Kifejtené nekem valaki, hogy mi értelme lenne a reinkarnácionak?

Elvileg a "felemelkedés", vagy a "feltámadás" lenne a logikus továbblépési mód, hiszen abban az esetben megőrzöd a tudatosságodat, illetve az emlékeidet, vagy legalábbis azok egy részét.

Egyes elméletek szerint, a reinkarnáció csak ebben a zárt, Földi közegben van ránk kényszerítve. Valójában a lélek fejlődése szempontjából nem sok értelme van annak, hogy halálod után mindent elfelejtesz, hogy azután újszülöttként újra a nulláról kezdd majd a tanulást. Ilyen módon elég lassú (szinte lehetetlen) a fejlődés, illetve a rendszerből való, végső megszabadulás is. :)

1. Elvileg a végső megszabaduláshoz nem kell(feltétlen) tanulás. Csak a megfelelő gyakorlatokat kell végezni, és elérhető. Bármi, amit ezen kívül megtanulhatsz, az a körforgás része, a kilépéshez szükségtelen. Azaz fölösleges megtanulni. Ugyanígy az előző élet emlékei is fölöslegesek a kilépéshez, de még a jelenlegi életedhez is. Attól nem fog változni a karmád, hogy tudod, mint tettél előző életedben. Hiszen azt sem tudod, hogy amit most teszel, milyen karmát fog okozni. Ugyanígy nem tudnád, ha előző életeidre emlékeznél, hogy ott melyik tetted mit okozott.

Hogy a kérdezőnek is válaszoljak, a mostani éned, és az előző énjeid között kizárólag a karma a közös metszet. A karma határoz meg elég sok dolgot az életedben. Hova születsz, milyen adottságokkal, kiket fogsz nagy eséllyel ismerni. Ezek határozzák meg a személyiséged rétegeit(az alap személyiséged már születéskor készen áll). A karma hatására adott reakcióid, döntéseid, és tetteid határozzák meg, most ki vagy. A karmádat pedig az előző életeidben halmoztad fel. Összesen ennyi a közös metszet. Voltam utaztatáson, és egyikben sem voltam atlantiszi főpap, egyiptomi mágus, vagy római császár. Minden alkalommal egyszerű kisember voltam. De egyiket sem éreztem igazán valósnak, ahogy írtad is. Nem érzem, hogy az én lennék. Azt sem, hogy tényleg valóságos lett volna, nem csak az elme igyekezete, hogy a kényszerítésre adjon valami megfogható választ.

" Ehelyett az jön ki gyakrabban, hogy te egy nemes, vagy egyházi elöljáró, vagy jólelkű javasasszony voltál."

Megkérdezhetem, hogy ezt mire, milyen forrásra alapozva jelentetted ki?

Köszönöm, ha megírod.

Kérdező. Ha létezik reinkarnáció,lélek akkor én is így tudom elképzelni. Nincs mit tanulni. Nincs hová fejlődni. A lélek nem anyagi létező, ezért nem tökéletlen és ezért nincs miért, hova vagy hogyan fejlődnie.

De amúgy szerintem értelmet keresni ilyen témában felesleges. Hisz 1. szubjektív hogy ki miben,hogyan, miért talál, lát értelmet.

2. A materialista elképzelés életútjában több értelem lenne? Esetleg attól több értelme lenne a létezésnek ha lenne egy köztes tudat állapot? Vagy akár a menny, vagy pokol örökké tartó létezése? Pontosan mi lenne az a többlet értelem?

Amúgy abban nem értek egyet hogy egy következő inkarnáció az vadidegen az előző inkarnáció számára. HA! létezik karma akkor inkább úgy fogalmaznám meg hogy a következő inkarnáció olyan mintha a te gyereked lenne.

Hisz ha létezik a karma akkor lényegében valamilyen szinten megörökli a te "sorsodat". Kb mint egy gyerek a szülőjét. Hisz hatalmas különbség van aközött ha a gyerek egy drogos putriba születik, vagy ha egy királyi dinasztiába.

Én csak a karma központú, főleg buddhista vallások nézőpontját egyszerűsítettem le a lényegig. Aki meg akar szabadulni, nem az anyagi világgal foglalkozik. Ami az anyagi világban megtanulható, az elmúlik, ezért nem érdemes megtanulni. Attól, hogy ez a lényege a dolognak, még nem mondom, hogy teljesen egyetértek vele. Nem azért nem értek vele egyet, mert szerintem nem igaz, hanem azért, mert nekem nem célom a megszabadulás.

