus. Mint embereknek hatalmas a fantáziánk(Harry Potter, gyűrűk ura..stb), de pont emiatt gondolom, hogy túlgondoljuk a semmit. Ahogy dementrok és tündék sincsenek úgy halál utáni élet sincs.

Sajnálom azt, aki amiatt nem él teljes életet, mert a halál utáni büntetéstől tart. Emiatt gyűlölöm is az összes vallást. Elveszik az emberek életét, pénzét a haláltól való félelem/tartás miatt. Éljetek úgy, hogy nem lesz semmi! Kedvesen de bátran.

"Minden rosszindulat nélkül: az egótok nem bírja ezt el, pedig a valóságot mind tudjuk."

Na pont ez a jól fejlett egó jele, ha azt hiszed, hogy amit te valóságnak hiszel, azt kéne másnak is valóságnak tartania, még akkor is, ha ennek ellentmondó megtapasztalásai voltak.

"Miért baj, ha nincs semmi az életés halál után?"

Nem lenne vele baj, de az, hogy mi a valóság, igazság ebben a kérdésben, az kereken nulla %-ban függ attól, hogy kinek mi lenne a baj vagy a lehető legjobb forgatókönyv.

Ennyi erővel neked is fel lehet tenni a kérdés, hogy miért baj, hogy nincs vége a létezésnek a fizikai test halálával.