Mi lesz velünk, ha minden életünket végig éltük?

A régi spiritiszta irodalom szerint, ha eljön ez a folyamat, beléphetünk oda, amit Mennyországnak, Nirvánának és hasonlóknak neveznek. Ezt a helyet és állapotot azonban nem úgy kell elképzelni, hogy felhők felett repkedsz az angyalszárnyaiddal, és gyak. a világon semmi értelmeset nem teszel. Nem, az "angyalok" (vagyis azok, akik már elérték a teljes tökéletességet, és megtisztultak minden bűntől) folyamatosan tevékenykednek, küldetéseik vannak, kapcsolatban állnak Istennel, akinek a parancsait követik, ellátogatnak alacsonyabb szellemi szférákba tanítani, ill. hozzácsapódnak egy halandó, testet öltött lény mellé, akit majd védelmezhetnek stb., stb. Ha azt vesszük, hogy emellett sosem pihennek, mert nem érzik szükségét, képzelheted, ezeken kívül mennyi más elfoglaltságuk is akadhat.

Ami azonban fontos: ők háborítatlan boldogságot élveznek. Hiszed, vagy sem, segítenek másokon. Nem-e éreztél Te magad is életed során olyan sugallatokat, hogy ezt ne tedd, ill. ezt meg kell tenned? Nem álmodtál valaha különös dolgokat, amik figyelmeztettek valamire, vagy olyan euforikus örömet éltél át bennük, hogy szinte depressziósan keltél fel?

Az "angyalok" (azért nem szeretem ezt a szót, mert erre mindenki a szárnyas bohócokra asszociál, holott nekik nincs testük, más, fejlettebb és kifinomultabb "érzékszerveik" vannak) már végigjártak minden lépcsőfokot, megismerték a szenvedést, és megismerték azt is, hogy minden szenvedés mulandó. Ezért tartom sok helyütt hülyeségnek a hagyományos kereszténységet, ami tagadja a reinkarnációt; jól is nézne ki, hogyha ebben az életedben helyesen viselkedsz, utána kész, vége van, és belépsz a Paradicsomba. Pedig a valóságban senki nem szerez diplomát anélkül, hogy előtte ne járta volna ki a 8 általánost. Szóval ez egy nagyon-nagyon hosszú folyamat, és a földi életek egyikük a legalantasabb életeknek, mert erre a bolygóra csak vétkesek születnek.

Amúgy hiszitek vagy sem, bizony emlékezünk az előző életeinkre. Halálunk után, a túlvilágon mindenképp, ahol úgy tekinthetjük át eddigi életeinket, mintha csak betennénk egy DVD-t. Ha majd magasabb világon öltünk testet, akkor úgyszintén egyre élénkülnek ezek az emlékeink, amikorra már földi életeinkre csak mint rossz álomként fogunk gondolni. Emberként azért nem lehetséges ez, mert az emberi agy képtelen lenne megemészteni ezt a rengeteg információhalmazt, és Isten jól is tudja, valójában mennyire nincs szükségünk ezekre, a jelen életünket kell élni (ezért is tartom hülyének azokat, akik képesek befizetni egy "ki voltál előző életedben?"-hipnózisra). Ott vannak azonban a Jelek; sokan félnek pl. a magasságtól, és ezt nem tudják megmagyarázni - félelmek csak negatív tapasztalatok után születhetnek, tapasztalataink pedig megmaradnak következő életünkben. De hogy tovább menjek, normális embernek eszébe nem jutna gyilkolni - már a vér látványától elszörnyedünk legtöbben. A történelem folyamán - különösen a középkor idején - viszont gátlástalanul öltük halomra embertársainkat, hogy aztán a Túlvilágon átérezhessük mindazon fájdalmakat, amiket másoknak okoztunk. (Ez is egyfajta lehetséges magyarázat arra, miként tisztult erkölcsileg a világ a századok során.)

Miért vannak 5 éves matekzsenik, és egy könyvet el nem olvasott tehetséges írók? Nincsenek véletlenek.

Bocsi, ha "kissé" összefüggéstelenre sikeredett az írásom, és már előre látom a lepontozásokat, hogy honnan jön belőlem ez a baromságáradat, de éppen ezért mindenképpen hangsúlyoznom kell, hogy jómagam egy egyetlen, 20 perc alatt legépelt GYK-s válaszban próbáltam meg leírni mindazt, amit éveken keresztül tanultam tucatnyi antik spiritiszta könyvből, amiben mindezeket teljesen racionálisan, tudományos részletességgel magyaráznak meg a nálam okosabb emberek (még a szellemburok anyagát is képesek voltak feljegyezni, hány részed villamosságból és delejességből áll pl.). Szóval ez a néhány sor tőlem amolyan Vázlatok Vázlata. Ne ezeken a sorok alapján ítéljétek el ezt a tant, a Gyűrűk Ura filmekről sem lenne jogos egy 5mp-es jelenet alapján véleményt alkotni. Sajnos nem tudok ötleteket adni, hol nézzen körül az, akit érdekel a téma, talán a spiritualitas.hu az egyik legjobb kiindulópont, de mindenkit lebeszélnék arról, hogy a Mandala/Édesvíz által kiadott, ezoterikusnak csúfolt logikátlan baromságokból tanuljon. Akkor már inkább a tudatlanság...

Megnyugodhatsz, az egész élet egy nagy iskola...van amikor neked segítenek, van amikor te segítesz...amikor a földi fejlődésed végére értél, nem egy helyre kerülsz, ahonnan csak figyelsz, de nem mozdulsz...ellenkezőleg...ekkor kezdesz bele a valós univerzumi életbe, amikor itt megtanultad az első nagy leckét...ami nem más, mint tiszta szívedből és eszedből önzetlenül szeretni...amibe ugye a segítségnyújtás is beletartozik nem kissé. :P

Egyébként a valóságban nincsen távolság...csak érzet arra...amit az elméinkkel tudunk áthidalni, persze ha elértük azt a tudatszintet, ohh és ha beláttuk, hogy objektív valóság(külső anyag) nem létezik. :)

üdv és sok sikert mindenkinek

25/F

LastOne.Left

Kedves 10-05 22:53

Már megbocsáss, de miből gondolod, hogy erre a bolygóra csak vétkesek születnek? Tudom, hogy így végignézve a történelmen sok a pusztulás, kín és vér, de be kell látnod, hogy van "pár" jó ember is. :)