A kereszténység szempontjából van értelme tanulni, de nem azért, mert a menny, vagy pokol örök életet jelent. Amit itt megtanulsz, ott nem sokat érne. Tanulni azért kell, hogy az egyiket elérd, a másikat elkerüld.

Én is azt írtam, hogy a karma öröklődik tovább. Semmi más. Amit a szólőktől tanulsz, az is a karmádból ered. Azért születtél oda, ahova, mert a karmád erre késztetett. De te mint személy csak úgy befolyásolod a következő életbeli személyt, hogy cselekszel, döntesz. Ezekből semmi nem marad, csak a karma(kivéve ha gyökeres változást idézel elő a világban). Sem az, amit megtanulsz, vagy megtapasztalsz nem marad meg, csak a karma, amit ezek okoznak. Csak a karma köti össze azt, aki most vagy, és az előző megtestesülés személyiségét. Nevezheted ezt úgy, hogy sorssal születsz, de igazából rajtad múlik, mit hozol ki belőle. Elég felesleges azon gondolkodni, mi okozta a mostani karmádat, mert nem fogsz tudni rajta változtatni, és maga az esemény lényegtelen a karma megoldása szempontjából. Az számít, hogy most hogyan kezeled. Nem az esemény emlékét, hanem a hatását. Azt pedig most tapasztalod meg.

1-es vagyok, megint.

Grimfox, az is a tanulási folyamat része, ha rájövünk arra, hogy valójában nincs mit megtanulnunk, mert az igazi önvalónk már eleve tökéletes. :)

Ez egyébként csupán a szellemi részünkre igaz, azzal viszont csak nagyon kevesen képesek azonosulni. Ezzel szemben a lélek bizony átmegy egy tapasztalási és (ezzel párhuzamosan) egy érési folyamaton is.

A jelen rendszerből való kilépéshez azonban mindenképpen szükséges egyfajta lélek szintű tisztulás/gyógyulás is, mert energetikailag mindannyian sérülünk itt.

Ami a klasszikus, tradicionális gyakorlatokat illeti, azok nagy része szándékosan el lett torzítva és visszaköt téged ebbe a bukott rendszerbe.

Legfeljebb a "felemelkedett mesterek" tudása használható, bár egyes elméletek szerint már a velük kapcsolatos mediális közlések többsége is rossz helyről érkezik hozzánk.

Vannak tanítások, melyek szerint egy normális közegből kilépő léleknek nem sérül a tudatossága, tehát az emlékei (vagy legalábbis a pozitív tapasztalatai) megmaradnak. Vagyis, a jelenleg általunk megélt felejtés sem az alapállapotunk, csak itt működünk ebben a formában. :)

6. Hát ekkor ez a tanulás egy önmagát ismétlő folyamat, hisz minden inkarnációnak újra kell tanulnia nulláról.

Ettől függetlenül (bár csak ismétlem maga) kétlem hogy a lélek bármit is tanulna, érne.

Te magad is leírtad hogy nincs mit tanulnunk, mert tökéletes.

És ugyebár abban egyetértünk hogy ez az anyagi testre és a hozzá tartozó ego-ra nem igaz,tehát csakis a lélekre gondoltál.

Na már most, a fizikai létezővel szemben a léleknek nem kell megküzdenie külső akadályokkal,nehézségekkel: hideg,meleg,kardfogú tigris, nem gyötri az éhség,fájdalom,kangörcs, nincs miben különbözzön egy másik lélektől értsd: nincs jóképű vagy ronda lélek, nincs intelligens vagy buta lélek, konkrétan semmi okot nem látok arra hogy miért kéne fejlődnie egy léleknek, továbbá semmi módot nem látok arra hogy hogyan fejlődne a lélek, és még azt se látom hogy mi számítana a lélek számára fejlődésnek, hisz nincs külső tényező ami egyes attribútumokat pozitívvá tenne (+ az attribútumok létezését se látom).Az már csak hab a tortán hogy ahonnan én nézem sokkal nagyobb "esélyt látok arra" hogy a lélek nem tartalmaz ego-t, tehát nincs öntudata.

Amúgy nagyon erősen kétlem hogy a lélek képes lenne sérülni.

