Folyamatos spirituális fejlődés. Miért? Mi fejlődik? Mi a logikus magyarázat?

Nem tudom miért értetlenkedsz!

Már megkaptad a választ

Nem tanulni kell hanem tisztelni!

Az akadályokat kell feloldani!

Ezt nevezték egyes tanítók tanulásnak, ami bizonyos nézőpontból igaz is.

De mint mondtam nem kisiskolás tanulásról van szó és nem is egyetemiről

Jav

Nem tanulni kell hanem tisztulni!

16. vagyok.

"A spirituslitás végtelenül egyszerű. Így ennek is annak kellene lennie, de erre senki sem tudta a választ eddig. Csak a hit. Hogy ezt mondták, akkor így van.

És ha neked elmondják a tökéletes igazságot, akkor mi lesz? Vagy elhiszed és hited lesz, vagy nem hiszed el :)

Meg kell értened hogy ezt értelemmel nem tudod felfogni és megérteni, még ha szavakkal megpróbálják is körbe írni a lét forrását ami vagyunk, csak egy elképzelésed lesz, az elképzelés pedig nem valóság.

"Minek kellene megtapasztalni a fizikai világot annak aki vagy ami mindent tud? Akkor nem is tud mindent?"

Ami vagyunk annak nincs tudása, de a végtelen lehetőség nyilvánul meg benne, így elveszik a végtelen lehetőségben ami végtelen számú létforma által nyilvánul meg az univerzumban, majd a létformán keresztül magára ismer újra és újra, ez csupán játék a lét-tudatban, önfelismerés a lét tükrében, mert ami vagyunk, AZ anyagtalan, olyan mint egy szem ami mindent lát de önmagát nem láthatja, ezért a megnyilvánult lét a tükre, de ha nincs megnyilvánulás és nincs univerzum ami megjelenik bennünk, mi akkor is vagyunk mint megnyilvánulatlan. Ezt a megnyilvánulatlan részt megélés nélkül nem lehet megérteni, csak megélni akként létezve. Egyszerűen ez az örök időtlen semmi ami vagyunk, mindentől független létező, és ez maga az örök üdvösség, ezen a szinten nincs mit tudni, csak az örök lét üdve ragyog önmagában, és mind AZ vagyunk, aztán jön a túlcsordulás a belső ragyogásból és elkezdődik a megnyilvánulás, létrejön az univerzum és elkezdődik a lét "tánca" a létformákon keresztül, majd bizonyos létformákban létrejön az értelem és felfogja önmaga létét, kialakul az énképe és elkezdi keresni a léte értelmét, így jut el a forráshoz, ahol az énkép belehal az egyetlen igazságba, és csak a forrás tiszta jelenléte marad önmagára ismerve, de ez az egész csak játék a lét-tudatban.

"Azaz a vallásoknak, és filozófiáknak részben igazuk van, de mivel ezek mind emberi gondolatokból, és tapasztalatokból születtek, ezért törvényszerűen egyik sem lehet a teljes igazság.

Fentebb pont azt írtam, hogy az énkép, azaz a testtel és elmével azonosult én, belehal az egyetlen igazságba, azaz maga az én tudat hal meg, és ami marad, az az örök figyelem jelenléte, mindennek az alapja, amiben az univerzum keletkezik és elmúlik. Az üres figyelem maga a forrás, ott nincs kötődés és nincs mit tudni, az egyetlen tudása önmaga léte az időtlen üdvben, ez maga a végtelen élet energia, mind AZ vagyunk.

"A határain túl(ha van ilyen) csak akkor láthatnánk, ha mi magunk lennénk az egész."

Pont hogy mi vagyunk az egész, bennünk jön létre az univerzum, és az emberi faj is, az elkülönültség illúziójával, a kereső értelmező énnel, aki a forrást megpillantva ráébred illuzórikus létére.

"Mivel mindezeket, amiket leírtál nem tapasztaltam, így nem tudok helyeselni, vagy vitatkozni vele."

És ez így helyes, mindenkinek magának kell megtapasztalnia az igazságot.