Ha a mostani idők és nehézségek arra tanítanak, hogy forduljunk befelé, akkor miért nem kapunk erre lehetőséget?
A covid miatt minden bezárt anno, mindenki otthon volt, annak - számomra legalábbis - nagyon az volt az üzenete, hogy fordulj befelé, legyen egy kis önreflexió.
Ugye most már nincsenek lezárások, de a covid előtti hektikus és rohanó életmód maradt, sőt, dupla, ha nem triplaa fokozatra kapcsolt.
Így olyan, mintha adtunk volna a sz*rnak egy pofont, így ez a "tanítás" (már ha ez volt a tanítás), hogy csinálj egy kis önreflexiót, vedd már észre mit is csinálsz és miért is csinálod valójában, mennyire számít vagy mennyire felesleges, így nem tud érvényesülni.
Igen addig megvolt amíg minden leállt, csak aztán minden visszakapcsolt, és emellett a hektikus élet mellett ezt nem lehet csinálni. Akkor...?
Akkor így ennek mi értelme volt? Ha az önmagunkra ébredés lenne a cél akkor erre miért nem kapunk lehetőséget is?
Vagy annyi volt a lehetőség, kész-passz, és akkor akinek megvolt az jól járt, akinek meg nem az szenvedjen tovább """kedve szerint""" (ja nem 😅👌) vagy hogy?
Ha az a cél, hogy spirituálisan az ember egy magasabb szintre kerüljön, akkor erre megint csak, miért nincs lehetőség? Mert attól hogy innen meg onnan is "ver" az élet, meg nehézségek, meg le se állhatsz, mész mint a mérgezett egér, üresbe', zombulsz, egy robotnak több szabadsága van, attól nem hiszem hogy bárki olyan hűdenagyon nagyot tudna ugrani felfelé. Maximum lefelé nyílik meg több út, mert máshogy nemigen lehet elviselni...
Akkor mit várnak? Mit akar tőlünk az élet?
Akkor a vírustól függetlenül...
Erre a befelé fordulásra miért nincs lehetőség, ha pl a megvilágosodás és hasonló spirituális távlatok felé kéne haladnunk?
Mert csak az ember döntése, hogy a megvilágosodás felé kell haladnia. A "világ" nem ezt várja el tőle. A világ számára is jó persze, ha valaki eléri a megvilágosodást, de nem terel minket ebbe az irányba, nem ez az életünk célja. Lehetőség mindenki számára van, aki képes felfogni a koncepciót, csak kinek nehezebb befelé fordulni, kinek könnyebb, az életétől függően. A kérdés az, hogy ki mekkora áldozatot hajlandó hozni ezért.
A mostani idők pont növelik a "nehézségi fokot", mert minden a külvilág felé vonzza a figyelmet, és a szellemi sötétség felé húz. Félelemmel, és erőszakkal, kapzsisággal van tele a világ, az emberek nagy része ezt érzi, vagy ennek következményeitől szenved.
"minden a külvilág felé vonzza a figyelmet, és a szellemi sötétség felé húz"
Erről beszélek.
Nem attól függ ez hogy ki mekkora áldozatot képes hozni, mert pl én azért szeretnék életben maradni. De ugye ehhez az kell hogy alkalmazkodjak a világhoz, ami azzal jár hogy semmi időm nincs arra amivel úgy magamtól foglalkoznék.
Tehát semennyit nem léptem előre, és nem tőlem függött, mert még addig se jutottam el hogy tőlem függjön, hogy meddig jutok el.
Hát így hogy lehet ezt? Nincsenek meg a lehetőségek...
Tőled függ. Csak neked valószínűleg akkora, és olyan áldozatokat kellene meghoznod, amire még nem vagy kész, vagy hajlandó. A szellemi fejlődés elidegenedés a hétköznapi élettől. Mindig elvonulással, a profán feladásával jár. Nem állhatsz helyt egyszerre a hétköznapi, mindennapi életben, és keresheted teljes odaadással a megvilágosodást. Szellemileg érhetsz el fejlődést feladások nélkül, vagy minimális, nem kényelmetlen feladással is, de egy bizonyos ponton nem jutsz túl ezzel, mert a figyelmed megosztott.
Ez eddig is így volt, és mindig is így lesz. A különbség csak annyi, hogy most éppen a hétköznapi életet is egyre nehezebbnek érzékeled.
#6 Nem tudom megteremteni. 5kor kelek, és általában éjfél körül megyek lefeküdni HA minden jól megy.
A kérdés tovabbra is áll.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!