Amúgy mitől bukott a rendszer?Mi a másik rendszer? A másik rendszer miért nem bukott? Hogyan, és miért sérül a lélek? Hogyan tisztítod a lelket, és mit kell kitisztítani belőle? Mit jelent az energetikai sérülés? Milyen energia? Honnan gondolod hogy a tradicionális gyakorlatok vannak eltorzítva, és nem az újabbak?Te felemelkedett mester vagy, esetleg csak elhiszed másoknak hogy ők azok vagy hogy csak léteznek valahol?Mi számít normális közegnek? Az elmúlt évezredek alatt, vagy akár manapság nem létezik normális közeg? A lélek hogyan tudatos?

Amúgy a Virginiai egyetem kutatott több ezer olyan esetet ahol általában gyerekek azt állították hogy vannak emlékeik az előző életükből.

Ők pont hogy arra jutottak a beszámolókból hogy az esetek nagy részében az előző inkarnáció csúnya véget ért. Nem egy olyan esettel találkoztak ahol a következő inkarnáció konkrétan úgy született hogy a testükön hordozták az előző inkarnáció halálos sebének a "nyomait".

Hogy ezekből mi igaz és mi nem fogalmam sincs. 1 biztos, a brutális gyilkossággal, balesettel végződő életeket nem kategorizálnám normálisként és pozitív tapasztalatnak se mondanám őket.

6-os vagyok, újra.

„Hát ekkor ez a tanulás egy önmagát ismétlő folyamat, hisz minden inkarnációnak újra kell tanulnia nulláról.”

Gyakorlatilag igen, de ez egy olyan mesterségesen létrehozott szisztéma, melynek célja nem a fejlődésed, hanem az, hogy hosszú időre itt ragadj és mások élősködjenek az értékes energiáidból.

„Ettől függetlenül (bár csak ismétlem maga) kétlem hogy a lélek bármit is tanulna, érne.

Te magad is leírtad hogy nincs mit tanulnunk, mert tökéletes.”

A szellem vonatkozásában utaltam a tökéletességre. A lelkünk szavatossága viszont véges és egyfajta tapasztalat/információgyűjtő egységként működik.

Abban valóban egyetértünk, hogy a test és az ego is véges ideig (halál) létezik.

A lélek egyfajta összekötő kapocsként funkcionál a szellem és a test között. Csak általa képes a szellem alászállni az anyagba és tapasztalni. Persze, a szellem valóban tökéletes és világokat képes megálmodni, de ezekben megnyilvánulni és megélni az azokban rejlő lehetőségeket, csak a lélek segítségével képes.

Egyébként a lélek (bár a személyiségtől sokkalta kisebb mértékben ugyan, de) még elkülönül a szellemi egység állapotától, így öntudattal is rendelkezik. Ez természetesen nem az ego és a személyiség minősége, viszont önálló és nem is azonosítja magát az előző kettővel.

A lelkek valóban uniformizáltan születnek, de a szellemi szüleik olyan energetikai hatásoknak teszik ki őket, hogy általa a teremtés/univerzum szempontjából éppen legfontosabb feladatok ellátására alkalmassá váljanak.

Hogy mitől bukott a rendszer? Ennek egyik legfőbb oka mondjuk az, hogy Atlantisz pusztulásakor dimenziószakadás és tudatszint zuhanás következett be. Gyakorlatilag el lettünk vágva a felsőbb énünktől, megszűnt a harmadik szemes látásunk, stb.

A felemelkedett mesterekről te is hallhattál már. Biztosan ismered a bibliai Illés próféta történetét, aki „tüzes szekéren” emelkedett fel a mennybe. Ott van még Énok sztorija is, az azonos című könyvéből, ami hasonló eseményről számol be. Végül pedig Jézus és az ő feltámadása, ami szinte azonos energetikai folyamat a felemelkedéssel.

„1 biztos, a brutális gyilkossággal, balesettel végződő életeket nem kategorizálnám normálisként és pozitív tapasztalatnak se mondanám őket.”

Ez kissé kiábrándító lehet ugyan, de a léleknek nem számít a tapasztalás előjele, csak maga a megélés és az általa megszerezhető információk számítanak. Gyakran előfordul az, hogy egy sikeres, fiatal és egészséges személy érthetetlen módon, hirtelen hal meg. Ez akkor fordul elő, ha a lélek úgy értékeli, hogy az aktuális személyiség megrekedt a fejlődésben és nincs esély rá, hogy az adott életben gyökeresen megváltozzon és beteljesítse a sorfeladatát. Ilyenkor a lélek kivonja energiáit a testből és megszakítja a fizikai létezését.