Egy keresztény ember számára értelmezhetetlen a karma, reinkarnáció? Én úgy gondolom, hogy pont azok az emberek azonosítják magukat a testükkel akik a reinkarnációban hisznek. Az nekik egy mankó,hogy újra testet ölhetnek...

De ha a kilépés határán valaki önként visszafordul, az már önmagában a saját vállalása, nem?

Ha elfogadod azt a logikusnak tűnő felvetést, hogy Isten része vagy, akkor miért gondolod, hogy egyáltalán nincs hatalmad és semmilyen szinten nincs beleszólásod semmibe, ami történik veled? Miért degradálod le a létezésedet egy szélben sodródó levél szintjére?

Eleve, ha megvilágosodsz és felemelkedsz, akkor nagyjából már egy Krisztusi szintet képviselsz és nincsenek a Földi életre vonatkozó kötelezettségeid, ergo, ha újra megszületsz, akkor az már a saját vállalásod része, nem igaz? :)

Az igen. De ez csak rájuk érvényes, másokra nem.

Nem degradálom a létezést. Az embernek mindig van választása, a szabad döntés mindig adott, csak többnyire nem él vele. Ez csak addig érvényes, amíg testet öltött formában létezik. A lélek, ahogy mondod isten része, de amíg nem ébred rá erre egy inkarnáció során, addig a karmája késztetése határozza meg, mi történik vele. A lélek nem rendelkezik "eszközökkel" arra, hogy észleljen, és így önállóan dönteni sem tud. Amikor a testet öltött ember eljut arra a szintre, hogy a létezése minden aspektusának(a léleknek is) teljes tudatába kerül, és megismeri a természetüket, akkor válik a lélek számára lehetségessé, hogy eldöntse, kilép e, vagy sem. Aki a maradás mellett dönt, még életében teszi. Csak ennek a döntésnek a hatása hozza vissza a földi életbe. A lélek ilyen természetéről(a bódhiszattva állapotot leszámítva) az Upanisadokban lehet olvasni. Ha a lélek már a kezdetektől tudatában lenne annak, hogy valójában csak a megnyilvánult Brahman része, nem lenne kénytelen a samsara körforgásában újra, és újra megtestesülni.

Részben egyetértek az általad elmondottakkal.

Viszont, ha egyre tudatosabban élsz, akkor nagy esélyed van rá, hogy a halálod előtti pillanatokban pillanatokban világosodj meg. Mondjuk ez is még életedben dől el, de annak a legvégén egy módosult tudatállapotban, ami egyfajta kegyelmi állapotnak is megfeleltethető. Ráadásul most egy világkorszak végén járunk, amikor sokak kapnak lehetőséget a szamszárából való ilyesfajta megszabadulásra.

Nyilván, te a buddhista terminológia alapján értelmezed ezt a dolgot, így most én is elfogadom ennek a vallásnak a keretrendszerét. :)

A megvilágosodás nem is lehetséges normális tudatállapotban. Ahhoz, hogy valaki megvilágosodjon, nagy, és hosszas erőfeszítés kell, nem elég a tudatos élet. Jelenleg az egyetlen út a meditáción(jógán) keresztüli megvilágosodás. Az ember elméje egyszerűen nem alkalmas rá önmagában.

Én úgy tudom, hogy pont egy világkorszak első harmadában járunk, ami egyre kevésbé kedvez a szellemi felemelkedésnek, és egyre inkább az alantas természetónk nyilvánul meg.

Én nem csak a buddhista terminológiát használom, hanem a hindut, és valamilyen részben a taoistát is. Ha összefüggést látok, avagy hasonlóságot, még az ábrahámi vallásokat is figyelembe veszem. Meg a világot, amit meg lehet figyelni.

Az én értelmezésemben a tudatos lét magába foglalja a spirituális gyakorlatok rendszeres végzését is.

A Földi színtér jelenleg egy zavaros, széteső világ. Nem az alkotó folyamatokat támogatja az energetikája, sokkalta inkább az önmagunk tisztítását, illetve a lezárást és elengedést életünk minden területén. Én legalábbis ezt tapasztalom magamon.

Korábban már leírtam itt, hogy bár minden vallás tartalmaz valamennyi bölcsességet, de a saját spirituális megéléseid függetlenek a vallások dogmatikájától. Ezek a személyes megtapasztalások egy idő után olyan tudássá válnak benned, ami felette áll a vallások által neked felkínált hitnek.

Egy kicsit elkanyarodtunk az eredeti felvetésemtől, de abban szerintem egyetértünk, hogy a reinkarnációra való utalások benne vannak a bibliában.