Miért utáljátok az életet?

Griim mesélő!

Akkorát de akkorát csalódtam benned.

Rendszeresen osztod az észt spirituális témában azt hittem és szerintem mások is hogy az elméleti tudásod mögött van valami gyakorlati is.

Azt is kis lélekelemző gondokon fennakadsz meg gyógyszert szedsz, tudatosan meg sem tudod magad gyógyítani.

Számomra teljesen hiteltelen lettél, de legalább őszinte voltál.

Nem értem hogy mi köze van annak hogy valaki gyógyszert szed a betegségére ahhoz hogy hiteles e amit a válasziban ír. Sok minden alapján bele lehet kötni a másikba, de a gyógyszerrel mi a gond?

Voltál már te pszichés beteg?

Én mindent megadnék ha találnék gyógyszert a betegségemre, illetve ha nem kaptam volna rohamokat az antidepitől, ha találnék normális orvost és ha a pszichiátria nem lenne maga a pokol őrjöngő betegekkel… ehhez képest marad a frontin, amitől embernek sem érzem már magam kb. De legalább leszedál.

A pszichés betegek nevében kikérem magamnak hogy ez el legyen bagatellizálva… mégha ez nem is a mentális egészség témakör

Sajnos vidéken vagyok, itt nagyon korlátozottak a lehetőségek. Bár gyanítom a magyar pszichiátriák mindenhol olyan rosszak hogy egyszeri alkalom után mikor túladagolás miatt bevittek olyan volt mintha egy másik bolygón lennék…

Ha Pesten lennék már kerestem volna egy normális orvost. Meg sajnos jelenleg a tb-m sincs fedezve.

Azért a frontinnak van pozitív hatása is, jól altat, másrészt megszüntette a folytonos aggódást és az ebből fakadó sírógörcsös rohamokat.

Cserébe viszont nem érzem az időt, konkrétan több mint egy év kiesik, nem akarok csinálni semmit, egy múmia állapotba rak és az elmúlt egy év sűrű furcsa eseményei miatt nagyon paranoid lettem. Még ezt a csoportot is a paranoia miatt találtam, mert mindenféle átkos témára kerestem rá. pedig nagyon keveset szedek, 0,5 mg-t már hosszú ideje.

Yarocennel akartak leszoktatni, na de az viszont olyan volt mintha megittam volna 10 l alkoholt.

Rivóról már bele sem kezdek hogy miket olvastam…..Meg az orvos sem ajánlotta. Hiába mondom hogy rossz a frontin is, csak írja fel.

Valószínűleg túl érzékeny vagyok minden antidepire, sőt még a yarocen-re meg hangulatstabilizálóra is.

Én inkább nagyon irigylem ha valakinek sikerült beállítania a gyógyszerét.

Bár most el akarok menni majd egy maszek pszichiáterhez(mivel nincsenek kapcsolataim, így ajánlás alapján én nem tudok ahogy ált. mennek az emberek)hogy nézzen rám, hogy tényleg kell e a befekvés osztályra.

Na elnézést az offért.

Én is mentális beteg vagyok, általános szorongás meg szociális fóbia gyötör amióta az eszemet tudom, talán még pánikbetegség is. Szerintem ezzel a világgal sokkal nagyobb baj van, mint az ilyen magamfajta emberekkel. Nem csoda, hogy rosszul érzik magukat nagyon sokan.

Én néhány évvel ezelőttig el voltam valahogy, de az is olyan élet volt, amit szerintem a legtöbb ember nem kívánna magának. Ehhez képest viszont ami azóta van, az egy aranyélet volt. A nagy szakadást és összeomlást az okozta, hogy teljesen váratlanul súlyos testi betegségek törtek ki rajtam, és véleményem szerint mindez az addig meglévő szorongásos problémákkal keveredve olyan súlyos traumákat okozott, hogy papíron hiába gyógyultam meg ezekből a váratlanul jött súlyos testi betegségekből, az egész annyira megviselt, hogy maradandó károkat okozott. Mindez alig néhány hónap alatt történt. Azóta fizikailag sem vagyok jól, alig bírok csinálni olyan dolgokat, amiket azelőtt tudtam. A szellem sajnos kiszabadult a palackból, és a régi életem, amelyben a szorongások ellenére is valahogy el voltam, végleg összeomlott. Most már tehát azok a dolgok sem működnek az életemben, amik addig működtek.

Hogy mennyiben van ennek az egésznek lelki és milyen arányban fizikai okai azóta sem tudom, de lehet, hogy valamilyen szervi elváltozás is történt azóta, mert ahogyan írtam, feltűnő, hogy mennyivel rosszabbul vagyok azóta.

Tehát az akkori súlyos testi betegségeknek hiába van vége, mert rosszabbul vagyok. És még örülnöm is kell, bármilyen furcsán hangzik, mert bármikor kiújulhat sajnos. Tehát az életem kilátástalanná vált.

Megpróbálom azért megtalálni továbbra is azt a pár dolgot, ami érdekel.